Család

Sz: Háder István, Táglicht Gizella.

Iskola

Négy polgári osztályt végzett, vasesztergályos segédlevelet szerzett.

Életút

A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (1936-tól), az MSZDP (1939-től), az illegális KMP tagja (1943-tól). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után a KMP budai bizottságának tagja, a fegyveres nemzeti ellenállási mozgalom résztvevője.

A Budapesti Kábel- és Sodronykötélgyár, a Budafoki Telefongyár esztergályosa, majd a Szürke Taxi Vállalat alkalmazottja (1945–1948). Az MKP budafoki bizottsága titkára és a Budafoki Nemzeti Bizottság tagja (1948–1949), a MÁVAG párttitkára (1949–1950), az MDP budapesti VIII. kerületi bizottsága titkára (1950. febr.–1950. jún.), az MDP Budapesti Bizottsága első titkára (1950. jún. 25.–1952. nov. 15.). Az MDP KV tagja (1950. máj. 31.–1956. okt. 31.), az MDP Szervező Bizottsága póttagja (1950. máj. 31.–1951. márc. 2.), tagja (1951. márc. 2.–1953. jún. 28.). Az MDP PB póttagja (1951. márc. 2.– 1951. nov. 30.), tagja (1951. nov. 30.–1956. okt. 24.). Az MDP KV titkára (1951. nov.–1953. jún. 28.). A Minisztertanács elnökhelyettese (1952. nov. 14.–1953. júl. 4.). Részt vett a Moszkvába rendelt pártküldöttségben, ahol Rákosiék menesztéséről döntöttek (1953. jún. 13.). Nehézipari miniszter (1953. júl. 4.–1954. okt. 9.), vegyipari és energiaügyi miniszter (1954. okt. 9.–1954. okt. 30.), ismét a Minisztertanács elnökhelyettese (1954. okt. 30.–1956. júl. 30.), első elnökhelyettese (1956. júl. 30.–1956. okt. 27.).

A forradalom kirobbanásakor párt- és állami tisztségeiből leváltották (1956. okt. 23.), a forradalom leverése után – mivel Rákosi feltétlen hívének – kizárták a pártból (1956. nov. 16.: később az MSZMP tagja lett). Országgyűlési képviselő (Budapesti lista, 1953. máj. 17.–1957. máj. 9.; megfosztották mandátumától). A Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) osztály-, majd főosztályvezetője (1957. júl.–1974).

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Népfront Budapesti Bizottsága elnöke (1950–1952).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (ezüst, 1970 és arany, 1985), Április 4. Érdemérem (1985).