Iskola

A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1937), magyar szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1938); közben Berlinben is tanult.

Életút

Budapesten középiskolai r. tanár (1939–1940), a Pesti Hírlap munkatársa, külpolitikai rovatvezetője (1941–1944), a Kis Újság munkatársa (1945–1952), a Nők Lapja olvasószerkesztője, majd főmunkatársa (1952–1975). Az FKgP tagja (1942–1949). Irodalomtörténésznek készült: első tudományos dolgozatában monográfiát írt Riedl Frigyes munkásságáról (1937). Miután felhagyott a középiskolai tanári pályával érdeklődése végleg az újságírás felé fordult: az 1940-es évek jelentős politikai újságírójaként, a Pesti Hírlap külpolitikai rovatvezetőjeként tevékenykedett. A II. vh. után népszerű dokumentumkötetekkel vált ismertté: összeállításokat készített a német megszállás és a nyilas rémuralom napjairól, a Gestapóról, ill. a magyarországi ellenállási mozgalmakról (Élet a föld alatt, 1945). Az 1960-as évektől több prózai munkát adott ki és ismeretterjesztő tudományos írásokat közölt. Szépirodalmi műveinek főhősei gyámoltalan, gátlásosan félénk figurák, akik váratlan helyzetekbe kerülnek, vagy egy tragédia döntően megváltoztatja addigi életüket, s megpróbálnak az új körülmények között helytállni. Valószínűleg az emberi tragédiák iránti érzékenysége vonzotta Móra Ferenc írásaihoz: legismertebb műve a Móra kisregényből készült Hannibál tanár úr c. klasszikus magyar film forgatókönyve.

Elismerés

Aranytoll (MÚOSZ, 1982).

Szerkesztés

A Magyar–Szovjet Baráti Társaság Kalendárium c. évkönyvének szerkesztője (1962-től). A Független Magyar Újság vezércikkírója (1942–1944), a Fényszóró c. lap segédszerkesztője (1945), a pécsi Független Nép felelős szerkesztője (1946), a Független Néplap szerkesztője (1947–1948).