Család

Sz: Harmatta János, Hegyessy Erzsébet. F: Pékáry Margit. Fia: Harmatta János (1944–) orvos, pszichiáter, neurológus.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – görög–latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori okl. (1939), magántanári képesítést szerzett (1947), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1957). Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1979. máj. 11.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK Görög Filológiai Intézet (1942–1943), ill. Latin Filológiai Tanszék tanársegéde (1944–1948), a Görög Filológiai Tanszék intézeti tanára (1948–1952). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar, ill. BTK Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. okt. 19.–1988. jún. 30.), tud. tanácsadója (1988–1996), emeritusz professzora (1996-tól). Az MTA Ókortudományi Kutatócsoport vezetője (1967–1989). Indológiával, iranisztikával, ókori irodalomtörténettel, indoeurópai összehasonlító nyelvtudománnyal és az indo-iráni népek őstörténetével foglalkozott. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el Közép-Ázsia és elsősorban a Hun Birodalom történetének kutatásában. Alapvető megállapításokat tett az indoeurópai népek településterületeinek és vándorlásainak feltárása, a klasszikus antik világ ókori keleti elemeinek vizsgálata terén. Tisztázta a finnugor, ős- és óiráni, valamint a közép-iráni nyelvi kapcsolatok időrendjét. Felfedezett és azonosított eltűnt indoeurópai és középiráni nyelveket, meghatározta és megfejtette – többek között – a kabal, a kefti és a parthus ostrakon nyelvet, azonosított régi szogd, kusán és kang nyelvemlékeket.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya elnökhelyettese (1973–1986), az MTA Ókortudományi Bizottsága és Magyar őstörténeti Komplex Bizottsága tagja. Az Ókortudományi Társaság elnöke (1970–1990), tb. elnöke (1990-től). A Nemzetközi Akadémiai Unióban az MTA delegátusa (1976–1992), az Unió elnöke (1976–1979). A Conseil International de la Philosophie et des Sciences Humanies alelnöke. A Nemzetközi Vallástörténeti Szövetség magyar nemzeti bizottságának társelnöke, a Klasszikus Tanulmányok Nemzetközi Szövetsége magyar nemzeti bizottságának elnöke. Az Osztrák és a Francia Tudományos Akadémia l. tagja.

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1993). Akadémiai Díj (1965), Ábel Jenő-emlékérem (1969), Herder-díj (1973), Széchenyi-díj (1990), az ELTE Aranyérme (2000), Akadémiai Aranyérem (2003).

Szerkesztés

A History of the Civilizations of Central Asia szerkesztőbizottságának alelnöke. Az Acta Antiqua, az Antik Tanulmányok és az Acta Iranica szerkesztőbizottságának tagja (1974–1990). Az Apollo Könyvtár c. könyvsorozat szerkesztője (1972-től).