Család

Ortodox zsidó családból származott.

Szülei: Hirschl Bernát, cipész, cipőkereskedő, Schönberger Jetta. Szüleinek ő volt a nyolcadik gyermeke.

Hirschl Bernát fia: Hegedűs (Hirschl) Andor kereskedelmi utazó, Hegedűs (Hirschl) Andor fia, Hegedűs Nándor unokatestvére: Hegedűs Géza (1912. máj. 14. Bp.–1999. ápr. 9. Bp.) író.

Hegedűs Nándor testvére: Hirschl Mária Júlia (†1969. szept. 4. Bp. Temetés: 1969. szept. 7. Rákoskeresztúr), Bíró Márk (1879–1945) a nagyváradi gimnázium igazgatója felesége.

Bíró (Braun) Márk fia: Bíró József (1907. júl. 8. Nagyvárad–1945. jan. 6. Bp.) művészettörténész és Bíró Imre (1905. okt. 9. Nagyvárad–2000. okt. 19. Bp.) orvos, szemész, az orvostudományok doktora.

Fia: Hegedűs Boldizsár Svájcban élő mérnök.

Iskola

A nagyváradi állami főreáliskolában éretts. (1902), a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán irodalmi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott (1902–1906), végbizonyítványt nem szerzett. Nagyváradon osztálytársa volt Dutka Ákos, Budapesten elsősorban Beöthy Zsolt, Heinrich Gusztáv, Négyesy László és Riedl Frigyes előadásait látogatta.

Életút

Tanulmányai megszakítása után Fehér Dezső lapja, a Nagyváradi Napló belmunkatársa (1906–1908), felelős szerkesztője (1908–1913), a nagyváradi Szabadság felelős szerkesztője (1913–1918), a Nagyvárad főszerkesztője (1918–1941), a Pesti Napló nagyváradi tudósítója (1931–1941). A bukaresti parlament országgyűlési képviselője (1928–1934). A II. világháború után Magyarországra költözött. A Miniszterelnökség sajtóelőadója (1945–1947), osztályfőnöke (1947–1949), a Világ c. lap szerkesztője (1949), az MTI Külföldi Sajtóosztálya főmunkatársa (1950–1955).

A két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb nagyváradi újságírója, akinek élete összefonódott a helyi sajtó történetével: a 20. század elejétől az 1940-es évekig, közel negyven éven át tevékenykedett Nagyváradon. Széles körű publicisztikai munkássága kiterjedt a kultúra, a társadalom és a gazdaság minden területére. Az országváltás után azonban Nagyvárad c. lapjának híres Megjegyzések rovatában kizárólag a magyar nemzetiség sorskérdéseivel és a magyar külpolitikai élet eseményeivel foglalkozott. Írásaiban, különös hangú tárcáiban élesen bírálta a román nacionalizmust és a magyarországi irredenta politikát is, kisebb, szociográfiai portré jellegű írásaiban hosszú éveken át harcolt az állásvesztett kisegzisztenciáékért (tanítókért, kistisztviselőkért, kényszernyugdíjba küldött papokért, lelkészekért stb.).

Élete utolsó évtizedében irodalom- és sajtótörténeti memoárokat és tanulmányokat írt a századeleji Nagyvárad magyar irodalmi és kulturális életéről, Ady Endre (1877–1919) munkásságáról, feledésre ítélt vagy elfeledett nagyváradi közéleti személyiségekről, Ady ismeretlen nagyváradi múzsáiról. Adyt csak felszínesen ismerte: a költő 1903-ban elhagyta Nagyváradot, Hegedűs Nándor 1906-ban kezdte el nagyjelentőségű újságírói és publicisztikai tevékenységét (1906 után csak néhányszor találkoztak). Ady Endre életéről (Ady Endre Nagyváradon, 1956; Ady Endre nagyváradi napjai, 1957) nem személyes emlékeket közölt, viszont jól ismerte Ady nagyváradi barátait, szerelmei családját, „kapcsolati hálóját”. Hegedűs Nándor felkereste és kifaggatta Ady nagyváradi életének tanúit, összegyűjtött és rendszerezett minden közleményt, apró hírt ami Ady nagyváradi életében, nagyváradi életéről beszámolt. Írásai korszakos jelentőségűek: a magyar irodalomtörténet első oknyomozó monográfiái.