Horn Ede
Horn Ede

2024. október 15. Kedd

Horn Ede

újságíró, szerkesztő, gazdaságpolitikus

Névváltozatok

1850-ig Einhorn Ignác

Születési adatok

1825. szeptember 25.

Vágújhely, Nyitra vármegye

Halálozási adatok

1875. november 2.

Budapest

Temetési adatok

1875. november 7.

Budapest

Izraelita Sírkert


Család

Sz: Einhorn Gerzson (1793–1883) gyapjúkereskedő. Testvére: Horn Antal (1834–1906) újságíró, Einhorn Henrik, Einhorn Jakab, ill. Herzog Jakabné Einhorn Terézia és Glücklich Ignácné Horn Sarolta. F: Ragondet Lujza belga állampolgár, egy belga katonatiszt, ezredes leánya. Fia: Horn Emil (1858–1937) író, történész, műfordító, az MTA külső tagja, ill. Horn Ödön, Horn Elvira, Horn Emma és Horn Eliza.

Iskola

Nyitrán, Pozsonyban és Prágában zsidó teológiát és latinnyelvi tanulmányokat folytatott (1838–1841), a pesti tudományegyetemen bölcselet és teológiát (1845–1847), a forradalom után, a lipcsei egyetemen közgazdaságtant és filozófiát tanult (1850–1851).

Életút

A Pressburger Zeitung segédszerkesztője (1841–1844), német nyelvű zsidó lapok (Zeitung des Judenthums, Orient) külső munkatársa (1844–1845). Pestre költözése után a Pester Lloyd, a Pesti Hírlap, a Jelenkor és a Hetilap munkatársa (1845–1848). A forradalom és szabadságharc idején a Der ungarische Israelit c. hetilap szerkesztője (1848. ápr.–júl.). A forradalom bukása után Prágában (1850), Lipcsében és más német városokban élt (1850–1851), Brüsszelben telepedett le, ahol német lapokat tudósított (1851–1855). A párizsi világkiállítás után családjával Párizsban telepedett le, a Journal des Debats munkatársaként tevékenykedett (1855–1864: megszakítással), a lapban közgazdasági szakmai dolgozatain kívül igen nagy propagandát fejtett ki Magyarország érdekében. A párizsi kereskedelmi iskola r. tanára (1866–1868), egyúttal a párizsi Avenir National c. lap alapító szerkesztője (1865-től), az Association (1865–1866) és a Cooperation c. gazdasági lapok belmunkatársa (1867–1868). Jókai Mór hívására végleg hazatért, a Neue Freier Lloyd szerkesztője (1869–1875). Ellenzéki programmal országgyűlési képviselő (Pozsony, 1870–1872; Vágújhelyi választókerület, 1872–1875); Budapest, Erzsébetvárosi választókerület, 1875). A Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára (1875). A magyar–zsidó együttélés és identitás egyik korszakos jelentőségű személyisége, a 19. sz. igen nagy hatású újságírója és gazdasági publicistája. Rabbinak készült, ám már első, még német nyelvű írásaiban is egy modern, reformtörekvéseket hirdető zsidóság mellett tett hitet. A Zeitung des Judenthumsban megjelent írásai magára vonták ortodox hittestvéreinek haragját, ezért elhagyta vágújhelyi otthonát és Pestre költözött. A fővárosban nagy feltűnést keltett a pesti lapokban megjelent, a zsidóság emancipációját hirdető publicisztikáival és kisebb történeti dolgozataival (Zur Judenfrage in Ungarn címmel kötetben is megjelentette 1847-ben). Mint a főrabbit többször helyettesítő samesz elsők között mondta el a zsinagógában a szokásos imádságokat a héber és a német nyelv mellett magyar nyelven is, majd a forradalom kitörése után, a magyarság mellett kiálló magyar nyelvű beszédeivel országos hírnevet szerzett. Buda visszavétele (1849. máj. 21.) után elmondott igen híres pünkösdi beszéde szenvedélyesen buzdított a haza védelmére, Pest-Buda újabb eleste után, az orosz–osztrák egyesült csapatok elől Komáromba menekült, ahol tábori izraelita lelkészként, katonai rangban szolgált. Komárom kapitulációjakor szabadon engedték, menlevelet (= Geleitschein) kapott, de kitiltották a fővárosból (1849. okt. 5.), ezért visszatért szülőhelyére, Vágújhelyre (1849–1850). Az 1850-es években, Prágában, ill. Lipcsében és más németországi városokban élt és több monográfiában dolgozta fel az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc történetét, a zsidóság szerepét a forradalomban. Kossuth Lajosról illegálisan megjelentetett és elkobzott műve miatt ismét menekülnie kellett (ekkor változtatta meg a nevét is Hornra); Brüsszelben, majd Párizsban működött. Az itáliai események (= piemonti–franciaosztrák háború) hatására reménykedett egy újabb magyar forradalomban: névtelenül egyre-másra bocsátotta ki röplapjait, pamfletjeit; írásaiban igyekezett a nyugat-európai közvélemény figyelmét a magyarországi helyzetre felhívni, összefüggést és kapcsolatot keresett az olaszországi események és a magyar ellenállás között (1859–1863; egyes adatok szerint Garibaldi magyar légiójához is csatlakozott: 1860). Reményeiben csalódva Egyiptomba ment: Alexandriában és Kairóban élt, az egyiptomi kormány gazdasági tanácsadójaként dolgozott (1863–1864). Betegsége miatt visszatért Franciaországba, s az 1860-as években már szinte kizárólag csak gazdasági kérdésekkel, az iparszabadsággal, a szabad kereskedelemmel, adó- és pénzügyi reformokkal foglalkozott. Kezdeményezte a párizsi munkás önsegélyző egyesület és a munkás hitelintézet megalakítását (később az igazgató tisztet is elvállalta). Már 1867-ben hazatért Magyarországra, ám akkor azon terve meghiúsult, hogy átvegye a Pester Lloyd szerkesztését. Rövid ideig még Párizsban tartózkodott, végleg hazatérve újságíróként, majd országgyűlési képviselőként – Jókai Mórral közösen – egy független magyar nemzeti bank mellett érvelt, szorgalmazta az adók és az éves költségvetés rendezését, egységesítését és átláthatóságát. Írásai 1850-ig Einhorn Ignác, 1850-től elsősorban Horn Ede néven jelentek meg, német nyelvű dolgozatait többször Horn Eduard, francia írásait Horn Edouard néven jegyezte.

