Hollós István
Hollós István

2020. október 25. Vasárnap

Hollós István

orvos, pszichiáter, nyelvész

Névváltozatok

1887-ig Hesslein Izidor

Születési adatok

1872. április 16.

Budapest

Halálozási adatok

1957. február 2.

Budapest


Család

Sz: Hesslein Ignác, Pfeiffer Berta. Unokahúga: Gyömrői Edit (1896–1987) pszichológus, pszichiáter.

Iskola

A belvárosi községi főreáliskolában éretts., a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1897).

Életút

A budapesti angyalföldi, a nagykállói és a lipótmezői elmegyógyintézet segéd-, ill. másodorvosa (1897–1910), a nagyszebeni állami elmegyógyintézet főorvosa (1910–1914), az I. vh.-ban katonaorvosként szolgált (1914–1919), az I. vh. után a lipótmezői elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa (1919–1922), nyugdíjazták (1922). Budapesten magánorvosként működött (1927–1938 és 1946–1949), majd a bp.-i János Kórház Ideg- és Elmeosztályán mint nyugdíjas dolgozott (1949-től). A pszichoanalitikai irányzat egyik magyar úttörője, a gyakorlatban a „nyílt ajtó rendszer” (= open door) hangoztatója, az elmebetegek igazi humánum jegyében való kezelésének szorgalmazója. Magyarországon elsők között foglalkozott az elmebeteg-ápolás adatainak statisztikai feldolgozásával, ill. az alkoholizmus elmeügyi és társadalmi vonatkozásaival. Dolgozataiban továbbá gyakran elemezte a magyarországi elmegyógyintézeti körülményeket, kiállt a verbális terápia szükségessége mellett. A Nyugatban több írása is megjelent, amely a kultúra valamelyik jelenségét pszichoanalitikus megközelítéssel dolgozta fel. Legismertebb műve a Búcsúm a Sárga Háztól (1927) c. önéletrajzi írása, amely több évtizedes pszichoanalitikus működésére tekint vissza, egyúttal lírai reflexiókban foglalja össze orvosi-emberi hitvallását is. A Nemzeti géniusz és pszichoanalízis (1929) c. klasszikus, egyik leggyakrabban idézett dolgozatában pedig az álommal és az alvással kapcsolatos magyar szóhasználatot vizsgálta azért, hogy igazolja a magyar nyelvben és szóalkotásban is jelenlévő freudi álomelméletet. Az 1930-as évektől dolgozott nagy pszichoanalitikus nyelvelméleti munkáján. A Der Aufstieg von der Triebsprache zur menschlichen Sprache (= Felemelkedés az ösztönnyelvtől az emberi beszédhez) c. töredékben maradt munkájában az emberi beszéd és az én kialakulását párhuzamosan vizsgálta, s elsősorban az anya–gyermek viszonykeretében arra a kérdésre kereste a választ, hogy az elemi biológiai szükségletek kielégítése hogyan vezethetett a hangos beszéd kialakulásához? Közeli munkatársa volt Ferenczi Sándornak (annak halála után választották meg a Magyarországi Pszichoanalitikusok Egyesülete elnökévé. Személyes, baráti kapcsolatban állt Sigmund Freuddal, néhány művét magyarra is tolmácsolta. Nyelvelméleti kérdésekben rendszeres kapcsolatot tartott Kosztolányi Dezsővel és a pályakezdő Fónagy Ivánnal. A magyarországi antialkoholista mozgalom egyik vezetője (Stein Fülöppel, az 1900-as évektől). Az Egészség néven megalakult, az amerikai alapítású Good Templar-rendhez tartozó, a fő feladatának az alkoholizmus elleni küzdelmet tekintő szabadkőműves páholy magyarországi tagozatának megalapítója (1901-ben). Néhány évvel később megszervezte a rendnek a bp.-i magyar kir. Lipótmezői Állami Elmegyógyintézetben tevékenykedő csoportját is (1906-ban).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején a pszichoanalízis először kapott – egy rövid időre – egyetemi katedrát (az első professzornak Ferenczi Sándort nevezték ki, 1919-ben). Hollós Istvánt is ekkor nevezték ki a lipótmezői elmegyógyintézet osztályvezető főorvosává (1922-ben azonban kényszernyugdíjazták, az 1920-as évektől írásaiból, ill. magánpraxisából élt). Az I. zsidótörvény után a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület elnöke közreműködésével külföldre távozhatott volna, ám a neki felajánlott ceyloni állást átadta Gyömrői Editnek. Az ország német megszállása után Raul Wallenberg közbenjárásával menekült meg, a II. vh. után ismét praktizálhatott, ám a pszichoanalízis újabb betiltása után a budapesti János Kórházban működhetett. Az utóbbi években megjelent töredékben maradt nyelvészeti műve (2002) és utolsó írásait, sajátos hangulatú pszichoanalitikus novelláit is kiadták (Az ismeretlen fuvaros címmel, 2003-ban).

