Jantsky Béla
Jantsky Béla

2024. december 9. Hétfő

Jantsky Béla

geológus

Születési adatok

1908. március 2.

Beregkisalmás, Bereg vármegye

Halálozási adatok

1991. december 3.

Budapest

Temetési adatok

1991. december 17.

Budapest

Farkasrté


Család

Sz: Jantsky Béla (†1961) állami néptanító, Perkátáról (Fejér vm.) telepedett le Beregkisalmásra, Mazanecz Emma (†1935). Testvére: Jantsky Jenő (1906–) és Jantsky Emília (1910–). F: 1937-től Budaházy Erzsébet tanítónő, a beregkisalmási jegyző leánya. Leánya: Szalai Tiborné Jantsky Ágnes (1939–), Jantsky Erzsébet (1941) és Jantsky Zsuzsanna (1943–); fia: Jantsky József (1947–).

Iskola

A beregszászi magyar tanítási nyelvű állami reálgimnáziumban éretts. (1927). A prágai Károly Egyetemen tanult (1927–1931), bölcsészdoktori (1931) és természetrajz–kémia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1933), a föld- és ásványtudományok kandidátusa (1957), a földtudományok doktora (1976).

Életút

A prágai Károly Egyetem Földtani Tanszékének gyakornoka (1931–1933). A munkácsi orosz és cseh tanítási nyelvű (1933–1934), a beregszászi magyar és orosz tanítási nyelvű gimnázium r. tanára (1934–1941), a Munkácsi Tanítóképző Intézet mb. igazgatója (1941. szept. 1.–1944. okt.). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Ásvány-földtani Tanszékének ideiglenes munkatársa (1944–1945), a Jászberényi Állami Tanítóképző Intézet igazgatója (1945. ápr.–1948. szept. 15.), a bp.-i VI. kerületi Kemény Zsigmond Gimnázium r. tanára (1948–1949). A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Uránipari Főosztályának kutatógeológusa (1949–1952), osztályvezető főgeológusa (1952–1953). Az Országos Földtani Főigazgatóság Földtani Osztálya, ill. Színesércföldtani és Ércföldtani Osztálya vezetője (1953–1956). A Nehézipari Minisztérium (NIM) Uránipari Titkársága, ill. Főosztálya főgeológusa (1956–1971), nyugdíjas tud. szakértője (1971-től). Az ÉME, ill. az ÉKME előadó tanára (1956–1966). Az első mongóliai földtani térképező expedíció vezetője (1966–1970). Színesfémérc-, urán- és bányaföldtani kutatásokkal, elsősorban a magmás és metamorf kőzetek geokémiájával, azok metallogéniai kutatásával, az endogén és exogén ércesedés tanulmányozásával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a szabadbattyáni metaszomatikus ólom–cinkérc lelőhely teleptani vizsgálata és a magyaregregyi magnetit genetikai vizsgálata terén. A magyarországi geológiában korszakos jelentőségű monográfiát készített a Velencei hegység (1957) és a mecseki kristályos alaphegység (1979) földtanáról. A magyarországi uránipari kutatások irányítójaként – a tárgy titkosságára való tekintettel – munkái jelentős része zárt (nem publikus) folyóiratokban jelenhettek meg.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett. Rövid jászberényi munkásságát emléktáblával jelölték meg (a Jászberényi Tanítóképző Főiskola falán). Szintén emléktábláját helyezték el a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (Szőlőhegy utca) épületén (1993. okt. 30-ától).

Elismertség

Az MTA Geokémiai Főbizottsága, ill. Geokémiai Szakbizottsága tagja (1960-tól). A Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1943–1954), választmányi tagja (1950-től), titkára (1954–1955), főtitkára (1955-től), t. tagja (1975-től). A TIT országos és budapesti választmányának tagja, egyúttal a budapesti választmány elnöke (1955–1966). A Szovjet–Magyar Baráti Társaság (MSZBT) tagja. Az Association pour l’Étude Géologique des Zones Profondes de l’Ecorce Terrestre (AZOPRO) tagja (1960-tól), a Ceskoslovenská Spolecnost pro Mineralogie a Geologie t. tagja (1964-től).