Emlékezet

Budapesten, a Belvárosban (IV. kerület Váci utca 13.) élt és hunyt el, a Salgótarjáni úti Izraelita Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Vágújhelyi szülőházán arcképes emléktábláját leplezték le (1912-ben). Róla nevezték el a budapesti terézvárosi Horn Ede utcát (1912-től 1963-ig: 1834-től Dávid utca [Davidgasse]; 1963-tól Weiner Leó utca). Franciaország érdekében írott német nyelvű cikkeit fia, Horn Emil fordította le franciára és adta ki Párizsban (La grande nation címmel, 1891-ben). Munkásságával az utóbbi években Fenyő István és Miskolczy Ambrus foglalkozott. Fenyő István részletesen elemezte és magyar nyelvre is lefordította nagy művét, A forradalom és a zsidók Magyarországon című monográfiáját (2000-ben), Miskolczy Ambrus életútját és munkásságát dolgozta fel (2007-ben).

Elismertség

A Zur Arbeit szabadkőműves páholy főmestere. Az MTA Nemzetgazdasági és Statisztikai Bizottsága tagja (1874-1875). A Budapest-terézvárosi Iparbank elnöke. A Pest-budai Munkásképző Egylet alapító tagja.

Szerkesztés

A Conversations Lexikon munkatársaként a magyarországi szócikkek szerzője (az 1860-as évektől). A fentieken kívül írásai emigrációban, Belgiumban a brüsszeli Independance Belge, a Revue és a La Libre Recherche c. lapokban, Franciaországban a Courier du Dimanche-ba, a Le Siècle-be, a Constitutionel-be, a Revue Contemporaine-be, a L’Opinion Nationalba, a Journal des Économistes-ban, az Almanach Cooperatif-ba és a Société dÉconomie Politique-ban jelentek meg. A francia Revue Contemporaine ún. szemleírója, valamint a német Kölnische Zeitung, a Bremer Handelsblatt és a belga Économiste levelezője.

