Hermann István
filozófus, esztéta, kritikus
Születési adatok
1925. október 10.
Budapest
Halálozási adatok
1986. szeptember 12.
Budapest
Temetési adatok
1986. szeptember 29.
Budapest
Farkasrét
Család
Sz: Hermann Zsigmond tisztviselő, majd pénzbeszedő volt, Drucker Margit. F: 1. 1949-től Heller Ágnes filozófus, az MTA tagja. Leánya: Hermann Zsuzsa (1952. okt. 1.). Elvált. 2. Benczur Margit Leánya: Hermann Judit (1966. márc. 6.); fia: Hermann Miklós (1968–).Iskola
Az ELTE BTK-n magyar–filozófia–politikai gazdaságtan szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1950), egyetemistaként Lukács György tanítványa; a filozófiai tudományok kandidátusa (1956), doktora (1969). Az MTA tagja (l.: 1976. máj. 7.; r.: 1985. máj. 9.).Életút
A II. vh. után részt vett a magyarországi cionista mozgalmakban (1945–1947). A bp.-i XX. kerületi Közgazdasági Technikum (1950–1953), a bp.-i I. István Közgazdasági Technikum tanára (1953–1956), az MTA Filozófiai Intézete tud. munkatársa (1956. dec.–1958. aug.). A bp.-i Kaffka Margit Gimnázium tanára (1958–1965), a Színháztudományi Intézet tud. munkatársa (1965–1967), az MTA Filozófiai Intézete tud. főmunkatársa (1967–1972). Az ELTE BTK mb. előadó tanára (1955–1956 és 1968–1972), egy. tanára (1973. jan. 1.–1986. szept. 12.), a Marxizmus-Leninizmus Tanszékcsoport vezetője (1977–1986). Az MTA–TMB rövidített aspiránsa (1954–1956). Filozófia- és esztétikatörténettel, elsősorban a polgári filozófiai és művészeti kultúra csúcspontjaival és válságjelenségeivel foglalkozott. Elsők között mutatta ki a 19. sz.-i magyar forradalmi demokraták gondolatvilágának hegeli hatásait, új eredményeket ért el Arany János munkásságának esztétikai feltárásában és ezzel összefüggésben a balladaelmélet általános kérdéseinek kutatásában. Jelentős megállapításokat tett a kultúraelméletek, ill. a modern médiumok esztétikai strukturáltságának vizsgálata terén. Freud könyve a freudizmus és a mélylélektan társadalmi analízisét nyújtotta marxista szemszögből (Siegmund Freud, avagy a pszichológia kalandja, 1964). Monográfiát írt továbbá Immanuel Kant teleológiájáról, Johann Gottlieb Fichtéről, Friedrich Wilhelm Joseph Schellingről; lefordította és kísérőtanulmánnyal látta el Kant Az ítélőerő kritikája c. művét. Lukács György tanítványa, esztétikai nézeteinek követője volt.Emlékezet
Budapesten (Terézváros, VI. kerület Népköztársaság útja 24., ill. Lipótváros, V. kerület Néphadsereg utca 24.) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, hamvai a Farkasréti Temetőben, urnafülkében nyugszanak.Elismertség
Az MTA–TMB Filozófiai Bizottságának elnöke. A PEN Club, a Magyar Írók Szövetsége és a Színházművészeti Szövetség tagja. A Nemzetközi Hegel Társaság, a Société Européenne de la Culture tagja.Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1977), Szocialista Magyarországért Érdemérem (1985). SZOT Díj (1976), Pro Universitate Díj (ELTE, 1985).Szerkesztés
A Magyar Filozófiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke (1974-től).Főbb művei
F. m.: A magyar drámáért. Tanulmányok. (Bp., 1955)A dramaturgiai tudatosság és színi kultúránk. (Társadalmi Szemle, 1956)
A népi esztétika fogalma az 1849 előtti Aranynál. (Filozófiai Évkönyv, 1956)
