Család

Sz: Jantsky Béla (†1961) állami néptanító, Perkátáról (Fejér vm.) telepedett le Beregkisalmásra, Mazanecz Emma (†1935). Testvére: Jantsky Jenő (1906–) és Jantsky Emília (1910–). F: 1937-től Budaházy Erzsébet tanítónő, a beregkisalmási jegyző leánya. Leánya: Szalai Tiborné Jantsky Ágnes (1939–), Jantsky Erzsébet (1941) és Jantsky Zsuzsanna (1943–); fia: Jantsky József (1947–).

Iskola

A beregszászi magyar tanítási nyelvű állami reálgimnáziumban éretts. (1927). A prágai Károly Egyetemen tanult (1927–1931), bölcsészdoktori (1931) és természetrajz–kémia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1933), a föld- és ásványtudományok kandidátusa (1957), a földtudományok doktora (1976).

Életút

A prágai Károly Egyetem Földtani Tanszékének gyakornoka (1931–1933). A munkácsi orosz és cseh tanítási nyelvű (1933–1934), a beregszászi magyar és orosz tanítási nyelvű gimnázium r. tanára (1934–1941), a Munkácsi Tanítóképző Intézet mb. igazgatója (1941. szept. 1.–1944. okt.). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Ásvány-földtani Tanszékének ideiglenes munkatársa (1944–1945), a Jászberényi Állami Tanítóképző Intézet igazgatója (1945. ápr.–1948. szept. 15.), a bp.-i VI. kerületi Kemény Zsigmond Gimnázium r. tanára (1948–1949). A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Uránipari Főosztályának kutatógeológusa (1949–1952), osztályvezető főgeológusa (1952–1953). Az Országos Földtani Főigazgatóság Földtani Osztálya, ill. Színesércföldtani és Ércföldtani Osztálya vezetője (1953–1956). A Nehézipari Minisztérium (NIM) Uránipari Titkársága, ill. Főosztálya főgeológusa (1956–1971), nyugdíjas tud. szakértője (1971-től). Az ÉME, ill. az ÉKME előadó tanára (1956–1966). Az első mongóliai földtani térképező expedíció vezetője (1966–1970). Színesfémérc-, urán- és bányaföldtani kutatásokkal, elsősorban a magmás és metamorf kőzetek geokémiájával, azok metallogéniai kutatásával, az endogén és exogén ércesedés tanulmányozásával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a szabadbattyáni metaszomatikus ólom–cinkérc lelőhely teleptani vizsgálata és a magyaregregyi magnetit genetikai vizsgálata terén. A magyarországi geológiában korszakos jelentőségű monográfiát készített a Velencei hegység (1957) és a mecseki kristályos alaphegység (1979) földtanáról. A magyarországi uránipari kutatások irányítójaként – a tárgy titkosságára való tekintettel – munkái jelentős része zárt (nem publikus) folyóiratokban jelenhettek meg.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett. Rövid jászberényi munkásságát emléktáblával jelölték meg (a Jászberényi Tanítóképző Főiskola falán). Szintén emléktábláját helyezték el a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (Szőlőhegy utca) épületén (1993. okt. 30-ától).

Elismertség

Az MTA Geokémiai Főbizottsága, ill. Geokémiai Szakbizottsága tagja (1960-tól). A Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1943–1954), választmányi tagja (1950-től), titkára (1954–1955), főtitkára (1955-től), t. tagja (1975-től). A TIT országos és budapesti választmányának tagja, egyúttal a budapesti választmány elnöke (1955–1966). A Szovjet–Magyar Baráti Társaság (MSZBT) tagja. Az Association pour l’Étude Géologique des Zones Profondes de l’Ecorce Terrestre (AZOPRO) tagja (1960-tól), a Ceskoslovenská Spolecnost pro Mineralogie a Geologie t. tagja (1964-től).

Elismerés

Sztahanovista oklevél (1951), Magyar Munka Érdemrend (arany, 1952), Munka Érdemrend (ezüst, 1971), Szocialista Munkáért Érdemérem (arany, 1958), Mongol Sarkcsillag Érdemrend (1969). Kossuth-díj (a Velencei hegység fluorit, molibdenit, ólom és cink érceinek feltárásánál végzett kiváló munkájáért, 1953).

Szerkesztés

Az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának tagja (1952-től).