Hugonnai Vilma
Hugonnai Vilma

2020. november 1. Vasárnap

Hugonnai Vilma, szentgyörgyi gr.

orvos

Névváltozatok

Szilassy Györgyné; Wartha Vincéné 

Születési adatok

1847. szeptember 30.

Tétény, Pest vármegye

Halálozási adatok

1922. március 25.

Budapest

Temetési adatok

1922. március 27.

Budapest

Rákoskeresztúr


Család

Dédapja: br. szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1735. jún. 14. Szeleste, Vas vm.–1808. nov. 16. Répceszentgyörgy, Vas vm.). Nagyszülei: Hugonnai Zsigmond (1770–1824. dec. 23. Tétény. Temetés: 1824. dec. 27. Tétény) cs. és kir. kamarás, aranysarkantyús vitéz, Csillagh Jozefa (1788–); Pánczély (= Pfanzelt) Antal üvegfúvó mester, majd üveggyáros, Adler Terézia. Nagyapja, a család hugonnai birtokáról vette fel a nevét. Szülei: Hugonnai Kálmán, id. (1809. ápr. 16. Pest–1875. jún. 11. Tétény. Temetés: 1875. jún. 14. Nagytétény, családi sírbolt), tomesti Pánczély Teréz (1820. febr. 6. Pest–1864. jan. 20. Tétény). Testvérei: Hugonnai Árpád (1842. jan. 12. Lugos, Krassó-Szörény vm.–1873. júl. 28. Nagytétény), Hugonnai Kálmán, ifj. (1843. máj. 3. Lugos, Krassó-Szörény vm.–1918. jan. 6. Budapest. Temetés: 1918. jan. 8. Kerepesi út) jogász, törvényszéki bíró, Hugonnai Mária Terézia (1845. okt. 26. Eszék–1898. febr. 28. Facsád, Krassó-Szörény vm.), vönöczki Péntek Gáspárné (Batizfalvy Endréné) Hugonnai Irén Jozefin (1848. nov. 28. Tétény–1912. szept. 26. Budapest), Hugonnai Béla (1852. máj. 16. Tétény–1928. máj. 11. Budapest. Temetés: 1928. máj. 13. Tinnye, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) főispán.

Férje: 1. 1865. szept. 12.–1884: pilisi és szilasi Szilassy György (1831. júl. 11. Tenk, Heves vm.–1899. aug. 22. Galgamácsa, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1899. aug. 24. Pánd, családi sírbolt) földbirtokos, legid. Szilassy György (1807. okt. 9. Pánd, Pest vm.–1867. júl. 28. Pánd. Temetés: 1868. júl. 30. Pánd, családi sírbolt) honvéd őrnagy fia. Fia: ifj. Szilassy György (1866. nov. 4. Vasad, Pest vm.–1939. dec. 16. Budapest. Temetés: 1939. dec. 19. Nagydém, családi sírbolt) gazdasági felügyelő, a Johannita Rend lovagja, ill. Szilassy Béla és Szilassy Kálmán (1868. febr. 6. Pánd, Pest vm.) ikrek csecsemőkorukban elhunytak. 2. 1887. szept. 9.–1914: Wartha Vince (1844. júl. 17. Fiume–1914. júl. 20. Budapest. Temetés: 1914. júl. 22. Rákoskeresztúr): vegyészmérnök, az MTA tagja. Leánya: Wartha Vilma (†1908. júl. 25. Abbázia. Temetés: 1908. júl. 27. Voloszka). Leánya mindössze húsz évet élt, súlyos tüdőbetegségben hunyt el.

Iskola

Az angolkisasszonyok pesti intézetében (1857–1859), Pröbstl Mária pesti leánynevelő intézetében tanult (1859–1863). A zürichi egyetemen orvostudori okl. szerzett (1879. febr. 11.), Budapesten szülésznői okl. szerzett (1879. máj. 19.). A budapesti tudományegyetem orvosi karának rk. hallgatója, egyúttal a budai II. kerületi főgimnáziumban érettségi vizsgát is tett (1880), oklevelét mégsem honosították (1882), miután Magyarországon a nőknek is megengedték, hogy egyetemi tanulmányokat folytassanak (1895-től), ismét próbálkozott oklevele honosításával. Ezúttal sem történt meg, de felmentették az órák látogatása alól (végül is a szigorlatok sikeres letétele után Magyarországon is orvosdoktori okl. szerzett, 1897. máj. 14-én).

