Jankovich Miklós
Jankovich Miklós

2022. szeptember 25. Vasárnap

Jankovich Miklós, jeszeniczei és vadasi

könyvgyűjtő, régiséggyűjtő

Születési adatok

1772. január 2.

Pest

Halálozási adatok

1846. április 18.

Pest


Család

Sz: Jankovich Miklós (†1797) kir. táblai ülnök, jászkun kapitány, Beniczky Angelika. F: 1798-tól 1. Rudnyánszy Antónia (†1814). 2. Hauch Rozina. Dédunokája: Jankovich Béla (1865–1939) politikus, közgazdász.

Iskola

Iskoláit a váci Theresianumban és a pesti piarista gimnáziumban végezte, a pozsonyi jogakadémián történelmet és jogot tanult (1791-ig). Az MTA tagja (t.: 1831. febr. 15.).

Életút

Fejér vm. jegyzője (1791–1797), majd apja halála után elhagyta hivatalát, rácalmási birtokára költözött (1797). Rövid ideig ismét állást vállat, a budai udvari kincstár titkára volt (1808–1810), majd kizárólag történeti kutatásainak és műgyűjtő szenvedélyének élt. A magyarországi célirányos műgyűjtői tevékenység megalapítója. Komolyabb műtárgyak megszerzését 1800 k. kezdte, jóllehet már ezt megelőzően is vásárolt értékes könyveket, érméket és kéziratokat. Elképzelése egy Magyar Könyvtár megteremtése volt, amely magában foglalta mindazon kiadványokat és kéziratokat, amelyek vagy Magyarországon készületek vagy Magyarországról szóltak (így tkp. nevéhez fűződik a hungarikum fogalom meghatározása!) Könyvei, ill. kódexei között azonban nagyon sok francia és német nyelvű munka volt, továbbá a magyarországi szlovák irodalom legfontosabb nyomtatványait (pl. Vietorisz- kézirat) is megszerezte. Könyvei, nyomtatványai számát 70 000-re becsülték, ezt kiegészítette kb. 6000 régi oklevél, valamint különböző korok történelmi személyiségeitől származó kéziratos levél. Régiséggyűjteménye római-, népvándorlás-, Árpád-, ill. törökkori emlékekből állt, amelyekhez szervezett és körültekintő hazai és külföldi vásárlások útján sikerült hozzájutnia. Elsőként gyűjtött középkori magyar táblaképeket, de megszerezte a magyar ötvösművesség legkiválóbb alkotásait, s hatalmas fegyvergyűjteménye is volt. – Monumentális gyűjteménye az 1820-as években Magyarországon a legnagyobbnak számított. Jankovichot mindvégig az a cél vezérelte, ami a gr. Széchényi Ferenc által életre hívott Magyar Nemzeti Múzeumot: a magyar nemzet történeti és művészeti emlékeit összegyűjtse, s azt a nagyközönség számára elérhetővé tegye. Jankovich teljes gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) számára megvételre ajánlotta fel. Az ügyet erősen pártoló József nádor Jankovich felajánlását az Országgyűlés elé terjesztette (1825. jan. 7-én; a felhatalmazást és a pénzt – 125 000 forintot – azonban csak a nádor újabb sürgetésére 1832–1836-ban adta meg). Az adásvételi szerződés aláírása után (1832. nov. 10-én) a szükséges összeg előteremtését az 1836. évi XXXVII. törvénycikk iktatta törvénybe. Az MNM a Jankovich-gyűjteménnyel vált valódi tudományos gyűjteménnyé, ekkor indulhatott meg a tudományos munka (jóllehet az intézet még jó tíz évig nem rendelkezett önálló épülettel). Élete végéig folytatta tovább a műgyűjtést, az ún. második Jankovich-gyűjtemény nagy része is az MNM-be került. A Magyar Tudós Társaságnak 2100 koronát adományozott (1828-ban). Tudományos dolgozataiban, mint az 1817-ben megalakult Tudományos Gyűjtemény egyik vezéralakja elsősorban a magyar történelem eseményeivel, kimagasló személyiségeivel, nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Bene vitéz sírjáról közölt írása (1835) a magyar régészeti irodalomban szakszerűen elsőként közölt honfoglalás kori lelet. Legjelentősebbnek tartott munkájában kísérletet tett a háromszáz éves magyar könyvkiadás munkáinak könyvészeti összefoglalására. (Magyar Könyvtár, a magyar irodalom háromszázadbeli – 1533–1833 – jeleneteit betűrendben előterjesztő könyvészet; kéziratban maradt. A hatkötetes kéziratot az MTA Könyvtára őrzi).

Emlékezet

Gyűjteményeiből a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) tartott kiállítást (2002. nov. 28.–2003. febr. 16. között). Róla nevezték el a rácalmási Jankovich Miklós Általános Iskolát és Alapfokú Művészetoktatási Intézményt. Emlékét továbbá Rácalmáson utca (Jankovich köz) és a Jankovich Kúria és Hotel őrzi.

Elismertség

A Majna-Frankfurti Német Történelmi Társulat és a Türingiai Német Régészeti Társulat tagja.

Főbb művei

F. m.: Magyar szó-nemzés 50 példákban. (Pest, 1812)
Budán felfedezett gazdag sírbolt, melyben hihetőleg Katalin, Mátyás király első hitvesének és Podjebrad György leányának teteme találtatott. (Tudományos Gyűjtemény, 1827)
András király eredeti arany bullájának, a magyarok palládiumának hibásan vélt feltalálásáról. (Tudományos Gyűjtemény, 1828)
Werbőczi Istvánt igazságnak fényében helyhezteti. (Pest, 1829)
Gyallai Besse Jánosnak a magyarok hajdani lakhelyének felkeresésére, Kaukázus hegyekben tett utazásáról… négy jelentései. (Pest, 1829)
A socinianusok eredetéről, Magyarországban való ecclesiájokról… (Pest, 1829)
Magyar hajdankor emlékeinek jeles gyűjteményét hazájának mély tisztelettel ajánlja. (Pest, 1830)
Szerencsétlen Brandenburgi Katalin hercegnének fejedelmi emlékkönyvéről és életéről. (Tudományos Gyűjtemény, 1830)
Biblia, tudniillik a Szentírás különb és eredeti magyar fordításinak öt példái. (Egyházi Folyóirat, 1834)
Egy magyar hősnek, hihetőleg Bene vitéznek… újonnan felfedezett tetemeiről és öltözetének ékességeiről. (Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1835).

Irodalom

Irod.: Fejér György: Vadassi J. M. gyűjteményeiről. (Tudományos Gyűjtemény, 1817)
A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. (Bp., 1902)
Krompecher Bertalan: J. M. irodalmi törekvései. (Bp., 1931)
Entz Géza: J. M., a műgyűjtő. (Archaeologiai Értesítő, 1939)
Berlász Jenő: J. M. könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa. (OSZK Évkönyve. 1970–1971. Bp., 1973)
Indali György: J. M. előfizetési felhívása tervezett bibliográfiája tárgyában. (Magyar Könyvszemle, 1980)
J. M., a gyűjtő és mecénás. Tanulmányok. Szerk. Belitska-Scholtz Hedvig. (Művészettörténeti füzetek. 17. Bp., 1985)
Kelecsényi Gábor: Múltunk neves könyvgyűjtői. (Bp., 1988)
Mravik László: J. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Marosi Ernő: A múzeumalapító J. M. (Szalon, 2003)
J. M. gyűjteményei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Kat. Szerk. Mikó Árpád. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai. Bp., 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője