Jakóby László
Jakóby László

2024. december 8. Vasárnap

Jakóby László

kohómérnök

Névváltozatok

Jakoby László

Születési adatok

1897. augusztus 26.

Luzsna, Liptó vármegye

Halálozási adatok

1957. szeptember 4.

Budapest


Család

Sz: Jakóby Ferenc, Kodrik Mária. Testvére: Jakóby István (1889–1941) fémkohómérnök, a csepeli Weiss Manfréd Művek Laboratóriumának főnöke; ill. Koronay Sándorné Jakóby Ottília, Kroneraff Istvánné Jakóby Margit, Jakóby Erzsébet és Kocsis Istvánné Jakóby Magdolna Sarolta.

Iskola

Középiskoláit a rózsahegyi és selmecbányai piarista gimnáziumban végezte, Selmecbányán éretts. (1914). A soproni Bányászati és Erdészeti Főiskolán kohómérnöki okl. szerzett (1924), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1918), az összeomlás után részt vett az ipolymenti (1919) és a nyugat-magyarországi harcokban és a soproni népszavazás előkészítésében (1921). Tanulmányai befejezése után a Hirman Ferenc-féle öntöde és vagonfelszerelési gyár üzemvezető mérnöke és a Miskolcvidéki Kőszénbánya Rt. üzemvezető mérnöke (1924–1925). A csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Alumínium- és Fémöntödéjének vezető főmérnöke (1925–1931). Budapesten önálló kohómérnöki tervező- és tanácsadó irodát nyitott, majd speciális kemence-, kazán- és kohó-építőipari, ill. szigetelővállalatának vezetője (1931–1949), a Magyar Alumínium- és Könnyűfémipari Kutató Intézet, ill. a Fémipari Kutató Intézet Kohászati Osztályának osztályvezető főmérnöke (1949–1957). C. egy. tanár. Kohászati, kohó- és gépipari anyag- és gyártásismerettel, elsősorban a fémöntödei homok vizsgálatával, az alumínium és a nehéz színesfémek kohászati kérdéseivel, az alumínium- és magnéziumötvözetek tulajdonságaival foglalkozott, a magyarországi magnézium- és cinkkohászati anyagtudományi kutatások egyik elindítója. Nemzetközileg is elsők között vizsgálta a színesfémhulladékok feldolgozásának lehetőségeit, új pörkölési, olvasztási és öntési eljárások bevezetője a hazai fémkohászatban. Különösen értékes kohászattörténeti és művelődéstörténeti tevékenysége. Feldolgozta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) és lapja, a Bányászati és Kohászati Lapok megalapításának körülményeit, első éveinek történetét, a magyarországi műöntészet történetét, vizsgálta a kohászati újdonságok hazai elterjedésének okait és következményeit, a kohászati szakmai kitüntetések – érmek, plakettek egyéb elismerések – fejlődését. Számos népszerű szakkönyv, egyetemi jegyzet, egyéb tudományos ismeretterjesztő kiadvány szerzője és szerkesztője.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Tiszteletére az OMBKE halálának 25. (1982), majd születésének 100. évfordulóján (1997) emlékülést rendezett. Bronz mellszobra az Öntödei Múzeum kertjében (Budapest II. kerület Bem József utca 20.) látható (Andrássy Kurta János szobrászművész alkotása, 1984-től).

Elismertség

Az MTA Fémkohászati Szakbizottsága alelnöke. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) főtitkára (1935–1944). – Munka Érdemérem (arany, 1953).

Szerkesztés

A Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője (1936–1944 és 1946–1947) és Öntöde c. melléklapjának megindítója (1935-től).

