Gyuricza Béla
Gyuricza Béla

2020. november 30. Hétfő

Gyuricza Béla

politikus, honvéd tábornok

Születési adatok

1939. március 23.

Endrőd, Békés vármegye

Halálozási adatok

1999. május 24.

Budapest


Család

Sz: Gyuricza Bálint (1900–1979) földműves, kubikos, Szujó Franciska (1900–1964). F: 1962-től Németh Mária gyors- és gépírónő. Leánya: Gyuricza Györgyi (1964–) és Gyuricza Ágnes (1979–); fia: Gyuricza Béla (1968–).

Iskola

Általános iskoláit Németkéren, középiskoláit Budapesten és Szekszárdon végezte: a bp.-i II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában tanult (1954–1957), a szekszárdi Garay János Gimnáziumban éretts. (1957). Az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) elvégzése után tisztté avatták (1962. szept. 7.), a moszkvai Frunze Összfegyvernemi Katonai Akadémián (1971) és a moszkvai Vezérkari Akadémián végzett (1978). A hadtudomány kandidátusa (2000).

Életút

A Csepeli Motorkerékpárgyár szerelője (1957–1959). A szolnoki ejtőernyős felderítő alakulatnál szolgált (1963–1967 és 1971– 1975), Székesfehérvárott, a hadseregtörzsben törzstiszt (1975–1976), felderítőfőnök (1978–1984). A zalaegerszegi 8. (1984– 1986), majd a 9. gépesített lövész hadosztály parancsnoka (1986–1987); vezérőrnagyi rangfokozatban (1985-től). A kaposvári gépesített lövész hadtest (1987–1989), a székesfehérvári 5. hadsereg parancsnoka (1989–1991); közben altábornaggyá léptették elő (1990. szept. 29.). A Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak parancsnoka (1991. szept. 1.–1994. márc. 31.), nyugdíjazták (1994. ápr. 1.), nyugalmazott vezérezredes (1999. márc. 15-étől). – Az MSZMP tagja (1961–1989). A Fidesz, ill. a Fidesz–Magyar Polgári Párt katonapolitikai szakértője (1994–1999), országgyűlési képviselője (Országos lista, 1994–1998; Fidesz–MDF közös jelöltként, Székesfehérvár, [Fejér megye, 2. sz. választókerület], 1998–1999) és az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnöke (1996–1998). A Fidesz ún. árnyékkormányának honvédelmi minisztere (1998. febr.). Az Orbán-kormány megalakulása után a Miniszterelnöki Hivatal védelmi és nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó politikai államtitkára (1998. júl. 9.–1999. máj. 24.) és nemzetbiztonsági főtanácsadója (1998–1999). Nemzetbiztonsági és -stratégiai kérdésekkel foglalkozott. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári elnökeként számos honvéd hagyományőrző és népszerűsítő rendezvényt kezdeményezett és szervezett. Nevéhez fűződik a pákozd-sukorói megemlékezések rendjének kialakítása, a pákozdi katonai emlékhely megalapítása, ill. uo. a kiállító- és előadóterem építésének megindítása.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, Székesfehérvárott nyugszik. A Baráti Kör emlékének megőrzésére, az általa létesített emlékhelyen Gyuricza Béla domborműves emléktábláját is felavatta (Pákozdon, 2000. szept. 29-én). Halálának 10. évfordulóján Simon M. Veronika festőművész portréját is elkészítette (Székesfehérvárott, 2009-ben).

Elismertség

Az MTA Hadtudományi Bizottságának tagja (1994–1999). A Magyar Atlanti Tanács tagja (1996-tól), a Magyar Hadtudományi Társaság alapító elnökhelyettese (1990). A Levegő Hősei Alapítvány kuratóriumának elnöke (1993–1999), a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári elnöke (1995–1999), örökös tb. elnöke (1999-től). A Manfred Wörner Alapítvány alapító tagja (1996-tól).

Elismerés

Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1984), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993). Székesfehérvár díszpolgára (posztumusz, 1999).

Szerkesztés

A Szárazföldi Csapatok c. katonai szaklap szerkesztőbizottságának elnöke (1991–1994).

Főbb művei

F. m.: A Magyar Köztársaság biztonsága az ezredfordulón. (Hadtudomány, 1997)
Szárazföldi haderő 2000-ben. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1999).

Irodalom

Irod.: Kis Zoltán: Első helyen a kiképzés. Beszélgetés Gy. B. altábornaggyal, a szárazföldi csapatok parancsnokával. (Új Honvédségi Szemle, 1993)
Halálhír. (Népszabadság, 1999. máj. 26.)
Gy. B. (Hadtudomány, 1999)
Gy. B. (Az 1994-ben megválasztott országgyűlés almanachja. Bp., 1996
az 1998-ban megválasztott országgyűlés almanachja. Bp., 2001)
Gyomaendrődi ki kicsoda? Szerk. Szilágyiné Németh Eszter és Kovácsné Nagy Katalin. (Gyomaendrőd, 2004).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013