Arany János esztétikája. Az Elveszett alkotmánytól a Buda haláláig. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1956)
Az emberi szellem felháborodása. (Magyar Tudomány, 1956)
Hegeli gondolat a magyar forradalmi demokraták világnézetében. (Hegel-emlékkönyv. Szerk. Szigeti József. Bp., 1957)
A kommentátor és Arany Jánosa. (Irodalomtörténet, 1958)
A filmburleszk új útjai. – A filmszínész művészi munkájáról. (Filmvilág, 1960)
A világkatarzis drámai tükre. (Kortárs, 1960)
A filmképek hatásának lélektana. (Filmvilág, 1961)
Filmesztétikai tanulmányok. Almási Miklóssal, Gyertyán Ervinnel. (Filmművészeti Könyvtár. 5. Bp., 1961)
Ifjúság és pátosz. (Kortárs, 1962)
A hamis tudat haláltánca. – Giccsvers és József Attila. – A gyengeség, vagy a helytállás művészete. – A korai magyar egzisztencializmus és a Boldogtalanok. (Kortárs, 1963)
A művészi egyetemességről. (Valóság, 1963)
Oidipusz király. (Világosság, 1963)
A hangerő önvezérlése szokatlan körülmények között. Fónagy Ivánnal. (Magyar Nyelv, 1963)
Shakespeare a zenéről. (Muzsika, 1963)
A művészet szabadságharcának kezdetei. Képzőművészet és vallás az olasz reneszánszban. (Világosság, 1964)
Danton és Robespierre. – Marxizmus – Marx nélkül? (Kortárs, 1964)
Freud és a művészet. (Kritika, 1964. 12.)
Siegmund Freud, avagy a pszichológia kalandja. Monográfia és benyújtott doktori értek. is. (Bp., 1964)
A modern elidegenedés és a kultúra. (Kritika, 1965. 8.)
A teremtésmítosz Rafael freskóin. (Világosság, 1965)
Napirenden a századforduló. – Thomas Mann. (Kortárs, 1965)
Realizmus és filmművészet. (Filmvilág, 1965)
Az eltűnt idő keresése. (Magyar Filozófiai Szemle, 1966)
A fasiszta mítosz kialakulása. 1–2. – A Prométheusz-mítosz a felvilágosodásban. – A drámaiság és az egyén újrateremtése. (Világosság, 1966)
Anna Seghers. (A német irodalom a XX. században. Szerk. Vajda György Mihály. Bp., 1966)
Az avantgardizmus történelmi megítéléséhez. (Valóság, 1966)
Korunk világnézeti kérdései. – Keynes és a történelem. (Kortárs, 1966)
A komikumról. (Filmkultúra, 1966)
A modern színpad. (Színházi tanulmányok. 15. Bp., 1966)
A polgári dekadencia problémái. Monográfia. (Bp., 1967)
Lukács György fejlődése „A regény elméletétől” a realizmus elméletéig. („Jöjj el szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. 2. Bp., 1967)
A reakciós vezérmítosz. (Világosság, 1967)
Portrék a filmművészet nagyjairól. (Filmkultúra, 1967)
A parabola és korlátai. (Kortárs, 1967)
Vászon és függöny. Tanulmányok. (Elvek és utak. Bp., 1967)
A történelem útelágazásain. Lenin történelemfelfogása az októberi forradalom időszakában. (Világosság, 1968)
A filmkritika kérdőjelei. (Filmvilág, 1968)
Lukács György: Az esztétikum sajátossága. (Társadalmi Szemle, 1968)
A filmelmélet építőművésze. Szergej Mihajlovics Eizenstein. (Filmkultúra, 1968)
Freudtól az újfreudizmusig. (Korunk, 1968)
Kant teleológiája. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1968
németül: Bp., 1972)
Szent Iván éjjelén. Tanulmányok, esszék. (Bp., 1969)
Irányzatok szimbiózisa. (Kortárs, 1969)
Honnan árad a fény? Rembrandt halálának 300. évfordulójára. (Világosság, 1969)
Lenin: Az ösztönösség és a tudatosság filozófiai összefüggéseiről. – Theseus menyegzője. Shakespeare és a mítosz. (Világosság, 1970)
Lenin és a művészeti irányzatok. – Friedrich Engels mementója. (Társadalmi Szemle, 1970)
