Grubicy Geyza [Géza
Grubicy Geyza [Géza

2021. május 14. Péntek

Grubicy Geyza [Géza, dragoni]

mezőgazda, állattenyésztő

Névváltozatok

Grubiczy

Születési adatok

1842. október 27.

Kassa

Halálozási adatok

1897. augusztus 8.

Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Temetési adatok

1897. augusztus 10.

Rákospalota


Család

Sz: Grubicy Sándor (1815–1849) honvéd őrnagy. Testvére: Grubicy László (1834–1904) jogász, közjegyző és Grubicy György (1837–1897) honvéd ezredes. Fia: Grubicy Geyza, ifj. (1870–1901) posta- és távirdasegédtiszt; leánya: Grubicy Sára (†1893) és Hennings Vilmosné Grubicy Klára. F: nagyréti Darvas Klára (†1894).

Iskola

Középiskolai tanulmányait a kassai és a rozsnyói premontrei gimnáziumban végezte, a bécsi egyetemen jogot tanult, Pesten államtudori okl. szerzett (1867).

Életút

A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, 1889-től Földművelésügyi Minisztérium Földművelésügyi Osztályának gyakornoka, majd a Ménesuradalmi, ill. az Állattenyésztési Osztály segédtitkára (1867–1891), minisztériumi titkára és a baromfiügyes első előadója (1891–1892), nyugdíjazták (1892). A modern magyar baromfi-gazdálkodás megteremtője, az első állami baromfi-tenyésztési politika kialakítója. Kezdeményezésére rendezték meg az első magyarországi baromfi-kiállítást és vásárt (a Fővárosi Állat- és Növénykertben, 1874. jún. 4–12-én), majd haláláig valamennyi országos baromfi-kiállítás szervezője és zsűritagja volt. Elsőként javasolta, hogy a lakosság körében, a gazdák között és a gazdasági tanintézetekben baromfitörzseket osszanak ki. Az első törzstenyészeteket a kassai és a kolozsmonostori gazdasági tanintézetben, valamint az adai, a somogyszentimrei, a rimaszombati és a nagyszentmiklósi földművesiskola gazdaságában alakította ki. Meghonosította a nemesített kendermagos színváltozatát, a mandzsúriai langshan tyúkfajtát, az erdélyi kopasznyakú tyúkot és még több más baromfifajtát. Nevéhez fűződik a magyarországi baromfi-tenyésztési szakirodalom és népszerű gazdasági irodalom, továbbá a szakfordítás elindítása. A tyúkászat (1874) c. műve az első magyar nyelvű baromfi-tenyésztési szakkönyv.

Elismertség

Az Állat- és Növényhasznosító Társaság titkára. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Baromfitenyésztési Osztálya (1872–1886), majd az önálló Országos Baromfitenyésztési Egyesület alapító tagja (1886-tól; 1902-től Baromfitenyésztők Országos Egyesülete).

Elismerés

A Ferenc József-rend lovagkeresztje (1885).

Szerkesztés

A Gallus, az első magyar baromfi- és kisállat-tenyésztési folyóirat alapító szerkesztője (1876–1888).

Főbb művei

F. m.: A tyúkászat. 42 ábrával. (Bp., 1874)
Budapest, az állat- és növényhonosító társaság választmányához intézett jelentése. mint az 1874. jún. 4–12. Budapesten, az állatkertben rendezett országos baromfi-kiállítás bizottsága elnökének, ezen kiállítás tárgyában. (Bp., 1874)
A tyúkok és egyéb szárnyas állatok tojásai mesterséges kiköltéséről. Angolból, Cantelo, W. J. művének Oettel Róbert kivonatos fordítása után. (Bp., 1874)
A tengeri nyulak tenyésztése. Oettel Róbertnek 5. kiadást ért műve nyomán, újabb források és tapasztalatok figyelembe vétele mellett. Az előszót Korizmics László írta. (Falusi Könyvtár. 17. Bp., 1875)
A zöldségtermelés. Gyakorlati útmutatás a konyhakertészetben. Bouché I. után hazai viszonyainkhoz alkalmazva. Marc Ferenccel. (Bp., 1875)
A földmívelés alapelvei. Victor Rendu után francziából ford. (Falusi Könyvtár. 20. Bp., 1876) Baromfi-tenyésztés. A tyúkászat című műve 2. átd. kiadása. 56 ábrával. (Bp., 1876
3. kiad. 1891
I–II. köt. 4. bőv. kiad. 1895).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1897. aug. 10.)
G. G. (Baromfiak, 1897)
Mártha Zsuzsanna: G. G. (Magyar agrártörténeti életrajzok. I. köt. Bp., 1987)
Szovátay Adrienne: Baromfikiállítások. (Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története. 1881–1990. Szerk. Kecskés S. Bp., 1996)
Szovátay Adrienne: Tallózás a régmúltból. 100 éve alakult a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete. (Baromfitenyésztés, 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013