Heinrich Béla
Heinrich Béla

2020. október 24. Szombat

Heinrich Béla

jogász

Születési adatok

1926. április 13.

Budapest

Halálozási adatok

2002. március 1.

Budapest


Család

Sz: Heinrich Béla (†1942) a Magyar Általános Hitelbank főkönyvelője, büntetőszázadba való bevonulása előtt öngyilkos lett, Orczy Mária varrónő, majd ápolónő. Egy nővére és egy húga született. F: 1. Skoff Mária, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) főelőadója. Leánya: Tankó Richárdné Heinrich Alice (1946. márc. 16.), a Hőtechnikai Vállalat tervgazdásza. Elvált. 2. H. Szalontai Éva dr., a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola orosz nyelvi lektora.

Iskola

A bp.-i Szent Imre Gimnáziumban éretts. (1944), telefonműszerész szakmunkásvizsgát tett (1947). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett (1949), az ELTE ÁJTK-n jogtudományi végbizonyítványt (1951), állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1963).

Életút

A Magyar Textilipari Rt. kereskedősegéde (1944–1945), a Feleki Telefonszerelési Vállalat műszerészsegéde (1945–1947). A Dial Telefonkereskedelmi Állami Vállalat (1947–1950), a Posta Alközponti Üzemi Vállalat és a Posta Átviteltechnikai Vállalat telefonműszerésze (1950–1953). A Posta Kísérleti Intézete (PKI) tud. munkatársa (1953–1956), a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) export részlegének szakértője, mérnök-üzletkötője (1956–1963). A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) Nemzetközi Főosztályának főelőadója (1963–1968 és 1972–1976); közben a Mahart Gazdasági–Igazgatási Osztályának vezetője (1968–1970), a Hungarocamion Nemzetközi Osztályának osztályvezető-helyettese (1970–1971), a Szerzői Jogvédő Hivatal főosztályvezetője (1976–1986). A drezdai Friedrich List Közlekedési Főiskola vendégkutatója (1966). Közlekedéspolitikával foglalkozott, a nemzetközi közlekedésjog, elsősorban a vasúti, a tengeri és a belvízi közlekedés elismert jogi szakértőjeként tevékenykedett.

Főbb művei

F. m.: A táv-választás bevezetésének néhány kérdése. – Hangfrekvenciás távválasztó rendszerek. (Szocialista Posta, 1955)
A kapcsolástechnika legkorszerűbb kapcsolóelemei. 1–3. (Szocialista Posta, 1956)
A közlekedés fejlődésének, valamint a vas- és acélgyártás alakulásának összefüggése néhány tőkésországban. (Közlekedési Közlöny, 1964. 29.)
A belvizek folyamjogi rendjének történeti fejlődése. (Közlekedési Közlöny, 1966. 38.)
A nem-nemzeti folyók hajózáson kívüli használatának folyamjogi rendje. 1–2. (Vízgazdálkodás, 1966–1967)
A Duna–Rajna–Majna víziútrendszer nemzetközi közlekedésjogi helyzete. (Közlekedési Közlöny, 1972. 30.)
Az államok főhatalma a tengeri térségek felett. 1–4. (Közlekedési Közlöny, 1973. 5., 15., 23. és 27.)
A légi tér és a világűr nemzetközi jogi megítélése. (Közlekedési Közlöny, 1973. 34.)
A tengeri és légiközlekedés biztonsága elleni bűncselekmények. 1–2. (Közlekedési Közlöny, 1974. 2. és 3.)
A Duna–Rajna–Majna víziútrendszer nemzetközi közlekedésjogi regime-jének a lex lata és de lege ferenda aspektusokból történő elemzése. Benyújtott kand. értek. (Bp., 1975)
Adalékok a Rajna–Majna–Duna transzkontinentális víziút nemzetközi közlekedésjogi státuszához. – A közlekedés – az idegenforgalomért. (Közlekedéstudományi Szemle, 1975)
A Duna–Majna–Rajna víziúthálózat egyes nemzetközi jogi problémái. (Jogtudományi Közlöny, 1975)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013