Elismertség

A Magyarországi Pszichoanalitikusok Egyesülete elnöke (1933–1944).

Főbb művei

F. m.: A kerékpározásról. (Magyar Ujság, 1899)
Téves köztudat az elmebetegekről és intézeteikről. (Nagy-Kálló és Vidéke, 1900)
Adatok a paralysis progressivához Magyarországon. (Elmeorvosi Értekezlet Munkálatai. Bp., 1903)
Az öröklésnek az elmebetegségek fellépésére való jelentősége. (Budapesti Orvosi Ujság Tudományos Közleményei, 1904)
Az alkohol az Ótestamentumban. (Az Alkoholismus, 1905)
Az alkoholisták gyógyítása az elmegyógyintézetekben. (Gyógyászat, 1906)
Good Templar-páholy az elmegyógyító intézetben. (Az Alkoholismus, 1906)
Epilepsia és paranoia. (Orvosi Hetilap, 1907)
Régi és új elmegyógyintézetek. (Budapesti Orvosi Ujság, 1907)
Jegyzetek a zsúfolt elmegyógyító osztályról. (Gyógyászat, 1908)
A lipótmezei állami elmegyógyintézet 40 évi betegforgalma. 1868–1908. (Az Orvosi Hetilap Tudományos Közleményei, 1909 és külön: Bp., 1909)
Alkohol és agyműködés. (Az Alkoholismus, 1909 és külön: Alkoholellenes Könyvek Társasága. 18. Bp., 1909)
A száz év előtti tébolydákról. – Psychikus compensatio. (Gyógyászat, 1909)
Tudnivalók az elmebetegek ápolásáról kérdések- és feleletekben. (Temesvár, 1909)
A prostituáltak elmebetegségeiről. (Klinikai Füzetek, 1909–1910)
A Charité elmebetegei száz évvel ezelőtt. (Gyógyászat, 1910)
Elmebeteg-szállítás és úti számla. (Közegészségügy, 1910)
A narkózis után való vágy. (Természettudományi Közlöny, 1910)
Convulsiosok a telefonközpontban. (Gyógyászat, 1911)
Alkohol és öngyilkosok statisztikája. (Közegészségügy, 1913)
Alkohol és elmebetegség. (Közegészségügy, 1914)
Az elmegyógyintézeti therapia múltja és jövője. (Gyógyászat, 1914)
A szemmozgások psychologiai és psychiatriai értékeléséről. (Orvosi Hetilap, 1914)
Egy versmondó betegről. – Ferenczi Sándor könyvei. (Nyugat, 1914)
Psychoanalytische Beleuchtung eines Falles von Dementia praecox. (Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 1914)
Salgó Jakab lipótmezei működéséről. (Gyógyászat, 1918)
Die Phasen des Selbstbewusstseinsaktes. (Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 1919)
Über das Zeitgefühl. (Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 1922)
Zur Psychoanalyse der paralytischen Geistesstörung. Ferenczi Sándorral. (Beihefte der Internationalen Zeitschrift für Psychoanalyse 5. Leipzig–Wien–Zürich, 1922)
Psychoanalytische Spuren in der Vor-Freudschen Psychiatrie. – Von den „Pathoneurosen” zur Pathologie der Neurosen. – Aus der psychiatrischen Anstaltspraxis. (Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 1923)
Die Psychoneurose einer frühgeborenen. (Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 1924)
