Jancsó Benedek
Jancsó Benedek

2020. október 29. Csütörtök

Jancsó Benedek, nagynyújtódi

történész

Születési adatok

1854. november 19.

Gelence, Háromszék

Halálozási adatok

1930. június 27.

Budapest

Temetési adatok

1930. június 29.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Jancsó István táblabíró, Kálnoky Zsuzsánna. F: szentkatolnai Bánffy Berta (†1938). Fia: Jancsó Benedek (1886–1952) orvos, sebész, kórházigazgató főorvos; leánya: Könczey Károlyné Jancsó Ilona és Lechnitzky Gyuláné Jancsó Erzsébet.

Iskola

Középiskoláit Csíksomlyón és Kolozsvárott végezte. A kolozsvári és a bécsi egyetemen tanult, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1878), féléves tanulmányutat tett Romániában. (1892). Az MTA tagja (l.: 1916. máj. 4.).

Életút

A pancsovai (1878–1880), az aradi állami főreáliskola (1880–1887), a bp.-i II. kerületi gimnázium r. tanára (1887–1892), a bp.-i I. kerületi gimnázium r. tanára (1893–1895) és igazgatója (1893–1894), a bp.-i VI. kerületi állami gimnázium r. tanára (1897–1907). A Miniszterelnökség Sajtóosztályának előadója (1895–1899), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) a szabadoktatással kapcsolatos ügyek előadója (1907–1911), az Országos Szabadoktatási Tanács ügyvezető alelnöke (1911–1919); közben a bukaresti osztrák–magyar katonai parancsnokság nemzetiségügyi előadója is (1917–1918). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem t. ny. r. tanára (1922–1930). Középkori és újkori művelődéstörténettel, a magyar nyelvtudomány történetével, a reformkor és az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc irodalmával és irodalomtörténetével, elsősorban Kölcsey Ferenc (1790–1838) és Petőfi Sándor (1823–1849) életútjával, valamint Arad és környéke helytörténetével foglalkozott. Tudományos tevékenységének második szakaszában jelentős munkásságot fejtett ki a nemzetiségi kérdés, különösen a román–magyar viszony kutatásában; műveiben felhívta a figyelmet a nemzetiségek térnyerésével járó veszélyekre és a sajátos dákoromán elmélet ideológiai és politikai kihívásaira. Alapvetően új eredményeket ért el a székelység történeti múltja és néprajzi vizsgálata terén. Utolsó éveiben szinte kizárólag csak Erdély geopolitikai viszonyát, a magyar–román politikai és történeti kapcsolatokat elemezte. Részt vett az 1920. évi magyar békedelegáció iratanyagának kidolgozásában. Írásaiban, angol és francia nyelvű publikációiban, memorandumaiban igyekezett meggyőzni a nyugat-európai tudományos és laikus közönséget a trianoni békediktátum tarthatatlanságáról és az erdélyi magyar kisebbség kétségbeejtő helyzetéről. Fő művét az Erdély története c. monográfiát – jóllehet még életében, 1923-ban egy rövidített változat megjelenhetett – már nem tudta befejezni (végrendeletében meghagyott kérése alapján Gyallay Domokos rendezte sajtó alá, 1931-ben). Néhány francia nyelvű írása Benoit Jancsó néven jelent meg.

Emlékezet

Gelencén, a háromszéki település Ladia (= Ladiha) falurészén született, szülőfaluja emlékét a Ladihay Vince álnevében örökítette meg. Budapesten (Országút, II. kerület Keleti Károly utca 15/c) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el; a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben) és felújította (2013. jún. 2-án megemlékezést is tartottak). Halála után, az Erdélyi Férfiak Egyesülete (EFE) megalapította a Jancsó Benedek Társaságot (1930-ban), amely megindította a Jancsó Benedek Könyvsorozatot (a sorozat első kötete Jancsó Benedek-emlékkötet volt, 1931-ben). Róla nevezték el a gelencei Jancsó Benedek Általános Iskolát (2000. okt. 10-étől), ahol emléktábláját és szobrát is elhelyezték. Szülőtelepülése minden évben Jancsó Napokat rendez tiszteletére (2008-tól). Emlékét őrzi még a tahitótfalui Jancsó Benedek Alapítvány (2010-től; elnöke: Jancsó Antal), amely tiszteletére már több kiadványt is megjelentetett. Az Alapítvány Jancsó Tanulmányi Díjat is meghirdet székely gyermekek történelmi ismeretei szélesítésére (2010/11-től). Az utóbbi években szinte valamennyi műve – részben Erdélyben és Magyarországon is – újra megjelent.