A szocialista kultúra problémái. Monográfia. (Bp., 1970)
A holtpont játékai. Elidegenülés és modern művészet. – Reneszánsz és ellenreneszánsz. Albrecht Dürer emlékére. – Gramsci: Filozófiai írások. (Világosság, 1971)
A giccs. Kismonográfia. (Esztétikai kiskönyvtár. Bp., 1971
románul: Bucuresti, 1973)
Az érdekes és az érdektelen a riportfilmben. (Filmvilág, 1972)
Illés Endre dramaturgiájáról. (Kortárs, 1972)
Szorongás és tragikum. Sören Kierkegaard tragikumelmélete. – Találkozások a lehetőségekkel. A fiatal Lukács drámaelméletéhez. (Világosság, 1972)
A személyiség nyomában. Drámai kalauz, esszék. (Elvek és utak. Bp., 1972)
Modernizálás vagy társadalmi haladás? – Fogyasztói társadalom és értékpusztulás. (Társadalmi Szemle, 1973)
Széljegyzetek a család és a partikularitás kérdéséhez. (Világosság, 1973)
A kritika profilja. (Társadalmi Szemle, 1973)
A szfinx rejtvénye. Tanulmányok. (Bp., 1973)
Az önironikus művészet. A filmszínészet specifikumairól. (Filmkultúra, 1974)
Művészet és ideológia. (Társadalmi Szemle, 1974)
Madách és a német filozófia. (Világosság, 1974)
A mai kultúra problémái. Kapitalista kultúra – szocialista kultúra. Monográfia. (Bp., 1974)
Lukács György gondolatvilága. Tanulmány a XX. század emberi lehetőségeiről. (Elvek és utak. Bp., 1974
németül: Bp., 1978)
Lukács György és a magyar film. (Filmvilág, 1975)
Lukács György gondolatainak aktualitásáról. (Világosság, 1975)
Megjegyzések a hangjátékról. (Rádió és Televízió Szemle, 1975)
A kultúra a kapitalizmusban. (Literatura, 1976)
A kultúra, a művészet és a szabadidő egysége. – A mai polgári válságtudat művészi tükröződéséhez. (Társadalmi Szemle, 1976)
Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét. – A dokumentumfilm és a társadalmi valóság. (Filmvilág, 1976)
Televízió, esztétika, kultúra. (Esztétikai kiskönyvtár. Bp., 1976)
Évadok tanúsága. A modern dramaturgia fogalmához. Tanulmányok. (Bp., 1976)
A „kellés” – Sollen – kategóriája a klasszikus német filozófiában. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1976. okt. 12.
megjelent: Egy kategória módosulása. A Sollen a klasszikus német filozófiában. Valóság, 1976)
Szemléleti és stílustörekvések a mai magyar drámában. (Alföld, 1977)
A művészet szabadságharcáról. (Világosság, 1977)
Lukács György: Lenin. (Kortárs, 1977)
Shakespeare filmen és képernyőn. (Filmvilág, 1978)
A marxizmus és a tudomány viszonya. (Magyar Tudomány, 1978)
Dialektika és tudományfejlődés. Fichte és Schelling. (Valóság, 1978)
A gondolat hatalma. Monográfia. (Bp., 1978)
A marxista filozófia emberkoncepciója. (Filozófia – ember – szaktudományok. A marxista filozófia emberkoncepciója és a szaktudományok mai eredményei. Bp., 1979)
Epikureizmus. – Egyén és társadalom. – A Machiavelli-rejtély. – Mi a televíziójáték? (Kortárs, 1979)
Egy pályakezdő a kinyilatkoztatás kritikája jegyében. Adalékok Fichte valláselméletéhez. – Marx Arisztotelész-képéről. – Gondolatok a Pán haláláról. (Világosság, 1979)
A Tanácsköztársaság előkészítése. Lukács és köre. (Literatura, 1979)
Teleológia és történetiség. Fichte tudománytana és Schelling transzcendentálfilozófiája. Monográfia. (Bp., 1979)
Aesculapius igazsága. – Még egyszer a demokratizmusról. A demokratizmus: történelmi probléma. – Népfront és irodalompolitika. (Kortárs, 1980)
