Család

Sz: György Jeremiás Gyergyókilyénfalva jegyzője, Ferencz Róza (†1908). Testvére: György Géza, ill. György Irma, György Etelka és Gál Mihályné György Júlia. Apja később Ülke, Tibód, majd Szenttamás jegyzője lett, végül a család is Szenttamásra költözött.

Iskola

Elemi és középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magyar–latin–történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1911).

Életút

A marosvásárhelyi R. K. Főgimnázium Fiúneveldéjének felügyelőtanára (1911–1914), a kolozsvári Marianum Leánygimnázium r. tanára (1914–1925). A kolozsvári Újság felelős kiadói igazgatója (1925–1927), a Pásztortűz szerkesztőségének tagja (1927–1932), a nagyváradi Erdélyi Lapok egyik szervezője (1932–1933). Miután szakított az újságírással, önálló versmondó művész (1933–1940), majd a kolozsvári gyakorló gimnázium r. tanára (1940–1948), nyugdíjaztatása után versmondóként járta az erdélyi településeket. Versmondó művészetével jelentősen hozzájárult a magyarországi irodalmi műveltség terjesztéséhez, a költészet népszerűsítéséhez és megszerettetéséhez. Önálló stílust alakított ki, amely összhangban állt a költészet sajátos eszmeiségével és hangvételével. Elsősorban kortárs romániai magyar költők műveit szavalta. Több mint 1700-szor lépett fel, műsorán 250 költői alkotás szerepelt, köztük Áprily Lajos, Dsida Jenő, Remenyik Sándor, Szemlér Ferenc, Szentimrei Jenő művei. Lemeze György Dénes szavai címmel jelent meg (1979).

Emlékezet

Versmondása elválaszthatatlan volt a romániai magyar irodalom két vh. közötti történetével. Brassai Viktorral, Tessitori Nórával és Ferenczy Zsizsivel bejárta szinte valamennyi erdélyi magyarlakta települést, fellépett művelődési házakban, kollégiumokban, diák- és munkásotthonokban, rögtönzött szabadtéri emelvényeken. Az erdélyi kortárs magyar költők a versmondás apostolának, Erdély szívhangjának; Szemlér Ferenc a versmondás nagymesterének nevezte. Emlékiratai kéziratban maradtak, ill. részletei a Művelődés c. folyóiratban jelentek meg (Versről versre hét évtizeden át címmel, 1957-ben).

Szerkesztés

Az Erdélyi Fiatalok és a Korunk c. lapok munkatársa.