Elismertség

A Magyar Paedagogiai Társaság t. tagja (1916). Az Országos Magyar Szövetség főtitkára (1903), a Magyar Társadalomtudományi Egyesület társelnöke (1906). Az Országos Középiskolai Tanáregyesület alelnöke (1905–1930). A Bocskay Szövetség alapító tagja (1919-től), a Magyar–Székely Egyesület tb. elnöke (1920–1930), a Népies Irodalmi Társaság alapító elnöke (1921–1930).

Elismerés

Az MTA Bródy-díja (1900).

Szerkesztés

Az aradi Középiskolai Szemle (Antolik Károllyal, Spitkó Lajossal, 1882–1887), az Egyetemes Közoktatásügyi Szemle alapító szerkesztője (1889–1893). Az Arad vármegye és város monográfiája szerkesztője (Arad, 1892–1895).

Főbb művei

F. m.: Szenczi Molnár Albert. Nyelv- és irodalomtörténeti tanulmány és tudori értek. (Kolozsvár, 1878)
Ki írta az első magyar nyelvtant? – A magyar nyelvtudományi eszmék fejlődése a XVI., XVII. században. – Erdősi János nyelvészete. (Figyelő, 1878–1879)
Szenczi Molnár Albert nyelvtudománya. – A XVII. század nyelvtudománya. (Figyelő, 1879)
A kurucz költészetről. (Havi Szemle, 1879)
Magyar nyelvtudomány-történelmi tanulmányok a XVI. és XVII. századból. (Bp., 1880)
A XVII. század nyelvművelése. – Komáromi Csipkés György nyelvtana. – Pereszlényi Pál nyelvtudománya. – Kövesdi Pál nyelvtana. (Figyelő, 1880)
A czigány költészetről. – Disraeli mint regényíró. (Fővárosi Lapok, 1880)
A gyermekek Dickensnél. – Az élettelen tárgyak Dickens regényében. (Fővárosi Lapok, 1881)
Petőfi hazafias költészetéről. (Alföld, 1881)
Petőfi forradalmi költeményei. (Koszorú, 1881)
Bethlen Gábor magyarsága. (Magyar Nyelvőr, 1881)
Hunfalvy Pál rumén tanulmányai. – A magyar nemzet eredete. (Magyar Szemle, 1881)
Az öngyilkosság philosophiájához. – Magyar népdalok angolul. Carlyle Tamás. (Arad és Vidéke, 1881)
Petőfi katonadalairól. Egy chinai bírálata Magyarországról. (Ellenzék, 1881)
Petőfi költészetének politikai előzményei. – Petőfi hazafias költészete. – Moore költészete és az ír kérdés. (Fővárosi Lapok, 1882)
Dr. Faust, Kain, Manfred, Ádám. (Koszorú, 1882)
A kurucz mozgalmak költészetéről. – A puszta és a magyar költészet. (Arad és Vidéke, 1882)
Hogyan kell olvasni a halotti beszéd ch-ját? (Középiskolai Szemle, 1882)
Kölcsey nyelvügyi politikája. (Alföld, 1882–1884)
Arany János. (Figyelő, 1883)
A Shakespeare mythosz. –Turgenyev a szerelemről. – Körösi Csoma Sándor mint deák. (Arad és Vidéke, 1883)
Dido királyné. (Fővárosi Lapok, 1883)
Szavalókönyv. Összeáll. (Arad, 1884)
Emlékbeszéd Kölcsey Ferencz felett. (A Kölcsey Egyesület Évkönyve, 1884)
Kölcsey Ferencz megyei tisztviselősége. (Hazánk, 1884)
Arany János lelki betegeiről. – A Mondolat-pör. (Figyelő, 1884)
Byron és Auguszta. (Élet és Irodalom, 1884)
Kölcsey mint vallásbölcselő. (Aradi Hírlap, 1884. 236.)
Kölcsey és az Akadémia. (Budapesti Hírlap, 1884. 285.)
Kölcsey viszonya Kossuthhoz. (Pesti Napló, 1884. 319.)
Kölcsey Ferenc élete és művei. Monográfia. Gerincén díszes, aranyozott kötésben, körben festett lapszéllel is. (Nemzeti Könyvtár. 38. Bp., 1885)
Fábián Gábor élete és irodalmi működése. Monográfia. (Arad, 1885)
Petőfi pesszimismusa. – Emlékbeszéd Fábián Gábor felett. – A puszta befolyása a magyar költészetre. (Koszorú, 1885)
Petőfi álnevei. (Szarvasi Lapok, 1885)
Fábián Gábor emlékezete. (Budapesti Hírlap, 1885. 258.)
Márczius 15. emlékezete. (Alföld, 1886)
Egy összeesküvés 1848–1849-ben. – Kossuth és a kisdedóvás ügye. – Orosz irodalmi állapotok. – Egy-két szó irodalmi viszonyainkról. – Petőfi hazafias lyrája. (Alföldi Képes Ujság, 1887)
Bem hadsegéde Szántófalvi X. Márton. (Aradi Közlöny, 1887. 82.)
Turgenyev Iván. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1887–1888. Bp., 1888)
Walter Savage Landor és Trelawny. (Fővárosi Lapok, 1888)
Ábrányi Emil. (Ország–Világ, 1888)
Gábor Áron, az ágyúöntő székely. (Aradi Közlöny, 1888. 147.
és külön: Magyar Mesemondó. 23. Bp., 1888)
A magyarországi néprajzi társaság. – Hamlet és Don Quichote. (Fővárosi Lapok, 1889)
Murai Károly mint író. (Aradi Közlöny, 1889. 93.)
Magyar irodalmi olvasmányok a görög nyelv pótlásául. A gymnasium V., VI., VII. és VIII. osztálya számára. I–IV. köt. (Bp., 1890–1891 és 1893–1894
