Harmatta János
Harmatta János

2020. október 22. Csütörtök

Harmatta János

nyelvész, klasszika-filológus, indológus

Születési adatok

1917. október 2.

Hódmezővásárhely, Csongrád vármegye

Halálozási adatok

2004. július 24.

Budapest

Temetési adatok

2004. augusztus 12.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Harmatta János, Hegyessy Erzsébet. F: Pékáry Margit. Fia: Harmatta János (1944–) orvos, pszichiáter, neurológus.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – görög–latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori okl. (1939), magántanári képesítést szerzett (1947), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1957). Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1979. máj. 11.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK Görög Filológiai Intézet (1942–1943), ill. Latin Filológiai Tanszék tanársegéde (1944–1948), a Görög Filológiai Tanszék intézeti tanára (1948–1952). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar, ill. BTK Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. okt. 19.–1988. jún. 30.), tud. tanácsadója (1988–1996), emeritusz professzora (1996-tól). Az MTA Ókortudományi Kutatócsoport vezetője (1967–1989). Indológiával, iranisztikával, ókori irodalomtörténettel, indoeurópai összehasonlító nyelvtudománnyal és az indo-iráni népek őstörténetével foglalkozott. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el Közép-Ázsia és elsősorban a Hun Birodalom történetének kutatásában. Alapvető megállapításokat tett az indoeurópai népek településterületeinek és vándorlásainak feltárása, a klasszikus antik világ ókori keleti elemeinek vizsgálata terén. Tisztázta a finnugor, ős- és óiráni, valamint a közép-iráni nyelvi kapcsolatok időrendjét. Felfedezett és azonosított eltűnt indoeurópai és középiráni nyelveket, meghatározta és megfejtette – többek között – a kabal, a kefti és a parthus ostrakon nyelvet, azonosított régi szogd, kusán és kang nyelvemlékeket.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya elnökhelyettese (1973–1986), az MTA Ókortudományi Bizottsága és Magyar őstörténeti Komplex Bizottsága tagja. Az Ókortudományi Társaság elnöke (1970–1990), tb. elnöke (1990-től). A Nemzetközi Akadémiai Unióban az MTA delegátusa (1976–1992), az Unió elnöke (1976–1979). A Conseil International de la Philosophie et des Sciences Humanies alelnöke. A Nemzetközi Vallástörténeti Szövetség magyar nemzeti bizottságának társelnöke, a Klasszikus Tanulmányok Nemzetközi Szövetsége magyar nemzeti bizottságának elnöke. Az Osztrák és a Francia Tudományos Akadémia l. tagja.

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1993). Akadémiai Díj (1965), Ábel Jenő-emlékérem (1969), Herder-díj (1973), Széchenyi-díj (1990), az ELTE Aranyérme (2000), Akadémiai Aranyérem (2003).

Szerkesztés

A History of the Civilizations of Central Asia szerkesztőbizottságának alelnöke. Az Acta Antiqua, az Antik Tanulmányok és az Acta Iranica szerkesztőbizottságának tagja (1974–1990). Az Apollo Könyvtár c. könyvsorozat szerkesztője (1972-től).

Főbb művei

F. m.: Quellenstudien zu den Skythika des Herodot. (Bp., 1941)
Le problème cimmérien. (Archaeologiai Értesítő, 1946–1948)
Egyetemes történelem. 1. Hahn Istvánnal, Telegdi Zsigmonddal. Tankönyv. (Bp., 1950
9. kiad. 1958)
Studies in the History of Sarmatians. (Bp., 1950)
A hun birodalom felbomlása. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
Studies in the Language of the Iranian Tribes in South Russia. (Acta Orientalia, 1952)
A durai párthus nyelvemlékek. Doktori értek. (Bp., 1957)
Die partischen Ostraka aus Dura-Europos. (Acta Antiqua, 1958)
Irano–Aramica. (Acta Antiqua, 1959)
Egy arameus papirusz. (MTA I. Osztályának Közleményei, 1960)
The Great Bactrian Inscription. (Acta Antiqua, 1964)
Sino-Indica. (Acta Antiqua, 1964)
Ókori keleti történeti chrestomathia. Szerk. (Ókori történeti chrestomathia. Bp., 1965
7. kiad. 1999)
Egy hettita törvény magyarázatához. (Antik Tanulmányok, 1968)
Late Bactrian Inscriptions. (Acta Antiqua, 1969)
Studies in the History and Language of the Sarmatians. (Szeged, 1970)
Az indoeurópai népek régi településterületei és vándorlásai. Akadémiai székfoglaló. is. (Elhangzott: 1970. dec. 7.
megjelent: MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1971)
The Oldest Evidence for Silk Trade between China and India. (Altheim, F.–Stiehl, R.: Geschichte Mittelasiens im Altertum. Berlin, 1970)
A Biblia és Irán. (A Biblia és az ókori Kelet. Bp., 1977)
Studies in the Sources on the History of Pre-Islamic Central Asia. Szerk. (Bp., 1979)
A szogd „régi levelek”. A levélírás kezdetei Közép-Ázsiában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1980. febr. 25.
megjelent: MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1982)
From Hecataeus to al-Hnuwarizni. Szerk. (Bp., 1984)
De la question concernant la langue des Avars. (Az avarok nyelvének kérdéséhez. Törökül Ankara, 1987
franciául: Ankara, 1988)
From Alexander the Great to Kül Tegin. Szerk. (Bp., 1990)
Az ókori Róma története. Egy. tankönyv. Szerk. (Bp., 1992
3. kiad. 2000)
The Development of Sedentary and Nomadic Civilizations. 700 B. C. to A. D. 250. Írta és szerk. Többekkel. (History of Civilizations of Central Asia. II. köt. Paris, 1993).

Irodalom

Irod.: Maron Ferenc: Rejtélyes hettita törvényszöveget fejtett meg egy magyar tudós. (Magyar Nemzet, 1969)
(Acta Antiqua, 1977)
Studies in Honour of János Harmatta. I–II. köt. Művei bibliográfiájával. A bibliográfiát összeáll. Töttösy Csaba. (Acta Antiqua, 1977– 1978)
Ioanni Harmatta octogenario. (Acta Antiqua, 1998).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013