Ein Fall von Schlaflosigkeit bei einem achteinhalbjährigen Kinde. (Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 1926–1927)
Psychiatria és psychoanalysis. (Gyógyászat, 1927)
Búcsúm a Sárga Háztól. Doktor Pfeiflein Telemach különös írása az elmebetegek felszabadításáról. (Bp., 1928
németül: Hinter der gelben Mauer. Von der Befreiung des Irren. Stuttgart–Leipzig–Zürich, 1928
franciául: Mes adieux à la Maison Jaune. Paris, 1986)
Nemzeti géniusz és pszichoanalízis. (Nyugat, 1929)
Über Struktur und Dynamik des psychischen Apparates. (Imago [folyóirat], 1931)
A pszichoanalízis mint módszer. Hermann Imre könyve. (Nyugat, 1933)
Az álom és a lélekelemzések munkája. (Lélekelemzési tanulmányok. Dolgozatok a pszichoanalízis főbb kérdéseiről. Bp., 1933
hasonmás kiad. Bp., 1993)
Psychopathologie alltäglicher telepathischer Erscheinungen. (Imago [folyóirat], 1933)
Freud és az önmegismerés. (Az Est Hármaskönyve, 1936)
Búcsúm a Sárga Háztól. Doktor Pfeiflein Telemach különös írása az elmebetegek felszabadításáról. Szerk. Erős Ferenc, az utószót Veér András írta. (Kontextus Könyvek. 2. kiad. Bp., 1990)
Felemelkedés az ösztönnyelvtől az emberi beszédhez. Ford. Gromon András. Közreadja Takács Mónika. (Thalassa, 2002)
Az ismeretlen fuvaros. Elbeszélések. Az utószót Buza Domonkos írta. (Az Élet Mentálhigiénés Egyesület kiadványa. Bp., 2003)
ford.: Freud, Sigmund: Álomfejtés. Ford. és sajtó alá rend. (Sigmund Freud összegyűjtött munkái. III. köt. Bp., 1935)
Freud: Az ősvalami és az én. Ford. Dukes Gézával. (Bp., 1937
Új kiad. 2011)
Freud, Sigmund: Álomfejtés. Ford. Az utószót Hermann István [valójában Hermann Imre!] írta, a függeléket összeáll. V. Meller Ágnes. (2. kiad. Bp., 1993
3. kiad. 1996
4. kiad. 2000
8. kiad. 2003).

Irodalom

Irod.: Hárdi István: H. I. (Ideggyógyászati Szemle, 1957)
Devereux, G.: A Summary of I. H.’s Theories. (Psychoanalysis and the Occult. New York, 1973)
Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából. (Bp., 1957)
Hárdi István: H. I. (Orvosi Hetilap, 1992)
Lengyel András: Kosztolányi, H. I. és a nyelv pszichoanalitikus felfogása. (Új Forrás, 1998)
Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. (Bp., 2001)
Fónagy Iván: Beszámoló H. I. „Der Aufstieg von der Triebsprache zur menschlichen Sprache” c. kéziratáról. – Takács Mónika: A beszéd hídja, a folyam medre. Előszó H. I. kéziratához. (Thalassa, 2002)
Takács Mónika: H. I. művei bibliográfiájával. (PADD. Psychoanalytic Document Database, HYPERLINK „http://www.padd.at” www.padd.at. *MÉL I. és Gulyás téves születési adata: ápr. 19.! Gulyásnál művei összekeverve Hollós István (1879–) elemi iskolai igazgató műveivel!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013