Gyárfás Elemér
Gyárfás Elemér

2020. október 26. Hétfő

Gyárfás Elemér, léczfalvi

politikus

Születési adatok

1884. augusztus 27.

Borzás, Kis-Küküllő vármegye

Halálozási adatok

1945. október 4.

Bukarest


Iskola

Középiskoláit Nagyszebenben végezte, majd a kolozsvári, a budapesti és a párizsi egyetemen tanult, állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett; ügyvédi vizsgát tett (1909).

Életút

Kis-Küküllő vármegyében szolgabíró, Marosvásárhelyen ügyvédjelölt, majd Dicsőszentmártonban ügyvéd (1909–1917); közben az I. vh. alatt a 2. (székely) huszárezred tisztjeként az orosz fronton szolgált (1914–1917), huszárkapitányként szerelt le (1917). Az összeomlásig, a román csapatok bevonulásáig Kis-Küküllő vármegye főispánja (1917–1919). A két vh. között jelentős szerepet játszott az Erdélyi Magyar Szövetség és az Országos Magyar Párt megalapításában (1922). Az Erdélyi Magyar Szövetség ún. elnöki tanácsának tagja, az Országos Magyar Párt közgazdasági szakosztályának elnöke. A román Országgyűlésben, Csík vármegye szenátoraként, elsősorban egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott (1926–1938). Jelentős szerepet játszott a Vatikán és Románia között létrejött konkordátum tárgyalásainak megszövegezésében (aláírta az Apostoli Szentszék és II. Károly román király, 1932. máj. 30-án). A Romániai Magyar Népközösség országos elnöke (1942–1945). Az erdélyi katolikus mozgalmak egyik vezető személyisége, a budapesti mintájára Kolozsvárott megalapította a Szent Imre Egyesületet (1903), az Erdélyi Római Katolikus Státus (= Egyházmegyei Tanács) igazgatótanácsának tagja (1921), majd világi elnöke (1931-től). Az 1920-as években több tervezetet is készített az erdélyi három nemzet – a magyar, a román és a szász – békés együttélésére, e három nemzet unióban biztosított autonóm jogainak teljes elismerésére és intézményes védelmére (megjelent: Erdélyi problémák, 1923). A Romániai Magyar Népközösség elnökeként a román és a magyar kormány között közvetítve megpróbált könnyíteni a dél-erdélyi magyarság helyzetén (1941–1944). Különösen értékes kulturális szervezői tevékenysége. Az Erdélyi Katolikus Akadémia utódjaként létrejött Pázmány Péter Társaság alapító alelnöke. Művelődéstörténészként Erdély 16–18. sz.-i történetével foglalkozott, monográfiában dolgozta fel Bethlen Miklós erdélyi kancellár munkásságát. Néhány írása L. Gyárfás Elemér néven jelent meg.

Elismerés

A Szent István Akadémia külső tagja.

Szerkesztés

Az Erdélyi Lapok és a Magyar Lapok c. erdélyi napilapok alapító főmunkatársa.

Főbb művei

F. m.: A romániai zsidókérdés. (Katholikus Szemle, 1903)
A román görög katholikusok autonómiája. (Katholikus Szemle, 1905)
A Kolozsvári Szent Imre Egyesület Évkönyve. 1905–1906. Összeáll. Pollák Vilmossal. (Kolozsvár, 1906)
Szabadság és uralom. Politikai tanulmány. (Kolozsvár, 1906)
Tanulmányok a nemi életről. (Kolozsvár, 1906)
Egy magyar művészcsalád a 18. században. (Katholikus Szemle, 1908)
Reformkérdések. (Katholikus Szemle, 1917)
Erdélyi problémák. 1903–1923. (Kolozsvár, 1923)
Bethlen Miklós kancellár. 1642–1716. Monográfia. Egészoldalas és szövegközti képekkel illusztrálva. Aranyozott gerincfeliratú fél- és egészvászonkötésben. Bibliofil kiadás is. (Dicsőszentmárton, 1924)
Románia hitelszervezetei és az erdélyi magyar pénzintézetek. (Lugos, 1924)
A lej árfolyama és a pénzügyi válság. (Kolozsvár, 1924)
Az erdélyi románok uniója. – Az Erdélyi Katolikus Státus, mint államjogi megoldás. – Az erdélyi szászok és a katolicizmus. (Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene. Tanulmányok. Szerk. is. Dicsőszentmárton, 1925)
Egyenes úton. 1901–1926. Vál. írások. Az előszót Hirschler József írta. (Dicsőszentmárton, 1926)
A püspökválasztási jog a gyulafehérvár-fogarasi görögkatolikus egyházmegyében. (Az Erdélyi Katolikus Akadémia felolvasásai. Kolozsvár, 1929)
A konkordátum és az erdélyi katholikusok. (Magyar Kisebbség, 1929)
A Supplex Libellus Valachorum. (Erdélyi Tudományos Füzetek. Dicsőszentmárton, 1929)
A szovjet-propaganda és a romániai magyar kisebbség. (Magyar Kultúra, 1931)
A mezőgazdasági adósságok szanálása s a kapcsolatos pénzügyi törvények. Beszédek. (Lugos, 1932).

Irodalom

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Oradea-Nagyvárad, 1928)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre, Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Marton József: A Szentszék és Románia konkordátuma. (Erdélyi Múzeum, 1995)
Marton József–Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai. (Kolozsvár, 1999)
Sas Péter: Az Erdélyi Római Katolikus Státus. (Egyháztörténeti Szemle, 2002)
Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között. (Egyháztörténeti Szemle, 2003)
Incze Dénes: Erdély katolikus nagyjai. (Tusnádfürdő, 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013