2. kiad. 1898
3. átd. kiad. Görögpótló magyar irodalmi olvasmányok címmel, I–III. köt. 1903–1905)
Középiskoláink reformja. Paedagogiai tanulmány. (Bp., 1891)
A daco-romanizmus és a magyar kultúrpolitika. Név nélkül. (Bp., 1893)
Román politikai és történelmi tanulmányok. Szabadságharczunk és a dákoromán törekvések. – A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. I–II. köt. Aranyozott félvászonkötésben, festett lapszélekkel is. (Bp., 1894 és 1896–1899)
Bánffy Dezső nemzetiségi politikája. (Bp., 1895)
Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája. (Századok, 1900)
Az újabb román ethnographiai mozgalmak hazánkban. (Ethnographia, 1900)
A hazai görög keleti román metropolia története. (Századok, 1901)
A romániai parasztság helyzete. (Magyar Gazdák Szemléje, 1901
és külön: A Magyar Gazdaszövetség Kiadványai. 42. Bp., 1901)
Kölcsey Ferenc válogatott munkái. Vál., a bevezető tanulmányt írta J. B. (Remekírók Képes Könyvtára. 21. Bp., 1903)
Reguly Antal élete. (Tanulók Lapja, 1905)
Emlékirat az iskolán kívüleső oktatás országos szervezésének tárgyában. Szerk. (Az Országos Közoktatási Tanács Nyomtatványai. Bp., 1908)
Quelques réflexions critiques sur l’essai de M. P. Commene „La Terre Roumaine à travers les ages.” (Paris, 1910
2. kiad. 1920)
Erdély és a nagyromán aspirációk. Aranyozott félvászonkötésben. (A Szabad Lyceum kiadványai. 5. Bp., 1918)
Defensio nationis Hungaricae. – Recours en appel auprés du tribunal de l’opinion scientifique impartiale de l’humanité. – Fellebbezés az emberiség elfogulatlanul gondolkozó tudományos közvéleményéhez. (Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája kiadványa. Bp., 1920)
A román irredentista mozgalmak története. Aranyozott gerincű félvászonkötésben. (A Bocskay Szövetség kiadványa. Bp., 1920)
Nagyrománia. (Új Magyar Szemle, 1920)
The Transylvanian Question. Ajtay Józseffel, Kovács Alajossal. (East European Problems. 15–18. Bp.–London–New York, 1921)
Hungary and Roumania. (East European Problems. 22–24. Bp.–London–New York, 1921)
A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. (Bp., 1921
franciául és angolul: 1921
németül: 1922)
Erdély története. Rövid vezérfonal. Ladihay Vince néven. (Cluj–Kolozsvár, 1923)
A magyar társadalom és az idegen uralom alá került magyar kisebbség. – Rothermere lord akciója és a Magyar Békerevíziós Liga megalakulása. – A „hazafias hazugság” rendszere Romániában. – Bratianul Jonel. (Magyar Szemle, 1927)
A katolikus egyház helyzete Romániában. – A román uralom berendezkedése Erdélyben. – A magyar egyházak helyzete a román uralom alatt. – Román–magyar kulturális megértés Erdélyben. (Magyar Szemle, 1928)
Szocialista és kommunista mozgalmak Romániában. – A lupényi vérfürdő. – A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum félszázados jubileuma. (Magyar Szemle, 1929)
Ady a román parlamentben. – Tíz esztendő. – A spanyol diktatúra mérlege. (Magyar Szemle, 1930)
Erdély története. Ladihay Vince álnéven, Gyallay Domokos átdolgozásában. (Cluj-Kolozsvár, 1931)
Avram Iancu. (Magyar történetírók Avram Iancuról. Szerk. Kovách Géza. Bukarest, 1972)
Erdély története. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Bárány Attila. (A második világháború előtti magyar társadalomtudományok tára. I. sorozat. Történetírók. Új kiad. Bp., 2001
2. kiad. Historia incognita. Történettudomány. Máriabesnyő–Gödöllő, 2008)
A román irredentista mozgalmak története. Szerk. Bárány Attila, az utószót írta Szendrei Ákos. (Új kiad. Historia incognita. Történettudomány. Máriabesnyő–Gödöllő, 2004)
A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. Szerk., az előszót írta Demény Lajos. (Új kiad. Székelyudvarhely, 2006)
Román politikai és történelmi tanulmányok. I–II. köt. I. köt. Szabadságharczunk és a dákoromán törekvések. II. köt. A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. (A Históriaantik Könyvkiadó reprintsorozata. Bp., 2011–2012)
A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. Szerk. Bárány Attila. (Historia incognita. Történettudomány. Máriabesnyő–Gödöllő, 2013).

Irodalom

Irod.: Moldován Gergely: J. B.: Szabadságharczunk és a dákoromán törekvések. (Századok, 1895)
Moldován Gergely: J. B.: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. I–II. (Századok, 1897 és 1900)
Gyalui Farkas: J. B.: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. (Erdélyi Múzeum, 1899)
Balanyi György: J. B.: A román irredentista mozgalmak története. (Katholikus Szemle, 1921)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
A budapesti I. kerületi Magyar Kir. Állami Verbőczy István Reálgimnázium összes tanárainak és irodalmi vagy művészi tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. Összeáll. Baumgartner Alajos. (Bp., 1927)
Jakabffy Elemér: Három tanúságtétel. Interjú J. B.-kel, a magyarországi román iskolákról 1902–1904 között. (Magyar Kisebbség, 1929)
J. B. (Napkelet, 1930)
Szász Zsombor: J. B. (Magyar Szemle, 1930)
Sulyok István: J. B. (Pásztortűz, 1930)
Szombatfalvy György: J. B. (Társadalomtudomány, 1930)
J. B. Emlékkönyv. Az Erdélyi Férfiak Egyesülete megbízásából szerk. Asztalos Miklós. Munkássága bibliográfiájával. J. B. fekete-fehér fotójával, szövegközti térképekkel, térképvázlatokkal és egy kihajtható térképmelléklettel. (Bp., 1931)
Rugonfalvi Kiss István: J. B. emlékezete. (Debrecen, 1931)
Nagy Miklós: J. B. emlékezete. – J. B. Emlékkönyv. (Budapesti Szemle, 1932)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Cseke Péter: Magyar írók tragédiája 1929-ben. J. B. és Benedek Marcell levélváltása. (Új Forrás, 2000)
J. B. emlékezete. (A J. B. Alapítvány kiadványa. Tahitótfalu, 2011)
Sipos Endre: Elfelejtett magyarok. J. B. (Trianoni Szemle, 2011)
J. B. emlékezete. (Könyv és Nevelés, 2012)
Jáki László: J. B. (Tudós tanárok – tanár tudósok. Bp., 2012)
Pusztába kiáltott szó? J. B.-breviárium. Szerk. Jancsó Antal. (A J. B. Alapítvány kiadványa. Tahitótfalu, 2013).

Megjegyzések

Akadémiai székfoglalója nem ismert!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013