Főbb művei

F. m.: Einhorn Ignácz néven: Zur Judenfrage in Ungarn. (Ofen, 1847)
A halálbüntetés a régi hébereknél. Archaeologiai értekezés. – A zsidóügy és a sajtó honunkban. (Első Magyar Zsidó Naptárban, 1848)
A reformált zsidóság elvei. (Buda, 1848)
Grundprinzipien einer geläuterten Reform im Judenthum (Pest, 1848)
Offene Antwort auf den offenen «Brief» an den Redacteur des «Ungar». (Ofen, 1848)
A reformált izraelita vallás elvei. (Pest, 1849)
Népfelség, a legrégibb alkotmány alapelvei. (Pest, 1849)
Kettős ünnep. Egyházi beszéd, melyet a heti ünnepkor – 1849. tavaszutó 27. – honunk függetlensége megünneplésére, a pesti izraelita reformált társulat templomában tartott. (Pest, 1849
németül: Pest, 1849)
Die Revolution und die Juden in Ungarn. Nebst einem Rückblick auf die Geschichte der Letztern. Beantwortet von Jul. Fürst. (Leipzig, 1851)
Horn Ede néven: Ungarn vor der Märzrevolution. – Die Häupter der ungarischen Revolution. (Gegenwart [folyóirat], Leipzig, 1850)
Zur ungarisch-österreichischen Centralisationsfrage. (Leipzig, 1850)
Arthur Görgei. Oberkommandant der ungarischen Armee. Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Revolution. (Leipzig, 1850
)
Die Revolution und die Juden in Ungarn. Nebst einem Rückblick auf die Geschichte der Letztern. Szerk. Fürst, Julius. (Leipzig, 1851)
Ludwig Kossuth. I. Band. 1. Der Agitator. 2. Der Minister. Kossuth arczképével. Unicus. Betiltották. (Leipzig, 1851
angolul: London, 1854)
Spinoza’s Staatslehre. Zum erstenmale dargestellt. (Dessau, 1851
2. kiad. Dresden, 1863)
Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften und Kultur. Fényes Elek után ford. (Leipzig, 1851)
Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien. Mit durchgehender vergleichender Erforschung der entsprechenden Verhältnisse, in Oesterreich, Sachsen, Preussen, Frankreich, England, Holland und anderen Staaten. (Leipzig, 1854)
Franz Rákóczy II. Fürst von Ungarn und Siebenbürgen. Ein historisches Charakterbild. Mit Portrait. (Leipzig, 1854
2. kiad. Leipzig, 1861)
Brüssel, nach seiner Vergangenheit und Gegenwart. (Leipzig, 1855)
Das Creditwesen in Frankreich, national-ökonomische Skizze. (Leipzig, 1857
2. jav. és bőv. kiad. 1858)
Jean Law. Finanzgeschichtlicher Versuch. (Leipzig, 1858)
La Hongrie et l’Autriche de 1848 à 1849. (Paris, 1859)
La Hongrie et la crise Européenne. (Paris, 1860)
Liberté et nationalité. (Paris, 1860)
La Hongrie en face de l’Autriche. (Paris, 1860)
Les Finances de l’Autriche. (Paris, 1860)
Procés des Banknotes hongroises. (Paris, 1860)
Le Credit. (Paris, 1860)
Le traité de commerce franco-allemand. (Paris, 1861)
L’Association. (Paris, 1861)
La crise cotonniere et textiles indigenes. (Paris, 1863)
2. kiad. Paris, 1866)
Du Progres économique en Égypte, discours de réception prononcé a l’Institut égyptien. (Alexandrie, 1864)
La liberté des banques. (Paris, 1866)
Salut au troisieme milliard! (Paris, 1866)
L’Économie politique avant les physiocrates. A franczia Institut által megkoszorúzott pályamunka. (Paris, 1867)
Caisses syndicales. Le crédit rendu plus accessible et moins cher pour tous par l’Association syndicale, l’assurance et la contre-assurance. (Paris, 1867)
Le Bilance de l’Empire. (Paris, 1867)
Bankfreiheit. Deutsche Originalausgabe. (Stuttgart, 1867)
magyarul: Bankszabadság. Különös tekintettel a magyar bankmozgalomra. Pest, 1870)
Frankreichs Finanzlage. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1868)
Die dritte Milliarde! Zweite Studie über Frankreichs Finanzlage. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1868)
Les Finances de l’Hotel-de-Ville. (Paris, 1869)
Die Weltindustrie in der zweiten Hälfte des neunzehnten Jahrhunderts von Michel Chevalier. Aus dem französischen. (Stuttgart, 1869)
Die Finanzlage der Stadt Paris. Deutsche Originalausgabe. (Wien, 1869)
Államháztartásunk rendezéséről. (Bp., 1874
németül: Ungarns Finanzlage und die Mittel zu ihrer Hebung. Wien–Pest–Leipzig, 1874)
La grand nation. Szerk. Horn Emil, előszó Simon, Jules. (Paris, 1891)
A forradalom és a zsidók Magyarországon. Ford. Fenyő István. Az utószót írta Fenyő István és Miskolczy Ambrus. (Europica Varietas. Bp., 2000
németül is).

Irodalom

Irod.: Büchler Sándor: Zsidók a magyar szabadságharcban. (Magyar–Zsidó Szemle, 1899)
Seress Imre: H. E. (Egyenlőség, 1912. 27.)
Bodor Zsigmond: H. E. (Múlt és Jövő, 1912)
Bodor Zsigmond: H. E. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1914)
Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története. (Bp., 1922)
Horn, Émile: Edouard Horn. (Paris, 1926)
Naményi E.: H. E. (Közgazdasági Szemle, 1927)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Komlós Aladár: Magyar–zsidó írók 1848-ban. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1948)
Sándor Pál: A honi zsidó értelmiségről 1840–1849-ben. (Századok, 1994)
Sándor Pál: H. E. pályaképe. (Századok, 1995)
Komlós Aladár: Magyar–zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. I. köt. (Bp., 1997)
Zakar Péter: Tábori rabbik 1848–1849-ben. (Múlt és Jövő, 1998)
Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848–1849-ben. (Bp., 1999)
Fenyő István: A zsidókérdés első elemzése Magyarországon. (Múlt és Jövő, 1999)
Tóth Vilmos: A pesti zsidóság első vallási reformere. 175 éve született H. E. (Népszabadság, 2000. 225.)
Miskolczy Ambrus: A romantikus Spinoza. H. E. értekezése. (Holmi, 2002)
Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004)
Miskolczy Ambrus: H. E. számvetéseiből. 1850–1851. (Levéltári Közlemények, 2005)
Miskolczy Ambrus: H. E. pszichogramja. (Pro Minoritate, 2006)
Miskolczy Ambrus: H. E. A magyar–zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén. (Scripta Iudaica. 1. Máriabesnyő–Gödöllő, 2007)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője