Gyarmati Ernő
Gyarmati Ernő

2020. október 30. Péntek

Gyarmati Ernő

állatorvos, orvos, belgyógyász

Születési adatok

1915. július 15.

Budapest

Halálozási adatok

1989. március 17.

New York, York City


Iskola

A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) állatorvosi (1938) és állatorvos-doktori okl. (1939), a BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1952). Állatorvosi tiszti vizsgát tett (1941), a klinikai laboratóriumi vizsgálat tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1948), az állatorvos-tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), az USA-ban belgyógyász és neurológus szakorvosi vizsgát tett (1956 után).

Életút

A JNMGE Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar Belorvostani Klinika gyakornoka (1938–1939), egy. tanársegéde (1940–1942), egy. adjunktusa (1942–1945) és a kisállatok kórháza vezetője (1941-től). A Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvos-tudományi Kara, ill. az Állatorvosi Főiskola Belgyógyászati Klinika egy. adjunktusa (1945–1948), egy. docense (1948–1952), a Beldiagnosztikai Tanszék tanszékvezető egy. docense (1952–1954), tanszékvezető egy. tanára (1954. jan. 1.–1957. júl. 14.); egyúttal a Belklinikához visszacsatolt ambulatórium és poliklinika (1948–1952) és az Élettani Intézet vezetője is (1951–1952). Az Állatorvosi Főiskola igazgatóhelyettese (1955. júl. 1.–1956. dec. 1.). Az USA-ban telepedett le, a New York-i Állami Kórház osztályvezető főorvosa (1956–1987). Állatorvosi belgyógyászati diagnosztikával, elsősorban háziállatok és hobbiállatok (pl. kutyák, macskák) betegségeivel foglalkozott. Elsőként alkalmazta a humán medicina diagnosztikai eljárásait a magyarországi állatorvosi klinikai gyakorlatban. Jelentős eredményeket ért el a szopornyicás állatok agy- és gerincvelő-gyulladása elektrokardiográfiás vizsgálatának bevezetése terén. Az agy-gerincvelői folyadék vételének egy új módszerét (suboccipitalis és lumbalis punctio) írta le, ill. nevéhez fűződik az indigókárminos veseműködés-próba bevezetése kutyákon. További kutatási területei: macskák veleszületett kisagyvelő- hipopláziája; kutyák leukózisa; EKG- és likvordiagnosztikai kutatások. Az USA-ban humán neuropszichofarmakológiai kutatásokat folytatott.

Emlékezet

A forradalom bukása után lemondott főiskolai tisztségeiről, Amerikában telepedett le. (Távozása után megfosztották egyetemi tanári címétől). New Yorkban hunyt el, ott is nyugszik.

Szerkesztés

A Magyar Állatorvosok Lapja főszerkesztője (1952–1956).

Főbb művei

F. m.: Klinikai elektrokardiográfiás vizsgálatok kutyákon. Állatorvos-doktori értek. (Bp., 1939)
Kisagyvelő-hypoplasiából eredő heredo-ataxia celebellaris macskákon. (Állatorvosi Lapok, 1941)
Az ebek leukosisának két súlyos esete. – Tíz év – 1934–1943 – szopornyicás eseteinek áttekintése. (Állatorvosi Lapok, 1944)
Az exciccosis. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1946)
A liquor cerebrospinalis vétele háziállatokból. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1947)
A kórelőző szopornyicaoltást kizáró körülmények. – Haematológiai vizsgálatok szopornyicás kutyákon. – A háziállatok liquor cerebrospinalisának vizsgálata. – Veratrum-mérgezés lovak között. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1948)
Megfigyelések az 1945–1947. évi szopornyicajárványról. – Vértestsüllyedés- vizsgálatok kutyákon. – Klinikai laboratóriumi vizsgálati módszerek az állatorvosi diagnosztikában. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1949)
A Westergren-féle vérsüllyedés-vizsgálat normálértékei háziállatoknál. – A szopornyicás agy-gerincvelőgyulladás liquordiagnosztikája és therápiája. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1950)
Veseműködés-vizsgálatok az állatorvosi diagnosztikában. – A tenyészbénaság liquordiagnosztikája. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1952)
La liquor-diagnose de la dourine. (Acta Veterinaria, 1952)
Adatok a belgyógyászati diagnosztika történetéhez. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1953)
Állatorvosi belgyógyászati diagnosztika. Egy. tankönyv. (Bp., 1954)
Módosított műszer a felköhögött váladék kivételére szarvasmarhákból. – Az állatorvosi továbbképzés szervezetéről és az 1956. évi tervről. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1956).

Irodalom

Irod.: Holló Ferenc: Gy. E. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1990)
Fehér György: Biographia. Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza. 1787–2007. (Bp., 2007).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013