Család

Nagyapja: Hindy Iván (1800–1875) jogász, ügyvéd, táblabíró. Sz: Hindy Géza (1850–1895) MÁV-tisztviselő, Ziska Ilona. Nagybátyja: Hindy Kálmán (1841–1913) miniszteri osztálytanácsos, árvaszéki ülnök. Testvére: Hindy Iván (1890–1946) honvéd tábornok.

Iskola

Középiskoláit Budapesten végezte, a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1903), ügyvédi vizsgát tett (1905).

Életút

A budapest-vidéki pénzügyigazgatóság számtisztje és a budapesti kataszteri helyszínelési felügyelőség titkára (1903–1917), a Nemzeti Munkapárt, majd a ’48-as Alkotmánypárt országgyűlési képviselője (Esztergom, 1917–1918). Budapesten ügyvédi irodát nyitott, elsősorban büntető- és sajtójogi perekkel foglalkozott (1918–1928); közben a Tanácsköztársaság alatt letartóztatták (1919. ápr.–júl.). Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) jogügyi igazgatója (1928–1932), vezérigazgató-helyettese (1932–1935), a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének (MABI) vezérigazgatója (1935-től). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Karán a társadalombiztosítási jog és gyakorlat meghívott előadó tanára (1943–1944). A két világháború közötti korszak egyik neves ügyvédjeként elsősorban bűnügyi védelmeket látott el. Ő volt a védő – többek között – az Erzsébetvárosi Körben elkövetett bombamerénylet ügyében (1923), a frankhamisítási perekben (1926), ill. Szekfű Gyulát is védte több sajtóperében. Jogászként elsősorban sajtójoggal és biztosítási joggal foglalkozott, jelentős eredményeket ért el a magyarországi katolikus sajtó támogatásában és fejlesztésében. A Magyar Kúria ügyvédi tanácsa és az Országos Szabadoktatási Tanács tagja. Az Általános Egyetemi Segítő Egyesület és az Egyetemek Kórházegyesületei jogtanácsosa. Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben – testvérével közös sírban – nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Joghallgató korától aktív szerepet játszott a katolikus mozgalmakban: a Corda Fratres nemzetközi katolikus diákszövetség (= a katolikus egyetemi hallgatók és egyetemet végzett diákok nemzetközi szövetsége) alapító tagja (1898-tól), központi irodájának főtitkára (1900–1913), t. magyarországi elnöke. Részt vett a szervezet párizsi (1900), liège-i (1905), marseille-i (1906), bordeaux-i (1907), hágai (1909), római (1911) és ithacai (USA) kongresszusán (1913). Az Országos Katholikus Szövetség igazgatója, a Katholikus Köröket összefogó Középponti Katholikus Kör igazgatója és t. elnöke. A katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete alelnöke, a Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubja elnöke (1932-től).

Emlékezet

Az Egyetemi Lapok főszerkesztője és kiadója (1902) főmunkatársa (1904) és szerkesztője (1907–1908 és 1909–1913). A Szövetségi Értesítő és a Katholikus Közlöny c. lapok szerkesztője (1911–1915). Az Alkotmány, az Új Lap és a Nemzeti Újság munkatársa.