Család

Sz: Grósz Károly, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa, Szikora Margit nyomdai berakónő.

Iskola

Miskolcon négy elemit és négy polgárit végzett, majd nyomdásznak tanult (1945–1949), a Honvéd Petőfi Politikai Tisztképző Intézetben végzett (alhadnaggyá avatták, 1951), MSZMP Pártfőiskolát végzett (1961), az ELTE BTK-n tudományos szocializmus szakos előadói okl. szerzett (1967).

Életút

A Diósgyőri Gépgyár lakatosinasa (1944–1945), a miskolci Borsodi Nyomda nyomdászinasa, -segéde (1945–1949). Az MKP tagja (1945-től), a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) Abaúj vármegyei titkára (Szikszón, 1948–1949), az MDP központi apparátusának politikai munkatársa (1949–1950), az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály Információs Alosztályának politikai munkatársa (1950–1951), Kaposvárott és Marcaliban hivatásos honvédtiszt, a kiskunfélegyházi 37. lövészezred zászlóalj politikai tisztje (1951–1954), főhadnagyként szerelt le (1954). Az MDP, ill. az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője (1954. nov.–1958. aug.).

A forradalom és szabadságharc alatt, 1956. okt. 24-én, az MDP hivatalos képviselőjeként részt vett a miskolci egyetemi diáktanácskozáson, ahol az ifjúság által követelt 13 pontból 11 továbbítását vállalta (nem értett egyet a szovjet csapatok kivonásával és a Varsói Szerződésből való kilépéssel). 1956 nov. 4-én a bevonuló szovjet csapatok rövid időre letartóztatták, szabadulása után az ötfős megyei Forradalmi Munkás–Paraszt Bizottság tagjaként a helyi karhatalom egyik megszervezője. Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei titkára (1956. nov. 24.–1956. dec. eleje), „az ellenforradalmárokkal szembeni túlzott engedékenysége miatt” leváltották (1956. dec.).

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa (1961–1962), a Magyar Rádió és Televízió munkahelyi párttitkára (1962–1967). Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának h. vezetője (1968. jan. 1.–1973. okt. 9.), osztályvezetője (1974. jún. 20.–1979. dec. 6.). Az MSZMP KB Fejér Megyei bizottsága (1973. okt. 10.–1974. aug. 1.), majd a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottsága első titkára (1979. dec. 6.–1984. dec. 7.). Az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára (1984. dec. 7.–1987. jún. 23.). Az MSZMP KB (1980. márc. 27.–1989. okt. 7.), az MSZMP PB tagja (1985. márc. 28.–1989. jún. 24.).

Magyarország miniszterelnöke (= a Minisztertanács elnöke, 1987. jún. 25.–1988. nov. 24.), Kádár János eltávolítása után az MSZMP KB főtitkára (1988. máj. 22.–1989. okt. 7.). Az MSZMP Elnöksége tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.). Az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága (PIB) tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.).

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja (1975–1989). A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja (1988–1989). Országgyűlési képviselő (HNF országos lista, 1988. okt. 5.–1990. máj. 2.) és az MSZMP képviselőcsoportjának vezetője.

Miniszterelnökként a hatalmas külföldi adóssággal (16 millárd dollár) terhelt magyar gazdaságban a piacgazdaság irányába mutató ellentmondásos reformokat kezdeményezett, ill. fogadott el (pl. a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó [áfa] bevezetése, gazdasági társaságok alapításának joga, nyugati befektetők támogatása stb.). Ellátogatott az Egyesült Államokba, találkozott emigráns szervezetekkel is, de következetesen elutasította Nagy Imre rehabilitálását. 1988. aug. 28-án Aradon eredménytelenül tárgyalt Nicolae Ceauşescu román pártfőtitkárral a tervezett erdélyi falurombolásról és a nemzetiségi kérdésről.

A politikai reformok terén – bár meghirdette a párbeszédet a megalakuló ellenzéki mozgalmakkal és szervezetekkel – viszont nem volt hajlandó tényleges engedményekre, kitartott az MSZMP vezető szerepe mellett. Az állampárt szétesésének megindulásával egy időben politikai befolyása is jelentősen csökkent, Németh Miklós (1948–) miniszterelnök, Nyers Rezső (1923–2018) és Pozsgai Imre (1933–2016) államminiszterek mellett a párt újonnan felállított elnöksége (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.) és a PB helyett létrehozott, nagyobb létszámú PIB tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.), pártfőtitkárként ettől kezdve hatásköre már csak az apparátus működésének irányítására terjedt ki. Az MSZMP XIV. kongresszusán ellenezte a párt feloszlatását és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakítását (1989. okt. 6–7.). A jogfolytonosnak nyilvánított, tkp. újraalapított MSZMP KB tagja (1989. dec. 17.–1990. okt. 6.), majd párttagságát megtartva visszavonult a politikától.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1957), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Munka Érdemrend (ezüst, 1964 és arany, 1970 és 1978), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983).

Szerkesztés

Az Északmagyarország c. megyei lap felelős szerkesztője (1958. szept.–1959. szept.). A Pártélet szerkesztőbizottságának tagja (1970–1975).