Család

Sz: Pollacsek Erzsébet zongoratanár. Apja (†1955) a Soproni Szőnyeg- és Textilművek könyvelője volt. Egy húga született. Nős. F: az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ főelőadója volt. Gyermektelen.

Iskola

Szülei Bécsben telepedtek le; Bécsben, reálgimnáziumban éretts. (1925), a Bécsi Műszaki Egyetem (= Technische Hochschule) hallgatója (1925–1926), hazaköltözésük után a bp.-i József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1931).

Életút

A Magyar Acélárugyár üzemmérnöke (1931–1945), az Anyagvizsgáló Laboratórium vezetője (1945–1947); a II. vh. végén, mint gyári munkaszolgálatos dolgozott uo. A Nehézipari Központ (NIK) Racionalizálási Osztályának vezetője (1947–1948), a Nehézipari Minisztérium (NIM), ill. a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Gépipari Főosztály Technológiai és Racionalizálási Osztálya, ill. Műszaki Fejlesztési Osztálya vezetője (1948–1951). A Középgépipari Minisztérium Központi Műszaki Osztályának vezetője (1951– 1953), a KGM II. sz. Iparigazgatósága iparigazgató-helyettese (1953–1959), az Iparpolitikai Főosztálya helyettes vezetője (1959– 1963). Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) főosztályvezetője (1963–1980). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem, ill. az MKKE előadó tanára (1948-tól). A BME előadó tanára (1949–1951), egy. docense, majd c. egy. tanára (1953–1977). A Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonja nehézipari kiállításának vezetője (1958). Fémek technológiájával, üzemgazdaságtannal, műszaki fejlesztéssel foglalkozott. Jelentős szerepet játszott az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv kialakításában, nevéhez fűződik a számjegyes szerszámvezérlés magyarországi műszaki fejlesztési alapjainak kidolgozása. Igen kiterjedt szakmai munkásságot fejtett ki: az ő nyelvi leleményei, ill. az ő szakirodalmi tevékenysége nyomán terjedtek el az alábbi kifejezések: gyártástervezés, művelettervezés, időelemzés, időtanulmány, időnorma, önköltség- csökkentés stb.!

Elismertség

Az MTA Szerszámgép- és Gyártástechnológiai Szakbizottsága tagja (1952–1956). Az Országos Szabványügyi Tanács tagja (1952– 1963). A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) választmányi tagja (1949-től), Műszaki és Ellenőrzési Szakosztályának elnöke (1963–1965).

Elismerés

Köztársasági Érdemérem (ezüst, 1948), a Magyar Népköztársaság Érdemérme (arany, 1951), Szocialista Munkáért Érdemérem (1959), Munka Érdemrend (ezüst, 1966; arany, 1968). Állami Díj (többekkel, a számjegy vezérlésű hazai szerszámgépek fejlesztésében és gyártásában elért eredményeiért, 1978).