Inkey Béla
Inkey Béla

2024. március 28. Csütörtök

Inkey Béla, pallini

geológus, bányamérnök

Születési adatok

1847. december 1.

Pozsony

Halálozási adatok

1921. augusztus 31.

Taródháza, Vas vármegye

Temetési adatok

1921. szeptember 2.

Taródháza

Vas vármegye


Család

Sz: Inkey Zsigmond (1818–1886) Somogy megyei földbirtokos, gr. Batthyány Antónia (1827–1902). Testvére: Inkey Gabriella (1846–1916), Inkey Antal (1849–1923) és Inkey László (1861–1952).

Iskola

A jezsuita kalksburgi nevelőintézetében tanult, Bécsben éretts. (1867), a pesti tudományegyetemen jogot tanult (1867–1869), Pozsonyban bírói vizsgálatot tett (1870). A freibergi bányászati akadémián bányamérnöki okl. szerzett (1874), az MTA tagja (l.: 1887. máj. 13.).

Életút

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium segédfogalmazója (1870–1871). A Magyar Állami Földtani Intézet geológusa (1874–1891), főgeológusa és az általa megszervezett Agrogeológiai Osztály vezetője (1891–1897), majd taródházai (Vas vm.) birtokán gazdálkodott (1897-től). Szabó Józseffel hosszabb tanulmányutat tett Szerbiába, Görög- és Törökországba (1875). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) megbízásából a szőlészeti és borászati tanfolyamon az agrogeológia előadó tanára (1893–1895). Mexikóban részt vett a X. Nemzetközi Geológiai Kongresszuson, majd az USA-n keresztül tért haza (1906). Agrogeológiai kutatásokkal, elsősorban a Dunántúl, ill. az Alföld geológiai felvételezésével foglalkozott. Jogásznak készült, ám a bírói vizsga letétele és egy rövid ideig tartó hivatalnokoskodás után Freibergben, a szász királyi bányászati akadémián a természettudományokban képezte tovább magát. Hazatérte után bejárta a Harsányi és a Villányi hegységet (1874), majd közreműködött Vas (1875–1876) és Sopron vármegye geológiai felvételében (1877). Nevéhez fűződik a nagyági érclelőhely és környéke (1878–1879), az Erdélyi Érchegység geológiai viszonyainak feltérképezése (1880). A Nemzetközi Geológiai Kongresszus bolognai ülésén a tagországokat megbízták Európa ismert hegyvidékeinek ún. átnézetes földtani térképezésével (1881-ben). Mivel Inkey már korábban is végzett ilyen térképezési munkálatokat a VKM megbízásából bejárta az Erdélyi havasokat az Olt szorostól a Dunáig (mind a magyar, mind a román területen, 1882–1883), majd Hofmann Károly (1839–1891) zsilvölgyi térképlapjait fejezte be és pontosította (Petrozsény és a Vulkán szoros térképeit az 1885. évi országos kiállításon mutatta be). Apja halála után azonban átvette a családi birtok irányítását, így néhány évre felfüggesztette térképezési tevékenységét, viszont megismerkedhetett a mezőgazdaság gyakorlati oldalával. Néhány évvel később azonban a VKM ismét felkereste, ezúttal a síkvidéki térképezés magyarországi megszervezésével bízták meg, s erre a feladatra megalakította a Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályát (1891-ben). A kezdeményezésre létrejött osztályon Treitz Péterrel (1866–1935) közösen végezték az első magyarországi „agronomgeológiai” (talajtérképezési, -fizikai és geológiai felvételezési) kutatásokat. Inkey első munkája (Puszta-Szent-Lőrincz vidékének talajtérképezése, 1892) a szakterület első tudományos dolgozata. Évről-évre más-más területet járt be (1893-ban a Maros–Körös allúviumán folytatott részletes felvételezést, 1894-ben Hódmezővásárhelyen térképezett, 1895-ben Mezőhegyestől északra munkálkodott, 1896-ban a Kisalföldön dolgozott). Írásaiban a térképezés mellett feldolgozta az adott területen tevékenykedő gazdaságok – pl. a mezőhegyesi ménesbirtok, a Debrecen melletti pallagi birtok stb. – tevékenységét is, ezért dolgozatai nemcsak az agrokémiai és talajtani szakterület korai klasszikusai, hanem számos tudományterületnek nélkülözhetetlen forrása. Tapasztalatai alapján memorandumot intézet a VKM-hez, amelyben javasolta Magyarország részletes talajtérképének elkészítését (1897-ben). Kérelmét teljes értetlenség és elutasítás fogadta, lemondott osztályvezetői címéről és visszavonult taródi birtokára gazdálkodni. Utolsó nyilvános szereplése a Budapesten rendezett I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferenciához fűződik (amelynek titkára és a konferenciakiadvány szerkesztője volt, 1909-ben). A konferencia utólag igazolta Inkey álláspontját, amikor javasolta az országok „kisléptékű átnézetes térképeinek” elkészítését a pontosabb agrogeológiai talajtérképezés céljából. Tudományos tevékenysége zárásaként még megírta a hazai agrogeológiai kutatások múltját (A magyarországi talajvizsgálat története, 1914), amely a hazai agrokémia első történeti összefoglalása. Utazóként többször járt a Balkán félszigeten (Romániában, Szerbiában és Görögországban, valamint a mai Makedónia és Montenegró területén) és Törökországban. Írásaiban jelentős eredményeket ért el a Balkán félsziget földtani felépítésének vizsgálata terén; de a Balkán geológiai és geográfiai problémáin kívül a félsziget közgazdasági viszonyait is tanulmányozta. Néhány írása P. Inkey Béla néven jelent meg.

