György István
György István

2020. október 20. Kedd

György István

újságíró

Születési adatok

1912. augusztus 13.

Budapest

Halálozási adatok

1977. január 1.

Budapest


Család

Fia: György István (1947–) kémikus, kandidátus és György Eszter médiatervező.

Életút

A II. vh. előtt magántisztviselőként dolgozott. A Szabadság, a Szabad Nép (1945–1956), Népszabadság munkatársa (1957–1977), a Független Magyarország külső munkatársa.

A II. vh. után, a koalíciós korszakban a Szabad Nép népszerű újságírójaként elsőként írt a munkaszolgálatosok tragédiájáról (Fegyvertelenül a tűzvonalban, 1944; később hasonló témát dolgozott fel a Halálraítéltek c. kisregényével, 1957). Az 1950-es években elsősorban belpolitikai riportokat, munkásportrékat, ún. termelési riportokat, később a kereskedelem és a vendéglátóipar működését bíráló cikkeket írt. Különösen népszerűek voltak történelmi cikkei, dokumentumriportjai és riportsorozatai; ill. több munkásmozgalmi interjú szerzője és szerkesztője.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismerés

Rózsa Ferenc-díj (1963).

Szerkesztés

A rendőri riporterek alkalmi lapja, az Éjféli riport szerkesztője (1948).

Főbb művei

F. m.: Fegyvertelenül a tűzvonalban. Dokumentumregény. (Temesvár, 1944
2–4. kiad. Bp., 1945)
Halálraítéltek. Kisregény. Ill. Simkó Károly. (Tarka Könyvek. Bp., 1957)
Nem könnyű vezetni. Riportok, portrék. (Hétköznapok. Bp., 1962)
Soha többé! Portrék. (Bp., 1963)
Szocialista brigádok reflektorfényben. Az előszót Jandek Géza írta. (Szocialista brigádok kiskönyvtára. 4. Bp., 1965
oroszul: Moszkva, 1967)
Új idők krónikásai. (A szabadság hajnalán. Szerk. Petrák Katalin. Bp., 1965)
Kétezerötszázan voltak. Riportok a Budai Önkéntes Ezredről. (Bp., 1970).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1977. jan. 4.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013