Jagamas János
Jagamas János

2021. március 7. Vasárnap

Jagamas János

zenetudós, népzenekutató, folklorista

Születési adatok

1913. június 8.

Dés, Szolnok-Doboka vármegye

Halálozási adatok

1997. szeptember 15.

Kolozsvár

Temetési adatok

1997. szeptember 19.

Kolozsvár

Házsongárdi Temető


Család

Erdélyi örmény eredetű családból származott. Sz: Jagamas János, Mátis Erzsébet. Szülei kereskedő-iparosok voltak. F: Segesvári Anna középiskolai tanár.

Iskola

A Kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban éretts. (1931). A kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium (1936–1940), a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója (1941–1944), Kolozsvárott zenepedagógusi okl. szerzett (1948).

Életút

Egyetemi évei alatt Alőrön (Belső-Szolnok vm.) tanító, majd a kolozsvári óvónőképző intézet zenetanára (1947–1948), a kolozsvári Magyar Zenekonzervatórium igazgatója (1948). A Magyar Művészeti Intézet, ill. annak megszüntetése után a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium lektora, tanársegéde (1948–1949), adjunktusa és a folklór, formatan és a zenei paleográfia előadó tanára (1949–1976). A Román Tudományos Akadémia kolozsvári Folklór Intézetének tud. munkatársa (1949–1960), tud. főkutatója (1960–1976).

Román és magyar népzenekutatással és -gyűjtéssel foglalkozott. Már tudományos pályafutásának kezdetén, első munkahelyén, Alőrön magyar és román népdalokat gyűjtött, majd gyűjtéseket végzett a Fekete-Körös völgyében, Kalotaszegen, a Mezőségben, a Nagy-Szamos és a Felső-Maros mentén, az udvarhelyi, a gyergyói és csíki székelyek, valamint a moldvai, a gyimesi és a barcasági csángók körében. Gyűjtéseivel Vikár Béla (1859–1945), Bartók Béla (1881–1945) és Kodály Zoltán (1882–1967) munkáját folytatta; dallamlejegyzései révén a Bartók utáni délkelet-európai népzenegyűjtés legjelentősebb képviselői között emlegetik. Művei közül kiemelkedik az Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez (1956–1957) c. zenetudományi munkája, amelyben a bartóki négy dialektusterületet a gyűjtőmunka eredményei alapján aldialektusokra osztva a moldvai csángó népzenét külön dialektusnak tekintette. Egyik legérdekesebb felfedezése a Szászrégen közelében lévő Magyarón, Disznajón és Holtmaroson talált sajátságos ének volt, amelyet a falu nótájának neveztek (s amelynek előadásmódja a magyar folklórban egyedülálló). Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a magyar népdal régi és új stílusának, a népzene és műzene kapcsolatának feltárásában, valamint a népdaltípusok morfológiai elemzésében és osztályozásában. Bartók-tanulmányai (1974) a zeneszerző munkásságának sajátos morfológiai elemzése. Tudománytörténeti munkákat is írt a magyar népzenekutatásról és népdalgyűjtésről, több értékes elméleti cikket közölt a népdal meghatározásáról, elkülönítéséről. Kiemelkedő szerepet játszott a romániai magyar felsőfokú zenészképzés szervezésében, ezzel kapcsolatban több tankönyvet, főiskolai jegyzetet és zenepedagógiai elméleti dolgozatot írt és szerkesztett. Zeneszerzőként munkáit két gyűjteményes kötetben jelentette meg (Öt gyermekkar, 1955; Szállj szép szavú dal, 1972).

Emlékezet

Kolozsvárott élt és tevékenykedett, a helyi Házsongárdi Temetőben nyugszik. Gyűjtéseinek tekintélyes része – köztük közel 6000 lejegyzett csángó népi dallam! – kéziratban maradt, a Kolozsvári Folklórintézetben található. Emlékére, halálának 15. évfordulóján Jagamas János Népdaléneklési Versenyt rendeztek Mérában (Kolozs megye, Kalotaszeg, 2012. nov. 10-én).

Elismertség

A Magyar Néprajzi Társaság tb. tagja (1977-től).

Elismerés

Kodály Zoltán-emlékérem (1982), Széchenyi-díj (a romániai magyar népzenekutatás terén több évtizeden át kifejtett kimagasló munkásságáért, 1993).