Életút

A zürichi orvosi egyetem Élettani Intézetében Ludimar Hermann (1838–1914) és Edmund Rose (1836–1914) professzor asszisztense, segédorvosa (1876–1879), egy évig még Zürichben, egy alapítványi kórháznál gyakornok (1879–1880). Hazatérése után, mivel orvosi oklevelét nem honosították, szülésznői rendelést nyitott (1880–1890). A balatonfüredi Tisztviselőtelep orvosa és a budapesti leánynevelő intézet r. tanára (1890–1897), a Művelt Nők Otthona orvosa (1897–1900), elnöke és védnöke (1900–1902). Az Országos Nőképző Egyesület Iskolája és a Szabad Líceum előadója.

Magyarországon az első nő, aki orvostudori (azaz orvosdoktori) okl. szerzett, de oklevelének honosítására csak jóval később kerülhetett sor (1897). Közel húszéves küzdelme oklevelének elismertetéséért a magyarországi nőmozgalom jelképes alakjává, az önálló, értelmiségi nő szimbólumává tette. Tudományos írásaiban elsősorban a szülés és bábaképzés kérdéseivel, a szülésznők, ill. az első orvosnők szociális helyzetével, társadalmi elismerésével foglalkozott. Számos egészségtani és higiéniai előadást tartott, kiadványt írt és szerkesztett. Életét több népszerű regény is feldolgozta.

Nagytétényben, a Hugonnai-kastélyban született, gyermekkorát is ott töltötte. Édesanyja, Pánczély (= Pfanzelt) Terézia fiatalasszonyként súlyos tüdőbajban szenvedett, mivel nem volt hajlandó családját magára hagyni, számára, a kastélyban, különleges helyiséget alakítottak ki, ahol napjában kb. tíz percet találkozhatott csak gyermekeivel. Valószínű, hogy e szomorú élmény hatására – a családi legendák szerint – otthon állandóan „kórházosat” játszott, ami „beteg” játékbabák „gyógyítását” jelentette. Tíz évesen Pestre került, az angolkisasszonyoknál tanult, majd négy évet Pröbstl Mária leánynevelő intézetében töltött (Budapest IV. kerület, Belváros, Lipót utca, majd Aranykéz utca). Egyik iskolai társa révén ismerkedett meg a nála húsz évvel idősebb szilasi és pilisi Szilassy Györggyel, aki két évi jegyesség után, 1865. szept. 12-én feleségül vette. A fiatal pár Vasadon (1865–1867), majd Pándon, a Szilassy-birtokon lakott (1867–1872). Vasadon született meg első gyermeke, ifj. Szilassy György, nemsokára két újabb kisfiú is (mindkettőjük csecsemőkorukban meghalt). Hugonnai Vilma azonban családi életében nem lelte örömét, idővel lemondott arról is, hogy a csak lovaival törődő, kártyázó, duhajkodó férjének valódi társa legyen. Tudós könyveket rendelt magának, elsősorban a természettudományok és mindenekelőtt az orvostudomány érdekelte (talán, ha az orvosok jobban tájékozottak a tüdőbetegségek legfrissebb gyógymódja iránt, édesanyja is tovább élhetett volna gondolta). Különösen szívesen foglalkozott háza népével, az egyszerű sérüléseket maga látta el, a kisebb betegségeket maga gyógyította, s mivel béresek, cselédek bajait is ellátta, kivívta férje és anyósa rosszallását. A tudományos híreken kívül Hugonnai Vilmát elsősorban a női emancipáció angliai és amerikai eseményei foglalkoztatták. A zürichi egyetemen, már 1872-ben, nőket is doktorrá avattak, úgy döntött, hogy ő is megpróbálja. Meglepetésére férje nem ellenezte döntését, pénzzel azonban nem támogatta. A fiatalasszony azonban eladta ékszereit azért, hogy a zürichi egyetemen orvostudori tanulmányokat folytathasson.

