Család

Testvére: Gothard István (1869–1948) orvos, neurológus, festőművész és Gothard Sándor (1859–1939) mezőgazdász.

Iskola

A szombathelyi premontrei főgimnáziumban éretts. (1875), a bécsi polytechnikum gépészmérnöki okl. szerzett (1879), egyúttal csillagászati és geodéziai kutatásokat folytatott. Az MTA tagja (l.: 1890. máj. 8. ).

Életút

Konkoly Thege Miklós hatására Herényben saját birtokán csillagvizsgálót állított fel, s csillagászattal, csillagászati és egyéb műszerek tervezésével foglalkozott (1881–1909). ő teremtette meg elsőként Magyarországon a nagy távolságú, 178 km-es telefon-összeköttetést (1881), közreműködött az Ikervár mellett létesített első magyarországi vízierőmű tervezésében (1894–1895), a fejlesztésre megalapított Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. műszaki igazgatója (1895–1900?). A herényi asztrofizikai obszervatóriumban 1881. okt. 20-án volt az első észlelés, a csillagászati megfigyelésekben mindhárom Gothard testvér részt vett. A csillagvizsgálóhoz meteorológiai és földmágnességi észleléseket szolgáló létesítmények is tartoztak, az obszervatórium fő műszere a londoni Browning-cég által 1874-ben gyártott és Konkoly-Thege Miklóstól 1881-ben megvásárolt 254 mm tükörátmérőjű, Newton-rendszerű teleszkóp volt. Később – műszerészeivel együtt – a műszerek többségét maga Gothard Jenő tervezte, az obszervatórium általa felállított finommechanikai műhelyében. Műszereivel világhírű felvételeket készített a teljes, de Magyarországról csak részlegesen látható napfogyatkozásról (1882. máj. 17-én). Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban az üstökösök spektroszkópiáját és az égi fényképezés lehetőségeit vizsgálta. Szabad szemmel nem látható üstökösről ő készített a világon először fényképfelvételt (a Barnard–Hartwig-üstökösről, 1886-ban), továbbá elsőként készített jól kimérhető üstökös-színképfelvételt (1892). Munkássága révén a 19. sz. végén már nemzetközileg elismert szakembernek számított a halvány, diffúz égitestek fényképezése területén. Fényképészeti úton fedezte fel a Lyra gyűrűs köd (M 57) központi csillagát (1886), kimutatta a csillag színképében a hidrogén és a hélium vonalainak periodikus megjelenését és eltűnését, valamint elsőként mutatta ki a nóva-csillagok párhuzamos fényességét és színképingadozását (1901). A röntgensugarak felfedezésének bejelentése után néhány héttel már ő is készített röntgenfelvételeket, továbbá Magyarországon Konkoly-Thege Miklós és Gothard Jenő használt mikrofont, ill. szerkesztett fonográfot. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, a teleket Olaszországban, Algériában és Egyiptomban töltötte, ahol régészeti és csillagászati szenvedélyének élt.

Emlékezet

Herényben hunyt el, a Szombathelyi Herényi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Emlékét őrzi – többek között – az ELTE Gothard Jenő Obszervatóriuma a szombathelyi Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület és a szombathelyi Gothard Jenő Általános Iskola. Emlékére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Észak-dunántúli Koordinációja Gothard Jenő-díjat alapított (2000-ben). Halálának 100. évfordulóján és a Csillagászat Nemzetközi Éve tiszteletére a Magyar Numizmatikai Társaság Gothard Jenő-emlékérmet adott ki (2009).

Elismertség

A német Astronomische Gesellschaft választmányi (1881), a londoni Royal Astronomical Society (1883), a bécsi Photographische Gesellschaft r. tagja.

Elismerés

A Bécsi Photographiai Egylet Voigtländer-ezüstérme (1886), a bécsi fényképészeti kiállítás aranyérme (1887), a moszkvai fényképészeti kiállítás díszoklevele (1889), a berlini fényképészeti kiállítás ezüstérme (1889).