Jármai Károly
állatorvos
Névváltozatok
1903-ig Janovecz Károly
Születési adatok
1887. november 7.
Körmöcbánya, Bars vármegye
Halálozási adatok
1941. március 8.
Budapest
Temetési adatok
1941. március 11.
Budapest
Farkasrét
Család
Sz: Jármai Ferenc. Testvére: Jármai Rezső és Jármai Vilmos. Leánya: Keleméri Béláné Jármai Ilona.Iskola
Középiskoláit Körmöcbányán végezte (1905-ben éretts.), az Állatorvosi Főiskolán állatorvosi okl. (1909), állatorvos-doktori okl. (1913), az összehasonlító kórbonctan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1931).Életút
Az Állatorvosi Főiskola Járványtani Intézete gyakornoka, tanársegéde (1909–1914), az I. vh.-ban egy hadilókórház főnökeként szolgált, majd megbízták az első kelet-galíciai tábori állatorvosi laboratórium vezetésével (1914–1918). Az Állatorvosi Főiskola Kórbonctani Intézete segédtanára (1918–1920), az általános kórtan és kórbonctan ny. rk. (1920–1924), ny. r. tanára (1924–1934) és a Főiskola rektorhelyettese (1927/28). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) a kórbonctan és a kórszövettan ny. r. tanára (1934–1941) és a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja (1936–1937). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára is (1931–1941). Állatorvosi járványtannal, bakteriológiával, háziállatok, elsősorban baromfik daganatos elváltozásaival foglalkozott. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a lépfenebacilus véroldó képességének feltárása és a tyúkleukózis vizsgálata terén. Igen sok tudományos dolgozatot közölt, amelyeknek döntő többsége ritka betegségekkel kapcsolatos magyarországi adatközlések, kórleírások, különböző járványok kialakulásával, terjedésével és megakadályozásával kapcsolatos megfigyelések, valamint kísérletes védekezések tapasztalatai, ill. eredményei voltak. Az első magyarországi állatorvosi kórbonctani tankönyv szerzője és szerkesztője.Emlékezet
Budapesten (Erzsébetváros, VII. kerület Damjanich utca 40.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben, díszsírhelyen nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Hondomatidisz Rigasz szobrászművész egyoldalas öntött bronz érmét készített emlékére (1981-ben). Születésének 100. évfordulóján az Állatorvos-tudományi Egyetem Kórbonctani Tanszéke emlékülést tartott tiszteletére, az évfordulóra elkészült bronz mellszobra az Állatorvos-tudományi Egyetem kertjében áll (Kelemen Kristóf szobrászművész alkotása, felavatták: 1987. szept. 18-án).Elismertség
Az Országos Állategészségügyi Tanács tagja (rk.: 1928; r.: 1933). A Magyar Pathológusok Társasága alapító tagja (1932-től), szegedi nagygyűlésük elnöke (1939). A Magyar Országos Állatorvos Egyesület (MOÁE) szakülési elnöke.Főbb művei
F. m.: A bacillus anthracis és a vele rokon saprophyta baktériumok vérsejtoldó képessége. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1913)A lépfenebacillus és a vele rokon saprophyta baktériumok vérsejtoldó képessége. Komplementumkötési kísérletek immunizáló savókkal. Állatorvos-doktori értek. (Bp., 1914
megjelent négy részben: Állatorvosi Lapok, 1914)
Házi állatok kórbonctana. Tankönyv állatorvostan hallgatók számára. (Bp., 1923)
Általános kórtan. Tankönyv állatorvostan hallgatók számára. 176 ábrával. (Bp., 1924)
Tojáskövek – albumenkonkrementumok – csukaorrú alligátorban. – Trypanosomák halakban. (A Természet, 1927)
A fibrillumok jelentősége az állati eredetű carcinomák és sarcomák szövettani kórjelzésénél. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1928)
Az állatok meghűléséről. (A Magyar Kir. Földművelésügyi Minisztérium rádió-előadásainak sorozata. 1929. jan.–dec. Bp., 1930)
A tyúkok leucosisáról. Kogler Dezsővel, Stenszky Tiborral. (Állatorvosi Lapok, 1930 és Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1931)
Adatok a tyúkok átojtható leucosisának ismeretéhez. 1–4. Farkas Lászlóval, Stenszky Tiborral. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1931–1932)