 

Zürichben hat évet töltött el: a hagyományos orvosi stúdiumok mellett geometriát, fizikát és kémiát tanult a latin nyelv mellett (1879. febr. 1-jén avatták orvostudorrá). Ez alatt a hat év alatt áttért a vegetáriánus táplálkozásra, saját testére is mint vizsgálandó tárgyra tekintett. Első tudományos feljegyzései testének élettani megfigyelései voltak. Hugonnai Vilma kiváló tanuló, évfolyamelső volt, már harmadéves korában Hermann és Rose professzorok mellett asszisztálhatott, Rose pedig tanulmányai sikeres befejezése után meghívta katedrájára tanársegédnek (a Zürichben végzett nők közül elsőként!). Hugonnai Vilma azonban hazatért családjához, mert úgy gondolta, hogy ő otthon szeretne orvosként gyógyítani. Oklevelének magyarországi elismertetése számára váratlan akadályokba ütközött. A zürichi egyetemen érettségi nélkül is tanulhatott, Budapesten azonban az oklevél megszerzéséhez az érettségi is szükségeltetett. A budapesti tudományegyetemen rendkívüli hallgató, közben megtanult görögül is (!), mert az általa már jól tudott latin nyelv mellett görög nyelvből is érettségiznie kellett. A sikeres érettségi „vizsgálat” után ismét eredménytelenül próbálkozott oklevele honosításával. Okleveles szülésznőként (azaz valójában bábaként) rendelőintézetet nyitott (Budapesten, az Ősz utcában). Később az Ősz utcából a Stáció utcába költözött az időközben vagyonát eltékozló, és tönkrement férjével, Szilassy Györggyel. Hugonnai Vilma úgy gondolta, hogy a négyszobás polgári lakásban berendezett modern rendelőintézetében, nagy praxissal gondtalan életet biztosíthat férjének és gyermekének. Az első magyar orvosnő doktori szolgálataira azonban nem tartottak igényt – férje, Szilassy György viszont igazolni látta ellenszenvét: a Monarchiában, az 1880-as években nincs szükség orvosnőkre. Hugonnai Vilma értelmetlenül tanult hosszú éveket Zürichben, hisz hazatérve sem tudományos sem doktori tevékenységet nem folytathatott: oklevele lényegében annyit ért, mint egy egyszerű falusi bábaasszony „tudománya”. Az együttélés egyre kényszeredetté vált, utóbb mindkettőjük számára elviselhetetlen teherré lett. Hugonnai Vilma előbb elköltözött férjétől (a Zöldfa utcába, majd a Vámház körútra; végül 1886-ban hivatalosan is elváltak).

 

Hugonnai Vilma évekig kezelte Wartha Vince (1844–1914) műegyetemi professzor nagybeteg feleségét, Heussi Zsófiát. Így ismerkedtem meg, majd jóbarátok lettek, hisz mindketten Svájcban tanultak (Wartha ott találkozott első feleségével is). A két magányos tudós egymásba szeretett, a budapesti Kálvin téri református templomban tartották meg az esküvőt (1887. szept. 9-én). A család továbbra is a Vámház körúton lakott, de Wartha Vince a Múzeum körúti műegyetemi pincében borvizsgáló laboratóriumot, az Esterházy utcában fényképészeti műhelyt rendezett be. Az 1890-es években a Tisztviselőtelepre, a Szabóky Adolf utcába költöztek. Wartha Vince minden küzdelmében támogatta feleségét, jóllehet újabb házasságkötése után, professzor férje oldalán, már nem szorult rá arra, hogy praktizáljon. Orvosként nem dolgozhatott, szülésznőként pedig nem kívánt működni – annál nagyobb közéleti szerepet vállalt. Orvostudori nem-honosítása ismert közéleti szereplővé tette, az egyre jelentősebbé váló sajtónyilvánosságban gyakran felszólalt, hogy támogassa a nők középiskolai és egyetemi tanulását és továbbtanulását. Az a különös, jogilag teljesen abszurd helyzet állt elő Magyarországon, hogy egy magasabb rendű oklevelet (azaz orvosi doktori diplomát) kellett egy alsóbb rendű tanfolyamhoz (azaz bábaképző vizsgálathoz) igazítani. Ferenc József 1895. nov. 18-án – Erzsébet királyné névnapjának előestéjén! – Magyarországon is engedélyezte a nők egyetemi tanulmányait (a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészeti karokon). Hugonnai Vilma orvostudor és szülésznő oklevelét azonban továbbra sem ismerték el, jóllehet akkor már a zürichi egyetemi hat év után, a budapesti tudományegyetemen, mint rendkívüli hallgató, 1880–1882-ben újra végighallgatta az egész orvosi tananyagot! Vilma doktorasszonynak viszont harmadszor már nem kellett újra előadásokat hallgatnia, csupán a szigorlatok vártak rá ismét. Wartha Vincéné dr. Hugonnai Vilma orvostudor és szülésznőt tizennyolc évvel „első doktorátusa” után, ötven évesen, 1897. máj. 14-én ismét doktorrá avatták. A legenda szerint, 1897. júl. 17-én, Wartha Vince 53. születésnapján nem a népszerű vegyész professzort ünnepelték tisztviselőtelepi otthonában. Két hónappal orvostudori oklevele után a gentleman férj, feleségét, az első magyar orvosnőt köszöntötte…