Film, szórakoztatás, tömegsiker. Akadályok a szórakoztató film útján. (Filmvilág, 1980)
Szcientizmus a hetvenes években. – Kézművesség, eredeti felhalmozás, kapitalizálódás. (Világosság, 1980)
A hetvenes évek irracionalizmusáról. (Valóság, 1980)
A televízió társadalmi helye. (Jel–Kép, 1980)
József Attila korának filozófiája. („A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd.” Az ELTE József Attila emlékezésére összehívott tanácskozásán elhangzott előadások anyaga. Bp., 1980)
A munka jellemzése a hegeli filozófiában. Hegel halálának 150. évfordulójára. – A művészet demokratizmusa. (Világosság, 1981)
A kritika misztifikációja és a misztifikáció kritikája. (A művészetkritikáról. Szerk. Nyerges András. Bp., 1981)
Volt-e baloldali szellemtörténet? – Prométheusz és a többiek. (Kortárs, 1981)
Az elveszett történelem. Cervantes és Don Quijote. (Valóság, 1981)
Válságok és változások. Aktuális gondolatok. (Én és a világ. Bp., 1981)
A „szélkakas költő” elvei. Balázs Béla naplójáról. – Felelősség és politika. Kádár János könyvéről. (Kortárs, 1982)
Mintha pásztortűz ég. 100 éve halt meg Arany János. – A szerelem ontológiai helye. – Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival. 1906. szept.-ben – 75 éve – kezdte közölni a Vasárnapi Ujság a regényt. (Világosság, 1982)
A szkepszistől a szatírjátékig. (Nagyvilág, 1982)
Ideológia és kultúra a hetvenes években. (Bp., 1982)
Az értelemig és tovább! A filozófia nagy problémái. (Az én világom. Bp., 1982)
Ideológia és kultúra a hetvenes években. Monográfia. (Bp., 1982)
Kultúra és személyiség. Ill. Hegedűs István. (Iránytű. Bp., 1982)
Freud, az esszéista. (Freud, Siegmund: Esszék. Bp., 1982
2. kiad. 1995)
A feltámadt eposz. (Nagyvilág, 1983)
On the Aesthetic Revelance of Philosophical Categories, Content and Form. Essence and Phenomenon. (Acta Litteraria, 1983)
„Rólunk szól a mese…” Marx halálának 100. évfordulójára. (Magyar Tudomány, 1983)
Poeta doctus pacis. Babits Mihály emlékére. (Világosság, 1983)
A tudomány Prométheusza. Karl Marx halálának 100. évfordulójára. – A gyávaság anatómiája. Sarkadi Imre: A gyáva. (Kortárs, 1983)
Veszélyes viszonyok. Esszék. (Bp., 1983)
Irányok és áramlatok a magyar filozófiai gondolkodásban a két világháború között. (A magyar filozófiai gondolkodás a két világháború között. Bp., 1983)
A humor tanúsága. – Az elvontság visszaüt. (Palócföld, 1984)
Orwell 1984-e – 1984-ben. (Magyar Tudomány, 1984)
Az elméleti vita feltételei. A messianisztikus marxizmus, avagy az ún. nyugati marxizmus. – A béke gondolata a klasszikus német filozófiában. (Világosság, 1984)
A szocialista kultúra nemzeti jellege és nemzetközi összefüggései. (Bp., 1984)
A kíváncsiság dicsérete. (Az én világom. Bp., 1985)
Lukács György hazatérése. 1945–1953. (Világosság, 1985)
Lukács György élete. Életrajzi monográfia. (Bp., 1985
németül: Bp., 1986)
Probleme der heutigen Kultur. Monográfia. (Bp., 1985)
A reális tudat és a hamis tudat értékrendjei. (Társadalomtudományi Közlemények, 1986)
A hitvitától a drámáig. Tanulmányok, esszék, kritikák. (Bp., 1986)
Marx és a mai világ. (Marx-tanulmányok. Szerk. Vadász Ferenc. Bp., 1986)
György Lukács’s Career from the Theory of the Novel to the Theory of the Realism. (Hungarian Studies on György Lukács. Bp., 1993)
