Huszti Dénes
Huszti Dénes

2020. október 26. Hétfő

Huszti Dénes

politikus, történész

Születési adatok

1914. október 6.

Budapest

Halálozási adatok

1996. június 6.

Leányfalu, Pest m.


Család

Sz: Huszti József (1887–1954) történész, klasszika-filológus, az MTA tagja, Révhegyi Rózsi (Rozália) dr. (1892–1974) középiskolai tanár, irodalomtörténész, esztéta. Testvére: Huszti Judit (†1941) főiskolai hallgató és Huszti Klára, Kosáry Domokos (1913–2007) akadémikus felesége. F: 1949-től Kalis Veronika. Fia: Huszti Dénes (1950–).

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. (1935), történelem szakos középiskolai tanári okl. (1937), középkori gazdaságtörténet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1943).

Életút

A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) tanársegéde (1935–1938), a Bolognai Egyetem lektora (1938–1941). A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem BTK Egyetemes Történeti Tanszék magántanára (1943–1950). A II. vh. után a Selyem és Gyapjúipari Rt. cégvezetője, igazgatója (1947–1948). Az FKgP tagja, polgári tagozatának alapító tagja (1943-tól). Az ország megszállás után a nemzeti ellenállás tagja, Stollár Bélával és Szakasits D. Györggyel együtt az ún. Klotild-csoporttal működött együtt. Hamis katonai és polgári okmányok terjesztése miatt a nyilas hatóságok letartóztatták, a Margit körúti fogházba került (1945. jan. 13-án sikerült megszöknie). Az FKgP országgyűlési képviselője (Országos lista, 1947–1953). A Tájékoztatási Minisztérium osztályvezetője (1947–1948), az FKgP Budapesti Központ Szervezési Főosztályán a vállalati üzemszervezés irányítója (1948), majd a párt Országos Központ Személyzeti Osztályának vezetője (1948–1949), néhány hónapig a Miniszterelnökség munkatársa (1949), leváltása után az Országos Dokumentációs Központ előadója (1949. dec.–1950. okt.), ezt követően alkalmi munkákból élt (1950–1955). A Külkereskedelmi Minisztérium előadója, csoportvezetője, osztályvezetője, gazdasági tanácsadója és az Artex Külkereskedelmi Vállalat üzletkötőjeként tevékenykedett (1955–1974). A Világgazdasági Tudományos Tanács tagja. Politikusként, az FKgP-n belül, az Ortutay Gyula és Mihályfi Ernő vezette, a kommunistákkal szorosan együttműködő csoporthoz tartozott. A Tájékoztatási Minisztériumban feladata az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumával kapcsolatos megemlékezések voltak. A Rajk-per idején, a Szalai Andráshoz és Szőnyi Tiborhoz fűződő baráti viszonya miatt leváltották tisztségeiről; később, olasz nyelvtudása és kapcsolatai miatt gazdasági pozíciókat töltött be. Történészként középkori gazdaságtörténettel, elsősorban a középkori és kora újkori itáliaimagyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok történetével foglalkozott. Műfordítóként néhány kortárs olasz lektűrt tolmácsolt.

Főbb művei

F. m.: Írásbeliség és társadalmi fejlődés Firenzében a középkor és újkor határán. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1935)
A szabad földbirtok kérdéséhez az Árpádkorban. (Domanovszky Emlékkönyv. Bp., 1937
és külön: Bp., 1937)
Kazinczy és Berzeviczy vitája a jobbágykérdésről. (Katholikus Szemle, 1938)
IV. Béla olaszországi vásárlásai. (Közgazdasági Szemle, 1938)
Mercanti italiani in Ungheria nel medioevo. (Corvina, 1940)
Olasz–magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban. Relazioni commerciali tra l’Italia e l’Ungheria nel medioevo. Monográfia. (A Római Magyar Történeti Intézet kiadványai. 3. Bp., 1941)
Centenárium. H. D. beszéde az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepén. (Fórum, 1948
és külön: Bp., 1948)
A magyar ifjúság és a centenárium. (Negyvennyolctól negyvennyolcig. Szerk. Lukácsy Sándor, Patai Endre, Szabó Endre. Bp., 1948)
ford.: Niccodemi, Dario: A szerelmes Scampolo. Ford. (Hungária Pöttyös Könyvek. Bp., 1943).

Irodalom

Irod.: Madzsar Imre: H. D.: Olasz–magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban. (Századok, 1941)
V. I.–V. V.: H. D. (Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005).

Megjelent: nevpont.hu, 2013