Emlékezet

Hugonnai Vilma Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben, második férjével, Wartha Vincével együtt, közös sírban nyugodott. A sírt 1978-ban átszállították a Fiumei úti (= Kerepesi úti) Temetőbe. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Utolsó lakóhelyét (Szabóky Adolf utca, ma: Bíró Lajos utca 41.) emléktábla jelzi. Szülőhelyén, a Nagytétényi Kastélymúzeumban szobrát állították fel (1980-ban, a szobor elpusztult). Szobra a vecsési rendelőintézet földszinti előterében látható (fa és kerámia, Józsa Judit alkotása, 2007). Tiszteletére, a Semmelweis Egyetem, Hugonnai Vilma-emlékérmet alapított az esélyegyenlőség jegyében (2010-ben, negyvenöt éven aluli kutatónők vehetik át, először 2011-ben ítélték oda Müller Veronikának és Zelkó Románának). Róla nevezték el a békéscsabai Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskolát (1975-ben) és a budapesti (XXII. kerület) Nagytétényi úti Hugonnai Vilma Általános Iskolát.

Főbb művei

F. m.: Das erste Hundert Croup-Operationen in Zürich. Ein Beitrag zur Statistik. Orvostudori értek. is. (Zürich, 1878)
A szaglás az egészség őre. H. V. előadása a Magyar Bába Egyesületben. (Bp., 1896)
A tanügy egyik-másik kérdéséről. 1–2. (Magyar Pestalozzi, 1898)
A családi élet. (Előkelő Világ, 1898)
Nők az orvosi pályán. (Pesti Napló, 1899. 16.)
A Művelt Nők Otthona jótékony egyesület története 1895-től 1900-ig. (Bp., 1900
2. bőv. kiad. 1912)
Egészségtani előadások nők számára. (Jó egészség. Bp., 1904)
Fischer-Dückelmann Anna: A nő mint háziorvos. Az egészség ápolásának kézikönyve, különös tekintettel a női és a gyermekbetegségekre, valamint a szülészetre és a gyermekápolásra. A bevezetést írta H. V. (Bp., 1907
2. teljesen átd. kiad. 1929)
Felhívás az orvosnőkhöz! (Gyógyászat, 1915)
Új tetűirtó eljárás. (Gyógyászat, 1915).

Irodalom

Irod.: Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő. (Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1956)
Vida Tivadar: H. V. (Orvosi Hetilap, 1975)
Szállási Árpád: 100 éve szerzett oklevelet az első magyar orvosnő. (Orvosi Hetilap, 1979)
Szekér Ernő: H. V. balatonfüredi emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1982. 10.)
Móra László: Az első magyar orvosnő. (Magyar Nemzet, 1983)
Kiss Kálmán: H. V., az első magyar orvosnő. (Szakoktatás, 1990 és Orvosi Hetilap, 1991. 2.)
Kapronczay Károly: H. V. emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1997. 48.)
Jobst Ágnes: Az emancipáció eszméjének érvényesülése. H. V. élete. (Asszonysorsok a 20. században. Bp., 2000)
Jobst Ágnes: A női szerepek határátlépésének értelmezése az első magyar orvosnőről szóló narratívákban. (Múltunk, 2008)
Kocsis Nóra: Szemben az árral. H. V., az első magyar orvosnő. (Hetek, 2015. 12.).

 

 

Irod.: szépirodalom: Nagy Lenke: Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye. (Pintér Leánykönyvtár. 2. Bp., 1944)
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Az első magyar orvosnő életregénye. (Bp., 1965
3. kiad. 1972
új kiad. Pécs, 1998).

 

Irod.: Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I–V. köt. (Bp., 1990–1999)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Vértes László: Veszprém megye Balaton-partjának orvostörténelméből. (Bp., 1999)
Bihari Sándor: Európa útján a Tápió-vidék művelődéstörténeti emlékeivel. (Nagykáta, 2003)
Ozogány Ernő: H. V. (Magyar nagyasszonyok. Dunaszerdahely, 2003)
Lacza Tihamér: Az első magyar orvosnő. (Hősök, akik a nemzetért éltek, haltak. Bp., 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2018