Emlékezet

Taródházán hunyt el, a sorkitódfalu-taródházai családi temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben).

Elismertség

A Magyarhoni Földtani Társulat alapító tagja, első titkára (1877–1881), majd t. tagja (1912-től).

Szerkesztés

A Földtani Közlöny (Schmidt Sándorral, 1877–1881), a Földtani Értesítő szerkesztője (Schmidt Sándorral, 1880–1882).

Főbb művei

F. m.: A székesfehérvár-velenczei hegység gránit- és trachytnemű kőzetei. (Földtani Közlöny, 1875)
A kommeni szigetek kőzetei. (Földtani Közlöny, 1876)
A somogymegyei földrengések 1876-ban. Földcsuszamlás Döröcskén, Somogymegyében. (Természettudományi Közlöny, 1877)
Adatok az 1876-ban Somogymegyében észlelt földrengésekről. Földcsuszamlás Somogymegyében. (Földtani Közlöny, 1877)
Két magyarhoni doleritről. A lösz képződéséről Richthofen nyomán. (Földtani Közlöny, 1878)
Nagyágról. (Természettudományi Közlöny, 1878)
A boiczai ércztelérek mellék kőzeteiről. (Földtani Közlöny, 1879)
Egy feltűnő vonás Nagyág vidékének domborzatában. (Földtani Közlöny, 1880)
Jelentés a Tarcsa-borostyánkői kirándulásról. Vasmegye földtani viszonyának vázlata. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1880)
Cotta Bernát emlékezete. A földrengésről. A földtan műnyelvéről. A nemzetközi földtani congressus 1881. évi bolognai üléséről. (Földtani Értesítő, 1880/81)
Vasmegye geológiai viszonyai. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, 1881)
A zágrábi 1880. földrengés forgatási tüneményeiről. Úti jegyzetek az erdélyi déli határhegységből. (Földtani Közlöny, 1881)
Az erdélyi havasok nyugati részének földszerkezeti vázlata. Jégerdők képződése. (Földtani Közlöny, 1884)
Nagyág földtani és bányászati viszonyai. Nagyág und seine Erzlagerstätten. Auszug aus dem ungarischen Original. A kir. m. Természettudományi Társulat megbízásából írta. Semsey-díjjal jutalmazott munka. 4 térképpel és 23 ábrával. (Bp., 1885)
Nagyág ércztermő helyei. (Természettudományi Közlöny, 1885)
Földtani úti jegyzetek a Balkán félszigetről. Földtani úti jegyzetek a Balkán félszigetről. (Földtani Közlöny, 1886)
Nagyág földtani és bányászati viszonyai. 1–10. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1886)
A földtan az 1885. országos kiállításon. (Földtani Közlöny, 1887)
Az Erdélyi havasok geotektonikai vázlata. Románia geológiai viszonyai. (Természettudományi Közlöny, 1889)
Az Erdélyi havasok az Olt-szorostól a Vaskapuig. Geotektonikai vázlat. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1889. márc. 18.
megjelent: Értekezések a természettudományok köréből. 19. köt. 1. Bp., 1889)
Román földtani kutatások Magyarország határszélén. (Földtani Közlöny, 1889)
Jelentés a németországi agronomgeológiai felvételek szervezetéről. (A M. Kir. Földtani Intézet Jelentései, 1891)
Puszta-Szent-Lőrincz vidékének talajtérképezése. 1 térképpel. (A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. X. köt. 3. füz. Bp., 1892 és külön: Bp., 1892)
Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és talajviszonyaiban. (A M. Kir. Földtani Intézet Jelentései, 1892)
Szabó József munkája Selmeczről. I. B. ünnepi előadása a Szabó-jubileumon. (Földtani Közlöny, 1892)
Az agronomgeológiai fölvételekről. (Köztelek, 1892)
Alföldi talajtanulmányok. (A M. Kir. Földtani Intézet Jelentései, 1893)
A talaj mésztartalmának meghatározásáról. (Borászati Lapok, 1893)
Az arad-csanádi öntöző csatorna földtani viszonyai. (Hazánk, 1894)
A tervezett arad-csanádi öntöző csatorna szelvénye. (Természettudományi Közlöny, 1894)
Jelentés az 1894. évben Békés- és Csanádmegyékben végzett földtani fölvételről. (A M. Kir. Földtani Intézet Jelentései, 1894)
A debreczeni m. kir. gazdasági tanintézet földje. 1 térképpel. (A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. XI. köt. 2. füz. Bp., 1894
és külön: Bp., 1894)
Jelentés az 1895. évben Csongrád- és Csanádmegyékben végzett földtani fölvételekről. (A M. Kir. Földtani Intézet Jelentései, 1895)
Emlékbeszéd Szabó József ig. és r. tagról. (Akadémiai Értesítő, 1895)
Mezőhegyes és vidéke agronomgeológiai szempontból. (A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. XI. köt. 8. füz. Bp., 1896)
Magyarország földmívelése. Többekkel. (Bp., 1896)
Jelentés az 1896. évben Párkány vidékén eszközölt földtani fölvételről. (A M. Kir. Földtani Intézet Jelentései, 1896)
Büsü községben lehullott barna hó. Mezőhegyes és környéke föld- és talajtani térképe. (Természettudományi Közlöny, 1896)
Magyarország földtani alakulása és talajképződése. (Erdély, 1897
és külön: Bp., 1896)
Magyarország talajviszonyairól. Párkány-Nána föld- és talajtani viszonyai. (Természettudományi Közlöny, 1897)
A szentpéterfalvi rétegek korának megállapításáról. (Földtani Közlöny, 1904)
A Nemzetközi Geológiai Congressus X. ülésszaka Mexikóban, 1906 nyarán. (Földtani Közlöny, 1907)
A magyarországi talajvizsgálat története. (A M. Kir. Földtani Intézet kiadványai. Bp., 1914
németül: Geschichte der Bodenkunde in Ungarn. Bp., 1914).

Irodalom

Irod.: Primics György: I. B.: Nagyág földtani és bányászati viszonyai. (Orvos-természettudományi Értesítő, 1887)
Pallini I. B. halálára. (Földtani Közlöny, 1921)
Pálfy Móric: I. B. emlékezete. (Bp., 1924)
Treitz Péter: Pallini I. B. emlékezete. Zur Erinnerung an Béla von Inkey. (Földtani Közlöny, 1924 és külön: Bp., 1924)
Somogyi Helikon. A Somogy megyei származású vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. (Kaposvár, 1928)
Székyné Fux Vilma: I. B. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1977)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Székyné Fux Vilma: I. B. Mexikóban, a X. Nemzetközi Geológiai Kongresszuson. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1989)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Kuti László: I. B. agrogeológiai munkássága. Székyné Fux Vilma: I. B., a geológus. (Vasi Szemle, 1998). *Lexikonok eltérő halálozási helye: Szombathely. Gyászjelentése szerint Taródházán hunyt el!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője