Iskola

Tanulmányait Sárospatakon kezdte, középiskoláit Sárospatakon (1829–1836), Eperjesen (1836–1837) és Poprádon végezte (1837– 1838), a berlini egyetemen bölcseletet és hittant tanult (1839–1840). Sárospatakon lelkésszé választották (1839. júl. 28.). Az MTA tagja (l.: 1860. okt. 9.).

Életút

Sárospatakon köztanító (1838–1839), berlini tanulmányai befejezése után a sárospataki gyülekezet lelkipásztora (1840–1855); közben a forradalom és szabadságharc idején lelkesítő beszédeket tartott (1848–1849), jóllehet a forradalmi eseményektől távol tartotta magát és gyülekezetét, a szabadságharc bukása után üldözéseknek volt kitéve. Az Alsózempléni egyházmegye esperese (1855–1867; betegsége miatt lemondott: 1867). Függetlenségi Párti programmal Zemplén vármegye Óliszkai kerületének országgyűlési képviselője (1875–1884). A magyarországi népiskolai oktatás újjászervezője (Erdélyi Jánossal, az 1850-es években): tanítóképzőt szervezett, megindította a Népiskolai Könyvtár c. sorozatot (a sorozat első kötetét maga adta ki, saját pénzén, 1853-ban). A Bach-rendszerben a református nemzeti ellenállás egyik vezetője, jelentős szerepet játszott a protestáns egyházakat szabályozni kívánó császári pátens elleni tiltakozó mozgalmakban (1858–1859). A népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. tc.) egyik szakértője. Számos népszerű tankönyvet, ábécés- és olvasókönyvet (8 kiadásban, egyes kiadásai 10 000 példányban!) írt és szerkesztett. Filozófiai munkáinak nagy része kéziratban maradt.

Szerkesztés

A Népiskolai Könyvtár (1853-tól) és az első sárospataki folyóirat, a Sárospataki Füzetek (Erdélyi Jánossal, Szeremley Gáborral) alapító szerkesztője (1857–1860).