A házi állatok kórboncolási technikája. Vezérfonal. (Győr, 1935
2. kiad. Bp., 1941)
A házi állatok kórbonctana. Tankönyv állatorvostan hallgatók számára. (Bp., 1936
2. jav. kiad. 1941)
A lipoidosisokról egy eset kapcsán. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1937)
Az átoltható tyúkleucosis ágensének, továbbá néhány átvihető emlősdaganatnak és a tyúksarcomáknak röntgenresistentiájáról. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1940)
Az idült hashártyagyulladásról. (Állatorvosi Közlöny, 1940)
Ritka bőrtünetekkel és akropachiával járó gümőkór lóban. Mócsy Jánossal. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1941)
írásai az Állatorvosi Lapokban: A lépfene diagnózisa az Ascoli-féle thermoprecipitáció segítségével. (1912)
Anaphylaxia lépfene elleni szérumojtás után. – Kórjelzés az Ascoli-féle thermoprecipitációval. (1913)
A végbél nyálkahártyájának resectiója. (1917)
A pyotherápiáról. – Mészsók lerakódása a húgyhólyag izomzatában. – Védőojtás nyúlsepticaemia ellen. (1918)
Orbáncbacillusok előfordulása madarakban. (1919)
Májszövet pótló túltengése idült májgyulladás esetén. – Adatok az „emphysema intestini et mesenteriale bullosum” oktanához. (1920)
Bélfodri tályog fejlődési ideje csikóban. – Necrosisbacillusok okozta bőr- és tüdőelhalás. (1921)
Színtelen daganatelhalások melanosarcománál lóban. – Bélfodri nyirokcsomó elsajtosodása és májnecrosis enteritis paratuberculosánál. – Meszesedő szívbelsőhártya-gyulladás lóban. (1922)
Évi szélfű [Mercurialis annua] okozta mérgezés juhoknál. – A malacok streptomycosisáról. 1–2. (1923)
Penészes kukorica mint a baromfiak köszvényének okozója. – Ricinusmagvak okozta tömeges mérgezés sertéseknél. (1925)
A háziállatok akropachiájáról. 1–2. (1926)
Traumás eredetű melléklépek előfordulása kutyákban. 1–2. – Bacillus pollorum okozta elhullások felnőtt baromfiaknál. (1927)
A ragadós tüdőlob kórszövettani diagnózisa. – Daganat csontokkal. – A szövettenyésztés kórtani jelentősége. 1–2. (1928)
Ritka hámdaganat – adamantinoma – borjúnál. – Viscosus-septicaemia esete lovaknál. – Tíz és fél évnyi veszettségi vizsgálatok eredményei. (1929)
Fetusleletek a sertések járványos elvetélésénél. – A gümőkór a Ranke-féle elmélet megvilágításában az embernél és a háziállatoknál. (1931)
Myocarditis multiplex tömeges előfordulása bárányokban. (1932)
Trauma után leucaemia és adatok a lépsérülés kórtanához. – Májcirrhosis tömeges előfordulása sertéseknél. (1933)
Macskák filtrálható vírus okozta gyomor- és bélgyulladásról. (1934)
A macskák pseudotuberculosisáról. – Idegen tárgyak okozta kóresetek. (1936)
A borjak papillomatosisának átolthatóságáról. (1937)
A kutyák fertőző szájszemölcseiről. – Reticuloendothelioma psammosum lóban. (1938)
A tyúk-erythroleukosis kórokozójával végzett fertőzési kísérletek embryonált pulykatojásokon. Kemény Armanddal. – Parókaképződés szarvasfélék agancsain. – A sertés osteohaemochromatosisáról. (1940).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársaink lexikona. (Bp., 1937)Kotlán Sándor: J. K. (Állatorvosok Lapja, 1941)
Jármai-centenárium, patológiai emlékülés és szoboravatás. Budapest, 1987. szept. 18. (Az Állatorvos-tudományi Egyetem bicentenáriumi ünnepségei és tanéve. Szerk. Holló Ferenc és Lami Gyula. Bp., 1987)
Domán Imre: J. K. és Kemény Armand professzorok portréjához. – Emlékünnepség és tudományos ülés J. K. professzor születésének 100. évfordulója alkalmából. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1988)
Fehér György: Biographia. Az Állatorvos-tudományi Egyetem elhunyt tanárainak és előadóinak életrajza. 1787–2007. (3. átd. és bőv. kiad. 2007)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007)
A daganatvírus-kutatás magyar mestere. Emlékkönyv J. K. állatorvos professzorról. Szerk. Karasszon Dénes és Keleméri Gábor. (Székesfehérvár, 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)