Főbb művei

F. m.: A fémöntödei homokokról. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1926)
A köszörűkorongokról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1927)
Az öntödei bérezés alapelvei és a munkásnevelés. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1927)
Az alumínium és ötvözeteinek öntéséről. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1929)
Az alumínium újabb térhódításai. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1930)
Az alumínium felhasználása a bányászatban. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1932)
Az öntödei homokokról. 1–3. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1933)
Az ólombronzcsapágyak metallurgiája. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1935)
A magyar magnézium-kohászat. (A BME Mérnöktovábbképző Intézet kiadványa. Bp., 1942)
A magnézium fémipari jelentősége és hazai gyártásának alapjai. (A magyar gazdasági élet műszaki teendői. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 75 éves fennállása fordulóján tartott előadássorozat. Szerk. Feyér Gyula. Bp., 1942)
Hivatásöntudat, nevelés, tanoncutánpótlás kérdései az öntödékben. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
A magnézium és ötvözeteinek olvasztása és öntése. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1948)
Az alumíniumbronzok. 1–2. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1949)
Az alumíniumötvözetek megválasztásának szerkesztési szempontjai az alakos öntészetben. (Alumínium. A tervező intézetek és a nehézipari dolgozók részére 1949. okt. 13-tól nov. 11-ig rendezett tanfolyam anyaga. Bp., 1950)
Kohóipari anyag- és gyártásismeret. I–II. köt. Ideiglenes egy. tankönyv. Vajk Péterrel. (Bp., 1950)
Könnyűfémipar. Félkészárugyártás. Szerk. Emőd Gyulával, Erdős Nándorral. (Szakmunkásképző tanfolyamok könyvtára. Bp., 1950)
Könnyűfémek kovácsolása. Monográfia. Emőd Gyulával. (Bp., 1951)
Magnéziumolvadékok finomítása. Emőd Gyulával, Vajk Péterrel. – A magnézium és ötvözeteinek kovácsolása. (Bányászati és Kohászati Lapok. Alumínium, 1951)
Elégési veszteségek csökkentése és pontos megállapítása a kupolóban. (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1951)
A hazai cinkkohászat megteremtésének lehetőségei. (Kohászati Lapok, 1951)
A gyöngyösvidéki cink- és ólomérc hazai kohósításának lehetősége és jelentősége az első ötéves tervünkben. (Kohászati és fémipari tudományos kérdések. Beszédek és felszólalások a Magyar Tudományos Akadémia 1951. decemberi Nagygyűlésén. Bp., 1952)
A magnéziumkohászat, különös tekintettel a klasszikus eljárásokra. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1952)
A magnézium és ötvözeteinek hengerlése. Emőd Gyulával. – A Litschauer Lajos hagyatékában levő „A bányamívelés története évszámokban” c. mű kohászati vonatkozásaiból. (Bányászati és Kohászati Lapok. Alumínium, 1952)
Fehérfémhulladékok feldolgozása. Monográfia. (Bp., 1953)
Acélötvöző fémek. Titán. – Könnyűfémek. Magnézium. – Berillium. – Kalcium. (Kémiai technológia. II. köt. Egy. tankönyv. Bp., 1953)
A „bányamívelés” története évszámokban. 1–3. (Bányászati Lapok, 1953)
A „Jó szerencsét!” köszönésünk története. – A csurgatási maradékötvözetek feldolgozása. (Bányászati és Kohászati Lapok. Alumínium, 1953)
A magnézium és ötvözetei. (Természet és Technika, 1953)
Korszerű pörkölési eljárások a fémkohászatban. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1954)
A jövő fémei. Alumínium, magnézium, titán, berillium. Domony Andrással. (Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára. 13. Bp., 1954)
A színesfémek a gépgyártás fontos anyagai. Gillemot Lászlóval. (Útmutató városi és falusi előadók számára. Bp., 1954)
A fluidizáló pörkölés fejlődéstörténete. Becker Ervinnel. (Kohászati Lapok, 1954)
A magyar fémkohászat múltja, jelene és jövője. – Az ércelőkészítés jelentősége a szilikotermikus magnéziumkohászatban. – Főkémlő Hivatal. – Miért késik a magyar magnéziumkohó? (Kohászati Lapok, 1955)
A homokba formázó szoboröntésről. – Selejtokok a fémöntödében. (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1955)
Alumíniumszobor vagy bronzszobor? – Nyomófejek alkalmazása a fémöntészetben. Emőd Gyulával, Németh Pállal. (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1956)
A Bányászati és Kohászati Lapok alapításának története és első negyedévszázados fejlődése. 1–8. (Bányászati Lapok, 1956–1957)
A magyar szoboröntészet – műöntészet – története. 1–6. (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1957)
Egyesületünk érmei, plakettjei és egyéb emlékei. (Bányászati Lapok, 1958 és (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1958)
A Bányászati és Kohászati Lapok alapítása és fejlődése az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulásáig. – Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulásának előzményei és a fejlődés időszaka a megalakulástól az egyesületnek Budapestre való költözéséig. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1992).

Irodalom

Irod.: J. L. (Bányászati Lapok, 1957)
J. L.-emlékülés: Kiszely Gyula: J. L., a történész. – Pilissy Lajos: J. L. fémöntészeti munkássága. – Romwalter Alfréd: J. L. fémkohászati munkássága. – Varga Ferenc: J. L. életútja és egyesületi munkája. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat és Öntöde, 1983. 6.)
J. L.-emlékülés. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1983. 8.)
Kiegészítés a J. L.-emlékülésen elhangzott előadásokhoz. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat. 1983. 11.)
Egyesületünk megváltotta J. L. sírját. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője