Hindy Iván
Hindy Iván

2021. október 18. Hétfő

Hindy Iván, vitéz

honvéd tábornok

Névváltozatok

nagy- és kishindi

Születési adatok

1890. június 28.

Budapest

Halálozási adatok

1946. augusztus 29.

Budapest


Család

Nagyapja: Hindy Iván (1800–1875) jogász, ügyvéd, táblabíró. Sz: Hindy Géza (1850–1895) MÁV-tisztviselő, Ziska Ilona. Nagybátyja: Hindy Kálmán (1841–1913) miniszteri osztálytanácsos, árvaszéki ülnök. Testvére: Hindy Zoltán (1880–1951) jogász, ügyvéd, politikus.

Iskola

Kassai gyalogsági hadapródiskolát végzett, zászlóssá avatták (1909).

Életút

Az I. vh. alatt a Mária Terézia 32. közös gyalogezred parancsnokaként frontszolgálatot teljesített (1915–1918); főhadnaggyá (1915), századossá léptették elő (1918). Az összeomlás után tovább szolgált, a Tanácsköztársaság megalakulása után megvált a hadseregtől, s csak Horthy Miklós kormányzóvá választása után lépett vissza. A vezérkari főnökség nyilvántartó irodájának munkatársa, majd Bécsben hírszerzőtiszt (1920–1927). Különböző gyalogsági alakulatoknál csapatszolgálatot teljesített (1928–1933; 1929-től őrnagyi rangban), a Ludovika Akadémián a német nyelv tanára és belbiztonsági előadója (1933–1939); alezredesi rangban (1934-től). Ezredesként a Honvédség Főparancsnokságának fegyelmi és becsületügyi előadója (1939–1940), a Honvéd Vezérkari Főnökségen a fegyelmi és becsületügyi osztály vezetője (1940–1942). Vezérőrnagyként a budapesti I. hadtestnél beosztott tábornok (1942. nov. 15.–1944. okt. 16.). A nyilas hatalomátvétel után a budapesti I. hadtest parancsnoka (1944. okt. 16.–1945. febr. 12.); altábornagyi (1944. nov. 1.–1945. jan. 31.), majd soron kívüli vezérezredesi rangfokozatban (1945. febr. 1-jétől). A szovjet csapatok által körülzárt Budapest teljhatalommal felruházott katonai parancsnoka (1944. dec. 6.–1945. febr.12.). A Horthy-féle kiugrási kísérlet napján (1944. okt. 15-én) az I. hadtest közigazgatási vezetőjeként saját parancsnokát, Aggteleky Bélát, továbbá Csatay Lajos honvédelmi minisztert, Ruszkiczay-Rüdiger Imre honvédelmi miniszterhelyettest és Szombathelyi Ferenc tábornokot letartóztatva jelentős szerepet játszott abban, hogy a budapesti helyőrség nem lépett fel a kormányzó mellett, sőt többségük átállt a nyilasok oldalára. Szálasi Ferenc nevezte ki a budapesti 1. hadtest parancsnokává, ezután ő szervezte meg Budapest védelmét (= Budapest ostroma, 1944. nov. 29-étől). Valójában a főváros védelméért Karl Pfeffer-Wildenbruch (1888–1971), SS Obergruppenführer felelt, a Hindy Iván által irányított magyar erőknek a hadműveletek irányításába a németek mellett nem volt beleszólása. Pfeffer-Wildenbruch a IX. SS Hegyihadtest parancsnoka volt, amely Budapesten állomásozott, Hitler Pfeffer-Wildenbruchot bízta meg a város védelmével, azzal a feltétellel, hogy semmilyen körülmények között sem adhatja fel Budapestet. A magyar nemzeti ellenállás vezetői többször találkoztak Hindyvel, akit arra akartak rávenni, hogy nyisson rést a frontvonalon azért, hogy a németektől kikényszeríthessék Pest feladását, és így részben megkíméljék a várost a további szenvedéstől. A védelmi harcok kilátástalansága ellenére Hindyt soron kívül vezérezredessé léptették elő, majd amikor a helyzet végképp tarthatatlanná vált Pfeffer-Wildenbruch és Hindy – Hitler minden tiltása ellenére – emberei élén megpróbáltak kitörni a városból (= a kitörés napja, 1945. febr. 11.). Ez, a budai Várból való kitörési kísérlet azonban hamar véresen összeomlott, maga Hindy is a szovjet csapatok fogságába esett (1945. febr. 12-én) akik átadták a magyar hatóságoknak. A magyar hatóságok lefokozták, és a honvédség hivatásos állományából elbocsátották (1945. jún. 19-én). A budapesti Népbíróság háborús bűnösként kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte (1946. aug. 29-én), az ítéletet két órán belül (!) végrehajtották. A bp.-i Farkasréti Temetőben – testvérével közös sírban – nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Irodalom

Irod.: Karsai Elek: A budai vártól a gyepűig. (Bp., 1965)
Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. (Bp., 1982)
Szakály Sándor: A magyar katonai elit. (Bp., 1987)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. (Bp., 1998
6. átd. kiad. 2009)
Dombrády Loránd: Katonapolitika és hadsereg. 1920–1944. (Bp., 2000)
Szakály Sándor: A magyar katonai felsővezetés. 1938–1945. Lexikon és adattár. (Bp., 2001)
Kovács Tamás: Budapest ostroma, 1944–1945-ben. (Korunk, 2005)
Feith László: Záróakkord, 1945. febr. 11. A kitörés napja. (Magyar Honvéd, 2009)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013