Gulácsy Mária
vívó, edző
Névváltozatok
Jármy Miklósné
Születési adatok
1941. április 27.
Beregszász, Bereg vármegye
Halálozási adatok
2015. április 13.
Budapest
Temetési adatok
2015. május 16.
Tabajd
Református Temető
Család
Régi református nemesi családból származott.
Szülei: dr. gulácsi Gulácsy Ferenc Szatmár vm. másodfőjegyzője, árvaszéki ülnök, majd a Beregszászi járás főszolgabírója, csikcsatószegi és szentimrei Győrffy Anna.
Férje: Jármy Miklós.
Gyermeke, fia: Jármy Miklós, leánya: Jármy Fruzsina és Jármy Kata.
Unokája: Jármy Vince lovas, díjugrató, az ifjúsági olimpiai játékok résztvevője.
Iskola
A budapesti Martos Flóra Leánygimnáziumban éretts. (1959), az ELTE BTK-n német–pedagógia szakos középiskolai tanári okl. (1967), a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) vívóedzői szerzett (1969).
Életút
Budapesten takarítónő, ápolónő (1959–1963), sportpályafutása befejezése után a TF Könyvtár tudományos munkatársa, szakfordítója (1969–1978), az Idegenforgalmi Propaganda Vállalat munkatársa, az International Sport szerkesztőségi titkára (1978–1985), a budapesti XIII. kerületi Huba utcai Vendéglátóipari Szakközépiskola némettanára (1985–1995), nyugdíjazták (1996). Férjével a magyarországi lovastorna egyik elindítója (1985–1987).
A Vasas (1953–1957), a Budapesti Honvéd tőrvívója (1957–1968). Nevelőedzője Majorné Horváth Katalin, mesterei: Somos Béla és Szüts János.
Tőrvívásban olimpiai 2. (1968: csapat), kétszeres világbajnok (1962 és 1967: csapat), vb 2. (1966: csapat), vb 4. (1965: csapat). Universiade-győztes (1965: csapat), Universiade 2. (1963: csapat), ifjúsági vb 6. (1959: egyéni). Magyar bajnok (1967: egyéni), bajnoki 2. (1960, 1962, 1969), bajnoki 3. (1965), 51-szeres magyar válogatott (1961–1968).
Gulácsy Mária Beregszászon született, Beregardón töltötte gyermekkorát. Családja 1945 után költözött a fővárosba, apját azonban rokkantnyugdíjazták, vidéken maradt, s csak évekkel később követhette őket. Budapesten, általános iskolás korában, egy vívótanfolyamra invitáló plakát hatására kezdett el vívni a Vasasban. Egy évig a kor neves vívónője, Horváth Kató irányította edzéseit, majd Somos Béla csoportjába került (őt követte aztán a Budapesti Honvédba is 1957-ben).
Gulácsy Mária első ismert versenye az 1957. évi budapesti középiskolai bajnokság volt (Szalontai Katalin mögött a 2. helyen végzett), két évvel később, 1959-ben viszont már győzni tudott az országos középiskolai bajnokságon. Az ifjúsági bajnokságon a 2. helyet szerezte meg Plazzeriano Marianna mögött, viszont részt vehetett első nemzetközi versenyén, Varsóban (4. lett). A római olimpia évében már komoly esélye volt arra, hogy bekerüljön a nőitőr-válogatottba, hisz az 1960. évi országos bajnokságon nagy meglepetésre Sákovicsné Dömölky Lídia mögött a 2. helyen végzett. A Népsport szakírója megállapította, hogy a fiatal vívónő kiváló adottságokkal rendelkezik, „az idegei kitűnőek, s mindehhez még jól felépített, iskolára alapozott technikai felkészültség is járul”. Ebben a fiatal versenyzőben megvannak mindazok a tulajdonságok, amilyenekre egy komoly versenyzői pályafutás felépülhet.
Gulácsy Mária azonban bajnoki ezüstérme ellenére nem került még be sem a római olimpiai csapatba, sem az 1961. évi torinói vb-n szerepelt magyar válogatottba. Az 1960-as és az 1961-es év azonban mégsem volt kudarcos számára, hisz megnyerte első nagy nemzetközi versenyét a Baráti Hadseregek Bajnokságát. Az 1962. év a nagy áttörés éve: a nőitőr-ranglista 4-5. helyezetteként személye megkerülhetetlenné vált a magyar válogatott összeállításánál. Több válogatóversenyt nyert vagy végzett a dobogón, az országos bajnokságon pedig újravívás után a 2. helyen végzett Rejtő Ildikó mögött.