szerk.: Gyulai Pál válogatott művei. I–II. köt. Sajtó alá rend. és a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1956)
Werfel, Franz: A kispolgár halála. Ford. Klopstock Gizella, ill. Szász Endre. Az utószót írta H. I. (Bp., 1964)
Styron, William: Házam lángra gyullad. Reg. Ford. Bartos Tibor, az utószót írta H. I. (5 világrész könyvei. Bp., 1966)
Kant, Immanuel: Az ítélőerő kritikája. Ford., a bevezető tanulmányt írta. (Filozófiai írók tára. 29. Bp., 1966
2. kiad. 1979)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Az utószót írta. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1967)
Alexander Bernát: A művészet. Vál. tanulmányok. Vál. Szemere Samu, az utószót írta H. I. (Bp., 1969)
Jones, Ernest: Sigmund Freud élete és munkássága. Ford. Félix Pál. Az utószót írta. (Bp., 1973)
Üzenet az iskolának. Költők, írók, filozófusok írásai a nevelésről. Szerk. (Bp., 1973)
Kant, Immanuel: A vallás a puszta ész határán belül és más írások. Ford. Vidrányi Katalin. Vál., a bevezetést írta. (Gondolkodók. Bp., 1974
2. jav. kiad. 1980)
Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete. Ford. Lázár Guy. Az utószót írta. (Etikai gondolkodók. Bp., 1977)
Tjaden, Karl Hermann: Szociális rendszer és szociális változás. A két fogalom jelentésének és történetének kutatása. Ford. Józsa Péter. Az utószót írta. (Bp., 1977)
A magyar marxista filozófia a két világháború között. Vál. és szerk. Nyíri Kristóf. A bevezetést írta. (Bp., 1979)
Marx: A filozófia történetéről. Vál., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1985)
Freud, Siegmund: Álomfejtés. Ford. Hollós István. Az utószót írta. (Bp., 1985
2. kiad. 1993
3. kiad. 1996
4. kiad. 2000
5. kiad. 2003).
Irodalom
Irod.: Erőss László: H. I.: Sigmund Freud. (Kortárs, 1965)Fülöp László: H. I.: A polgári dekadencia problémái. (Alföld, 1967)
Dersi Tamás: H. I.: Szent Iván éjjelén. (Irodalomtörténet, 1970)
Kolosi Tamás: H. I.: Szent Iván éjjelén. (Társadalmi Szemle, 1970)
Fábri Anna: H. I.: Szent Iván éjjelén. (Kortárs, 1970)
Sziklai László: H. I.: A szocialista kultúra problémái. (Magyar Pedagógia, 1971)
Mészáros Vilma, B.: H. I.: A mai kultúra problémái. (Társadalmi Szemle, 1975)
Kiss Endre: H. I.: A gondolat hatalma. (Társadalmi Szemle, 1980)
SZOT-díjasok. Szerk. Kulcsár Ödön. (Bp., 1981)
Zrinszky László: H. I.: Ideológia és kultúra a hetvenes években. (Pedagógiai Szemle, 1983)
Besenyi Sándor: H. I.: Ideológia és kultúra a hetvenes években. (Társadalmi Szemle, 1983)
Bécsy Tamás: „…perspektívánk ‘ha–akkor’ jellegű.” H. I.: Ideológia és kultúra a hetvenes években c. könyvéről. (Irodalomtörténet, 1983)
Lukács Antal: Filozófiai gondjaink az ezredforduló küszöbén. Műhelybeszélgetés H. I. akadémikussal. (Magyar Nemzet, 1981. jún. 14.)
Csulák Mihály: A világszemlélet váljon személyes üggyé. (Ember és műveltség. Beszélgetések a közművelődésről. Szerk. Győri György. Bp., 1976)
Elhunyt H. I. (Magyar Nemzet, 1986. szept. 15.)
H. I. (Világosság, 1986)
Kelemen János: Búcsú H. I.-tól. (Filozófiai Figyelő, 1986), Ancsel Éva: H. I. (Magyar Tudomány, 1987)
Szerdahelyi István: H. I. és a broadcasting–webcasting pszichonarratívájának fala. (Ezredvég, 2005)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)