Család

Sz: Gróh Sámuel (1834–1900) adótiszt, Polyánszky Viktória. Testvérei: Gróh Gyula (1886–1952) kémikus, az MTA tagja, Gróh Géza (1872–) mérnök, a felvidéki Kassa–Oderbergi vasútvonal főmérnöke, Gróh Béla festőművész és Gróh István (1867–1936) művészettörténész, iparművész, író, a budapesti Iparművészeti Iskola igazgatója. F: 1919-től Komáromi Irén. Fia: Gróh József (1919–) közgazdász és Gróh György (1923–1986) biológus, torontói egyetemi tanár; leánya: Gróh Zsuzsanna (1921–).

Iskola

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogtudományi doktori okl. szerzett (1906), ügyvédi vizsgát tett (1908).

Életút

Esztergomban ügyvéd (1908-tól), a r. k. főegyházmegye ügyésze (1908–1944). Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank ügyvezető igazgatója (1915-től), elnök-igazgatója, majd elnöke (1934–1944). Az esztergomi képviselő-testület tagja (1929– 1944). Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja (1930–1931), a Keresztény Szociális és Gazdasági Párt tagja (1931-től), országgyűlési képviselőjelöltje (1931). Az ország német megszállás alatt fellépett a zsidóüldözések ellen, részt vett Serédi Jusztinián esztergomi érsek ez irányú pásztorlevelének előkészítésében. A II. vh. után az FKgP tagja (1945–1946; kizárták: 1946. okt. 2.), a párt nemzetgyűlési képviselője (Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, 1945–1946; független: 1946–1947). A Magyar Szabadság Párt (1947. febr.–márc.), majd a Schlachta Margit vezette Keresztény Női Tábor tagja (1947. aug.–1949), ez utóbbi országgyűlési képviselője (Fejér és Komárom-Esztergom vármegyék, 1947–1949). Mentelmi jogának felfüggesztése után az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta (1949. márc. 11.), koncepciós per során két év fogházra ítélték (1949), amelynek letöltése után még két évet internálótáborban töltött (1949–1953). Szabadulása után Dömöst jelölték ki kényszerlakhelyéül (1953–1965).

A Katolikus Központi Kongruabizottság tagja (1920?–1944). A Pest vidéki ügyvédi kamara elnökhelyettese (1943–1944), az Egységes Bírói és Ügyvédi Vizsgálóbizottság tagja (1943-tól). A Magyar Turista Egylet Esztergomi Osztályának ügyésze.

Jogtudósként elsősorban egyházjoggal és öröklési joggal foglalkozott.

Emlékezet

Esztergomban élt és tevékenykedett, 1911-ben vette meg az ún. Gróh-házat, a város egyetlen fennmaradt rokokó stílusú épületét (Széchenyi tér 7.). A ház 1790-ben épült össze két korábbi barokk házból, Gróh József a Szerencsés–Borovicska családtól vette meg a később róla elnevezett épületet. Az új tulajdonos a rokokó stílus figyelembe vételével felújította és kibővítette a házat, továbbá a Széchenyi téren neoromán stílusú oroszlános padokat is elhelyezett. Élete utolsó éveiben Dömösről visszaköltözhetett Esztergomba. Ott is hunyt el, a Belvárosi Temetőben nyugszik.