Hoitsy Pál
Hoitsy Pál

2020. október 23. Péntek

Hoitsy Pál, domályosi

politikus, újságíró

Születési adatok

1850. december 31.

Vatya, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1927. december 23.

Budapest

Temetési adatok

1927. december 26.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Hoitsy Sámuel evangélikus lelkész, Szenkovits Amália. Testvére: Hoitsy Gedeon (Gida, 1855–1942) gépészmérnök, MÁV-üzletigazgató, Mihálffy Győzőné Hoitsy Hermine és Hoitsy Emma. F: gr. tolnai Festetics Mária (1863–1923).

Iskola

Elemi és középiskoláit Nagykőrösön, Sopronban, Pesten és Szarvasban végezte. A budapesti tudományegyetemen bölcsésztudori okl. (1873), matematika–fizika szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1874), Berlinben csillagászati és esztétikai tanulmányokat folytatott (1875–1877).

Életút

A budapesti tudományegyetemen Jedlik Ányos asszisztense (1873–1874). A pólai csillagvizsgáló munkatársa (1876–1877), a budapesti VIII. kerületi főreáliskola r. tanára (1877–1880). A Függetlenség c. lap munkatársa, szerkesztője és az Egyetértés c. lap vezércikkírója (1880–1889), az Egyetértés felelős szerkesztője (1902. jan.), a Képes Folyóirat (1905–1910), a Vasárnapi Ujság szerkesztője (1915–1918). A Negyvennyolcas Függetlenségi Párt, ill. a Függetlenségi és ’48-as Párt tagja, országgyűlési képviselője (Gyoma, 1881–1892; Székelykeresztúr, 1892–1896; Pápa, 1905–1910), országgyűlési képviselőjelöltje (1910). A párton belül egy ideig az Ugron Gábor vezette különálló csoportosuláshoz tartozott, a Függetlenségi és ’48-as Párt vezette koalíció idején a párt ügyvezető alelnöke (1906–1909), a pártszakadáskor Kossuth Ferenchez csatlakozott (1909. nov.). Az újjászervezett Felsőháznak, a kormányzó által élethossziglan kinevezett tagja (1927). A századvég egyik ismert újságírójaként és szerkesztőjeként sajátos politikai pályaképeket írt kortársairól (Régi magyar alakok címmel kötetbe rendezte 1923-ban). Politikai és közéleti cikkei, tárcái és publicisztikái mellett a magyarországi természettudományi (meteorológiai) és csillagászati népszerűsítő irodalom úttörője. Természettudományi előadásai rendszeresen megjelentek a Természettudományi Közlönyben és a Vasárnapi Ujságban. Műfordítóként Nicolas Camille Flammarion klasszikus csillagászati könyvének tolmácsolója. Flammarion nyomán ő is meggyőződéssel vallotta, hogy a Földön kívül is élnek értelmes lények (Laknak-e más világokon?, 1924).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Szarvason (is) tanult, tanulmányai helyét emléktábla őrzi (bronz domborműves márvány emléktábla; Keviczky Hugó alkotása, a Tessedik Sámuel Múzeum homlokzatán, 1930).

Elismertség

A Magyar Újságírók Egyesülete alelnöke, elnöki tanácsának dísztagja. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete és az Otthon Írók és Hírlapírók Körének elnöke. A Ferenc-csatorna Rt. elnöke (1908-tól).

Főbb művei

F. m.: A csillagvizsgálás mai feladatai. (Természettudományi Közlöny, 1877)
Csillag-észlelés a kelet-nyugot vonalban. (Értekezések a mathematikai osztály köréből. V. 3. Bp., 1877)
A biztosság feltételei bolygók pályaelemeinek számításánál és a 163. számú bolygó pályaelemeinek javítása. (Az MTA kiadványa. Bp., 1877)
A meteorok mint az élet hordozói. (Természettudományi Közlöny, 1878)
A nap melegének forrásai. – Meteorologia mint időjóslás. (Természettudományi Közlöny, 1879)
Edison. (Vasárnapi Ujság, 1879)
Madách mint csillagász. (Fővárosi Lapok, 1879)
A szelekről. – A talajváltozás által okozott földrengések és Zágráb esete. – Napfoltok és napkitörések. (Vasárnapi Ujság, 1880)
A ménesek világa. – Balla Károly iratai. – A jelenleg látható üstökös. (Vasárnapi Ujság, 1881)
Ami az embert környékezi. Olvasmányok a természet világából, a művelt közönség s az ifjúság számára. Dr. Berlin munkája nyomán a hazai viszonyokhoz alkalmazva írták többen. Szerk. 146 ábrával. (Franklin Könyvtár. Bp., 1883)
A nagy természet és a kicsiny ember. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. VII. 45. Bp., 1883)
Az Akadémia és feladata. (Egyetértés, 1883. 57.)
Mikor lesz eső? H. P. két előadása. (Népszerű természettudományi értekezések. Bp., 1884)
Kihaló emberfajok. – Az ég pirkadása. (Vasárnapi Ujság, 1884)
A villám fotographiája. – A holdlakók napfogyatkozása. – Ideális tájkép a Jupiter legbelsőbb holdjáról. (Vasárnapi Ujság, 1887)
Az Eiffel-torony. (Vasárnapi Ujság, 1889)
Puskás Tivadar. (Vasárnapi Ujság, 1893)
Jövőnk s az uralkodóház. Geologia mint politikai tényező. Szerk. (Bp., 1894)
A novemberi csillaghullás. (Vasárnapi Ujság, 1899)
A természettudomány száz évvel ezelőtt. – Csillagászat az utolsó század alatt. – A fizika az utolsó század alatt. – A vegytan az utolsó század alatt. (Vasárnapi Ujság, 1900)
Nagy-Magyarország. A magyar történet jövő századai. (Bp., 1902)
Pillantások a természettudományok jövőjébe. (Vasárnapi könyvtár. 13. Bp., 1902)
A csillagok világából. (Magyar Könyvtár. 321. Bp., 1903)
A rádium. (Vasárnapi Ujság, 1904)
Az égi mozgások elméletének nehány fejezete. (Bp., 1907)
A meteorológia új alapjai. (Bp., 1911
németül: Neue Grundlagen der Meteorologie. Bp., 1911)
Régi magyar alakok. A letűnt nemzedék férfiai. (Bp., 1923)
Laknak-e a más világokon? (Bp., 1924)
Laknak-e a más világokon? (Halhatatlan holdlakók. Álmok, fantazmagóriák, spekulációk a Földön kívüli életről. Szerk. Urbán László. Bp., 1988)
ford.: Flammarion, Camille: Népszerű csillagászattan. Az égboltozat egyetemes leírása. I–II. köt. Ford. (Bp., 1885
2. kiad. 1888
3. jav. és bőv. kiad. 1898).

Irodalom

Irod.: A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. (Bp., 1905)
Fővárosi almanach, lexikon és útmutató. 1916–1918. (Bp., 1916)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp. 1926)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013