A Buenos Aires-i világbajnokságon, 1962-ben a női tőrcsapatok versenyére mindössze öt ország nevezett (Szovjetunió, Magyarország, Olaszország, Argentína, Brazília), ezért a versenyrendezőség úgy döntött, hogy az öt csapat körvívással dönti el a végső helyezések sorsát. Természetesen a nagy esélyes Szovjetunió és Magyarország is legyőzte a másik három ellenfelet (Magyarország a rendező Argentínát 15:1-re, Brazíliát 14:2-re, Olaszországot 12:4-re) biztosan verte. A döntőben pedig következett a nagy rivális szovjet válogatott. A magyar csapat 9:4-re győzött (Gulácsy Mária, Juhász Katalin 3-3, Rejtő Ildikó 2, Kovácsné Nyári Magda 1), a mérkőzés hőse pedig Gulácsy Mária volt. A magyar válogatott 4:1-re elhúzott, a szovjetek aztán magukra találtak és feljöttek 5:4-re. Ekkor jött a „kulcscsörte” Gulácsy Mária és Valentyina Rasztvorova között. Rasztvorova hamar elhúzott, Gulácsy pedig 3:3-nál utolérte. Aztán sokáig nem történt semmi. Rasztvorova aztán megunta, támadt, de röviden. Gulácsy védett, visszaszúrt és nyert – 4:3-ra. A mérkőzés 6:4-re módosult, s innetől kezdve a magyar lányok már felszabadultan vívtak, és valamennyi mérkőzésüket megnyerték. Magyarország újra világbajnok, Gulácsy Mária vb-újonc megszerezte első világbajnoki címét!
A két világbajnokság között Gulácsy Mária lemaradt az 1963. évi gdanski világbajnoki címről (ahol az első három helyen magyar vívónő végzett: 1. Rejtő Ildikó, 2. Sákovicsné Dömölky Lídia, 3. Juhász Katalin) és az 1964. évi olimpiai bajnoki címről (ahol Rejtő Ildikó nyerte az egyénit). Részt vett viszont a kevéssé sikeres gdanski vb (ahol a magyar csapat a 4. lett) és tagja volt a moszkvai vb-n ezüstérmes válogatottnak (1966-ban).
A montréali világbajnokság előtt, 1967-ben megnyerte a magyar országos bajnokságot. A döntő akkor teljes egészében Gulácsy Máriáról szólt. Az első mérkőzésen 4:1-re verte Sákovicsné Dömölky Lídiát, majd ugyanilyen arányban verte Rejtő Ildikót, a tokiói olimpiai bajnokot, utánas pedig 4:2-re Bóbis Ildikót. Negyedik győzelme után már bajnoknak volt tekinthető, de azért még a végén Marosi Paulát is „leszúrta” (igaz őt már csak 4:3-ra). A vb egyéni küzdelmeiben sajnos kellemetlen meglepetésre már a 2. fordulóban kiesett (Valentyina Rasztvorova öt éven át készült arra, hogy visszavágjon Gulácsynak. Sikerült…) Női tőrcsapatban ezúttal jóval több induló volt, mint öt éve. A selejtezőben azonban Magyarország ismét Argentínával került össze (9:0), ezután következett Lengyelország (9:3). Az elődöntőben Románia következett (9:4), s újra a döntő, ismét a Szovjetunióval. Magyarország a Bóbis Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia, Gulácsy Mária, Rejtő Ildikó összeállításban lépett pástra. Rögtön az 1. forduló zárásaként találkozott egymással a friss világbajnok (Alekszandras Zabelina) az aktuális olimpiai bajnokkal (Rejtő Ildikó). Az igen szoros mérkőzésen Zabelina szerezte meg a győzelmet, így lett 2:2. Sákovicsné győzelme után azonban zsinórban öt magyar vereség következett, így a mérkőzés 6:3-ra alakult. Ezután azonban négy magyar győzelem következett (köztük Gulácsy Mária–Tatjana Szamuszenko 4:1; Rejtő Ildikó–Galina Gorohova 4:0!) és Magyarország 7:6-ra átvette a vezetést. Ezután két szoros szovjet győzelemmel ismét fordulatot vett a csata (Zabelina–Sákovicsné 4:3 és Rasztvorova ismét legyőzte Gulácsyt 4:3-ra). Bóbis Ildikónak 8:7-es szovjete vezetésnél utolsó ellenfele a tavalyi (1966-os) világbajnok Szamuszenko volt. Mivel Magyarország tusaránya jóval jobb volt ellenfelénél, Bóbisnak „csak” győznie kellett… Végig Bóbis vezetett, de Szamuszenko mindig kiegyenlített – egészen 3:3-ig. Akkor már nem volt tovább… A vb-k történetében az egyik legizgalmasabb döntőt 8:8-cal, jobb találataránnyal Magyarország nyerte meg. Magyarország újra világbajnok, Gulácsy Mária megszerezte második világbajnoki címét!
A mexikói olimpián Magyarország mind a női tőr egyéni, mind a női tőr csapat versenyszámban az esélyesek közé tartozott (sőt valójában mind a négy fegyvernemben éremszerzésre esélyes csapatokat és „egyéneket” is nevezhetett). Magyarország az 1. fordulóban az Egyesült Államokat verte 13:3-ra (Sákovicsné Dömölky Lídia, Gulácsy Mária 4-4, Marosi Paula 3, Bóbis Ildikó 2), majd egy igen szoros „pengeváltás” következett Olaszországgal (9:7; Gulácsy Mária 4, Rejtő Ildikó 3, Bóbis Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia 1-1). Gulácsy egészen szenzációsan vívott: valamennyi olasz ellenfelét legyőzte. Az elődöntőbe jutásért Németország kevés ellenállást tudott kifejteni (9:3; Marosi Paula, Bóbis Ildikó 3-3, Rejtő Ildikó 2, Gulácsy Mária 1). A döntőért egy rendkívül feszült mérkőzésen 8:8-as eredménye született Románia ellen (Gulácsy Mária 3, Marosi Paula, Rejtő Ildikó 2-2, Bóbis Ildikó 1). A mérkőzésen a románok már 7:5-re vezettek, Magyarország azonban kiegyenlített, sőt 8:7-re a vezetést is átvette. A hagyományoknak megfelelően ismét Bóbis Ildikó vívta az utolsó csörtét. A jobb tusarány miatt egyetlen találat kellett Bóbistól a győzelemért Gyulai Ilona ellen, aki viszont nagyon hamar 2:0-ra elhúzott… Bóbis azonban egyenlített, s akkor már mindegy volt, hogy veszít vagy sem! Sajnos a döntőben a Szovjetunió ellen már nem volt esély. Akárcsak a moszkvai vb-n 1966-ban, Mexikóban is 9:3-ra nyertek (Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia, Bóbis Ildikó 1-1, Gulácsy Mária). Magyarország az olimpián a 2. helyet szerezte meg, Gulácsy Mária megszerezte egyetlen olimpiai (ezüst)érmét!
Emlékezet
Gulácsy Mária Budapesten hunyt el, a Tabajdi Református Temetőben nyugszik. A Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága Beregszász egyik közterén rózsafát ültetett emlékére (az emléktáblát férje, Jármy Miklós leplezte le, 2016. ápr. 20-án).
Irodalom
Irod.: források: Csikcsatószegi és szentimrei Győrffy Anna és gulácsi Gulácsy Ferenc Szatmár vármegye másodfőjegyzője házasságot kötöttek. (Magyar Nemzet, 1939. júl. 28.)
Dömölky veretlenül nyerte a bajnokságot, Gulácsy a 2. (Népsport, 1960. jún. 23.)
Egyéniben Gulácsy, csapatban a CSZKA nyerte a hadseregbajnokságot. (Népsport, 1961. szept. 28.)
Rejtő Ildikó a magyar bajnok, Gulácsy a 2. (Népsport, 1962. jún. 21.)
Női tőrcsapatunk világbajnok. (Népsport, 1962. júl. 23.)
Gulácsy Mária a női tőrbajnok. (Népsport, 1967. máj. 6.)
Női tőrcsapatunk világbajnok. (Népsport, 1967. júl. 16.)
Női tőrcsapatunk ezüstérmes. (Népsport, 1968. okt. 26.)
D-d: Fruzsi újra a páston. [Gulácsy Mária visszatéréséről.] (Népsport, 1971. jan. 24.)
Ulbrich András: Folytatása következik? [Gulácsy Máriáról.] (Népsport, 1971. dec. 18.)
Elhunyt Gulácsy Mária. (Magyar Nemzet, 2015. ápr. 14.–Nemzeti Sport, 2015. ápr. 15.) Hegedűs Csilla: Rózsatő Gulácsy Mária emlékére. (Kárpáti Igaz Szó, 2016. ápr. 21.).
Irod.: Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).
neten:
http://jochapress.hu/orvoslas-helyett-a-felmosas-jutott-gulacsy-marianak/ (Orvoslás helyett a felmosás jutott Gulácsy Máriának, 2015)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2022
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)