Főbb művei

F. m.: Énekeskönyv a középiskolák VIII. osztálya számára. (Bukarest, 1949)
Ismerjük meg zene anyanyelvünket! Bevezető a magyar népzene ismeretéhez. (Művelődési Útmutató, 1954)
Beiträge zur Dialektfrage der ungarischen Volksmusik in Rumänien. – Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez. 1–2. (Studia Memoriae Bélae Bartók Sacra. Bp., 1956–1957)
A falu nótája. (Ethnographia, 1957 románul: Revista Folclor, 1957)
A romániai magyar népzenekutatás néhány kérdése. (Korunk, 1957)
A Balladák könyvének dallamai. (Igaz Szó, 1971. 5.)
A magyar népzene és műzene kapcsolatáról. (Árkos. 1971. Sepsiszentgyörgy, 1972)
Népzenénk kutatásának története. A megjelenés előtt álló 350 romániai magyar népdal c. kötet bevezetője. (Korunk Évkönyv, 1973)
Új stílusú népdalok. (Művelődés, 1974)
A Mikrokozmosz I. és II. füzetének hangsorai. (Bartók-dolgozatok. 1974. Bukarest, 1975)
Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez. – A magyar népdal régi és új stílusának kapcsolatairól. (Zenetudományi írások. 1977. Szerk. Szabó Csaba. Bukarest, 1977)
Zenei anyanyelvünk elemeiről. 1–4. (Művelődés, 1979)
A kupolás kvintszerkezetű magyar népdal és a fúga expozíciója. (Zenetudományi írások. 1980. Szerk. Benkő András. Bukarest, 1980)
Miért nem népdal? 1–7. (Művelődés, 1980–1982)
Bartók Béla: A magyar népdal. Hatvan esztendő távlatából. (Bartók-dolgozatok. 1981. Bukarest, 1982)
A szőlőhegy kincse. Kodály Zoltán. (Igaz Szó, 1982. 12. és Utunk Kodályhoz. Tanulmányok, emlékezések. Szerk. László Ferenc és Szabó Zsolt. Bukarest, 1984)
Népdalgyűjtés a hétfalusi csángók között. (Zenetudományi írások. 1983. Szerk. Benkő András. Bukarest, 1983)
A népzene mikrokozmoszában. Tanulmányok. (Bukarest, 1984)
Ki volt Csiki Endre? (Erdélyi Örmény Gyökerek, 2007)
szerk.: Moldvai csángó népdalok és népballadák. A Folklór Intézet Kolozsvári Osztályának megbízásából szerk. Faragó Józseffel. A bevezető tanulmányt J. J. és Szegő Júlia közreműködésével Faragó József írta. (Bp.–Bukarest, 1954)
Romániai magyar népdalok. Vál., szerk. és a zenei jegyzeteket írta J. J. A szövegeket hangszalagról lejegyezte, sajtó alá rend. Faragó József. (Bukarest 1974)
Magyaró énekes népzenéje. Egy Felső-Maros menti falu magyar néphagyományaiból. Palkó Attila kiegészítő gyűjtését és Zsigmond József szövegkiegészítéseit közzéteszi J. J. (Bukarest, 1984)
A népzene mikrokozmoszában. (Bukarest, 1984)
zeneművei: Öt gyermekkar. Kórusművek. (Bukarest, 1955)
Szállj, szép szavú dal! Kórusművek. (Bukarest, 1972
2. kiad. 1983).

Irodalom

Irod.: Varga Gyula: Moldvai csángó népdalok és népballadák. Szerk. J. J. és Faragó József. (Alföld, 1955)
Beke György: Kiművelt szív. J. J. portréja. (Előre, 1970. aug. 2.)
Almási István: J. J. (Művelődés, 1971)
Almási István: A tudós szenvedélye. (A Hét, 1973. 23.)
László Ferenc: Ismét komponál. J. J. (A Hét, 1973)
Vargyas Lajos: Romániai magyar népdalok. Szerk. J. J. és Faragó József. (Ethnographia, 1975)
Herédi Gusztáv: Aranykút. (A Hét, 1975)
Almási István: Romániai magyar népdalok. Szerk. J. J. és Faragó József. (Utunk, 1975. 13.)
Magyar néprajzi lexikon. I–V. köt. Főszerk. Ortutay Gyula. (Bp., 1977–1982)
Benkő András: J. J., a nevelő. (Utunk, 1978. 24.)
Ferencz Zsuzsanna: Nótától az elemtárig. (A Hét, 1979. 23.)
Ferencz Zsuzsanna: Nótától az elemtárig. Interjú J. J.-sal. (A Hét, 1979)
Brockhaus–Riemann zenei lexikon. I–III. köt. (Bp., 1983–1985)
J. J. 75 éves. (Muzsika, 1988)
Beke György: Kiművelt szív. J. J., a népdalgyűjtő. (Honismeret, 1990)
Moser Zoltán: „Itt nem arra volt szükség, hogy zeneszerző legyek.” Interjú J. J. zenetörténésszel. (Alföld, 1991)
Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? I–II. köt. Szerk. Simon Anita és Tál Mariann. (Csíkszereda, 1996–1997)
J. J. (Muzsika, 1997)
Fancsali János: Elhunyt J. J., az erdélyi népzenekutatás nesztora. A Fővárosi Örmény Klubban, 1997. okt. 16-án elhangzott előadás. (Erdélyi Örmény Gyökerek, 1997)
Benkő András: J. J. (Művelődés, 1998)
Olsvai Imre: Búcsú J. J.-tól. (Néprajzi Hírek, 1998)
Almási István: J. J. emlékezete. (Szabadság, 2007. okt. 24.)
Domokos Mária: Tíz éve halt meg J. J. (Zeneszó, 2008)
Almási István: J. J. emlékezete. (Folkmagazin, 2012). *Lexikonok eltérő halálozási adata: szept. 17. és szept. 22.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013