Elismerés

Sztahanovista oklevél (1951), Magyar Munka Érdemrend (arany, 1952), Munka Érdemrend (ezüst, 1971), Szocialista Munkáért Érdemérem (arany, 1958), Mongol Sarkcsillag Érdemrend (1969). Kossuth-díj (a Velencei hegység fluorit, molibdenit, ólom és cink érceinek feltárásánál végzett kiváló munkájáért, 1953).

Szerkesztés

Az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának tagja (1952-től).

Főbb művei

F. m.: Bázisos masszívumok és bázisos zárványok a Teletin környéki granodioritban a Vltava mellett. Egy. doktori értek. Cseh nyelven. (Praha, 1931)
A Máramarosi kristályos masszívum földtani-kőzettani vizsgálata. Cseh nyelven. (Carpathica, 1940)
A Borló-Gyil- és Háthegység földtani felépítése. Kulhay Gyulával. (A MÁFI Évi Jelentése, 1941–1942)
A Bánk–Felsőpetény és Szendehely környékén előforduló tűzálló agyagok. – A Velencei hegység aplitjai és kerámiai felhasználhatóságuk. (A MÁFI Évi Jelentése, 1949)
Az európai Szovjetunió hidrogeológiai viszonyai. (Hidrológiai Közlöny, 1950)
A Mecseki Kristályos Alaphegység földtani viszonyai. – A Demjéni limonitos mangánérc települési viszonyai. – A Velencei hegység földtani és kőzettani viszonyai. (A MÁFI Évi Jelentése, 1950)
A Velencei hegység hidrotermális ércesedése. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
Adatok Ugod és Homokbödöge környékének földtani viszonyairól, különös tekintettel a kőszén-előfordulásra. (A MÁFI Évi Jelentése, 1952)
A Velencei hegység hidrotermális ércesedése. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
A szovjet földtani irodalom időszerű kérdései. (Földtani Közlöny, 1952)
A Velencei hegység ércesedése. (Élet és Tudomány, 1953)
Az érces Mátra. (Élet és Tudomány, 1954)
A Velencei hegység földtana. – Géologie de la Montagne de Velence. Monográfia és kand. értek. is. 23 melléklettel, 4 térképpel. (Geologia Hungarica. Bp., 1957)
Az uránércek teleptana és kutatási módszerei. 1–3. Georgijev, Trojánnal és Siska Vincével. (Bányászati Lapok, 1958)
Radioaktív ásványtelepek genetikai típusai. (Természettudományi Közlöny, 1958)
Uránásványok. (Magyar Kémikusok Lapja, 1958)
Az uránércbányászat sajátosságai. (Bányászati Lapok, 1959)
Geológuskalapáccsal az ércek nyomában. Monográfia. 8 táblával. (Bp., 1960)
Uránércek dúsítása. Siska Vincével. (Bányászati Lapok, 1960)
Radioaktív ásványi nyersanyagok. (TIT előadói füzetek. Bp., 1962)
Az uránérc. – Szulfidos érctelepek. Mikó Lajossal, Vidacs Aladárral. (Ásványtelepeink földtana. Szerk. is. Bp., 1966)
Ásványkutatás – bányaföldtan. Többekkel. (Bp., 1969)
Az első mongóliai magyar földtani térképező expedíció tapasztalatai. (Földtani Kutatás, 1972)
A mecseki gránitosodott kristályos alaphegység földtana. Monográfia és doktori értek. is. 4 táblával és 8 melléklettel. (A MÁFI Évkönyve. LX. köt. Bp., 1979)
Magyarország tájföldrajza. A Dunántúli-dombság. Többekkel. (Bp., 1981).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet, 1991. dec. 12.–Népszabadság, 1991. dec. 13.)
Frivaldszky János: J. B., a Képző egykori igazgatója. (Jászsági Évkönyv, 2010). *Eltérő halálozási adat: 1991. dec. 5.!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője