Család

Zsidó családból származott, édesapja, névváltoztatásával a család a református hitre is áttért (1881).

Dédszülei, anyai: Liebermann Lipót (= Liebermann Löbl, Leopold, 1793–) és Urbovszky Sára (= Liebermann, Suzanna Sara, 1797–1833); Gottlieb, Jakob Samuel (1792. dec. Bécs–1854. jan. 11. Bécs) és Hürsch, Jeanette Johanna (1791. Bécs–1871. okt. 22. Bécs).

Nagyszülei: Jakubovits Manó (= Jakubowits, Emanuel), Biener Fanny (1806. Bártfa–1884. Eperjes); Liebermann Ábrahám Adolf (1818. Sándorfa–1890. febr. 12. Nagykároly) orvos, Gottlieb Lujza (Gottlieb, Luise, 1822. Bécs–1911. jan. 23. Nagykároly. Temetés: 1911. jan. 25. Nagykároly).

Szülei: Jászi (= Jakubovits) Ferenc (1840. máj. 18. Sebeskellemes, Sáros vm.–1910. nov. 24. Nagykároly. Temetés: 1910. nov. 26. Nagykároly, Református Temető) orvos, Liebermann Róza (1853–1931. júl. 13. Bp. Temetés: 1931. júl. 15. Farkasrét). Jászi Ferenc, Nagykároly orvosa felbukkan Kaffka Margit Színek és évek c. regényében („a jóságos Jakobi doktor”). Jászi Ferenc volt az orvosa az érmindszenti Ady családnak, és 1905-ben ő kezelte a Nagykárolyban vendégeskedő Szabó Ervint is. Jászi Ferenc testvére: Goldschmied Zsigmondné Jakubovics Hermin, Demény Pál (1901. aug. 29. Bp.–1991. jan. 14. Bp.) politikus nagyanyja. Liebermann Róza testvére: id. Liebermann Leó (1852. nov. 28. Debrecen–1926. júl. 15. Bp.) orvos, biokémikus. Id. Liebermann Leó fia: ifj. Liebermann Leó (1883. márc. 13. Bp.–1938. dec. 23. Bp.) orvos, szemész, egyetemi tanár.

Jászi Ferenc első felesége: Bermann, Rozália (Bermann Sali; Bermann Rosalie, 1847–1870) volt Jászi Viktor édesanyja. Halála után édesapja újranősült, Liebermann Róza nevelte fel Jászi Viktort, aki nevelőanyját mindig is édesanyjaként szerette. A két név hasonlósága miatt több életrajzban személyük összekeveredett.

Féltestvérei: Jászi Oszkár (1875. márc. 2. Nagykároly–1957. febr. 13. Oberlin, Ohio, Egyesült Államok) politikus, szociológus, egyetemi tanár, Madzsarné Jászi Alice (1877. máj. 25. Nagykároly–1935. aug. 24. Bp. Temetés: 1935. aug. 28. Farkasrét) mozdulatművész, táncpedagógus, koreográfus és Jászi Edit (csecsemőkorban elhunyt).

Iskola

Elemi iskoláit Nagykárolyban végezte, a debreceni református főgimnáziumban éretts. (1885), a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1890) és ügyvédi vizsgát tett (1891), a magyar közjog tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1898. szept. 23.).

Heidelbergben kiegészítő tanulmányokat folytatott (1896–1897).

Életút

Nádasladányban gr. Nádasdy Tamás nevelője (1890), Szatmárnémetiben ügyvédjelölt (1890–1891), a nagykárolyi kir. járásbíróság aljegyzője (1891–1893).

A Kecskeméti Református Jogakadémián a közjog és a politikai jog (1893. okt. 25.–1902. jún. 15.), a Debreceni Jogakadémián, ill. a Debreceni Református Kollégium Jogi Karán a közigazgatási jog r. tanára (1902. jún. 15.–1915. febr. 25.), a debreceni Tisza István Tudományegyetem Református Hittudományi Karán a közjog és politika ny. r. tanára (1914. aug. 26.–1915. febr. 25.). A budapesti tudományegyetem magántanára (1898. szept. 23.–1915. febr. 25.).

A Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjelöltje (Thaly Kálmánnal szemben, Debrecen I. választókerületében, 1905-ben).

Közigazgatási joggal, a magyar korona és az ahhoz tartozó államok jogviszonyával, különösen Horvátország és Fiume történeti jogállásával, és az azzal összefüggő közigazgatási jogi kérdésekkel foglalkozott. Számos kisebb, népszerű tanulmányt írt az általános és titkos választójogról, a női emancipáció és a feminizmus aktuális kérdéseiről, a nemzetiségek helyzetéről. A Huszadik Század köréhez tartozott, a lapban megjelent jogszociológiai írásai Magyarországon elsők között vizsgáltak kollektív pszichológiai jelenségeket és a választójog tömeglélektani összefüggéseit. Amikor Nagy Ernő (1853–1921) professzort Kolozsvárról a budapesti tudományegyetemre nevezték ki, sikertelenül pályázta meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a magyar közjogi tanszéket, jóllehet a helyi tanári kar egyhangúan Jászi Viktor pályázatát tartotta a legjobbnak (1912-ben; helyette Réz Mihályt, az MTA l. tagját nevezték ki, 1913. júl. 1-jétől). A ki(nem)nevezés országos botrány kavart és tiltakozássorozatot indított el.

A magyar labdarúgás egyik vidéki úttörője. Jogakadémiai tanársága idején Kecskeméten diákjaival bemutatta a rugdaló nevű játékot (1899-ben).

Emlékezet

Jászi Viktor Nagykárolyban született, elemi iskoláit szülővárosában, középiskoláit Debrecenben, az egyetemet Budapesten végezte. Hosszabb ideig Kecskeméten élt, majd 1902-ben Debrecenben telepedett le. Debreceni tanári székfoglaló előadását 1902. nov. 15-én tartotta meg (a Főudvarnagyi Hivatal bíráskodásáról), és nemsokára kezdeményezte egy Szabadiskola felállítását. A Szabadiskola Jászi Viktor javaslatára, a Csokonai Kör támogatásával, Debrecen négy különböző helyén kezdhette meg működését. Jászi a cívis város népszerű polgára lett, liberális barátai kérésére elvállalta a debreceni képviselőjelöltséget (a Szabadelvű Párt színeiben, Thaly Kálmánnal szemben, 1905. jan.-ban). Tudta, hogy képtelenség a koalíciós párt „vezérlő kuruc csillagát” legyőzni, mégis sorra jelentette meg az ellenfelét gúnyoló, kipellengérező írásokat. Egyes vélemények szerint elsősorban radikális fellépése miatt nem nevezték ki a kolozsvári egyetem jogászprofesszorává (1905 után többször is kandidált: 1909-ben és 1912-ben is, ez utóbbi alkalommal a radikális újságírók úgy vélték, hogy bosszúhadjárat indult ellene szabadelvű nézetei miatt…) A választási kudarc után bekapcsolódott a debreceni kollégium egyetemi átalakításáért folytatott küzdelembe. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter új egyetemet kívánt létrehozni Debrecenben (négy karral: teológiai, jogi, bölcsész és orvosi fakultással; Jászi működésének idején, 1909-től, már kilenc jogi tanszék létezett). Az egyetemért folytatott harcok alatt írta meg A tanszék szabadsága c. írását (1908) és ő fogalmazta meg az egyetem megnyitásának határozati javaslatát (1911). A miniszter 1914. márc. 31-i határidővel hirdette meg a pályázatokat az új egyetem jogi karának már tizenegy tanszékére. A közjog és politika tanszék első professzorává Jászi Viktort nevezték ki, aki ekkor már súlyos beteg volt. Első – félévi – előadásait is csak később kezdhette meg, mert Abbáziában kezeltette magát. Utolsó előadását 1915. febr. 24-én tartotta meg, másnap hajnalban halt meg, a leukémia áldozata lett.

Jászi Viktor Debrecenben hunyt el, a város 1915. febr. 28-án ünnepélyes szertartáson búcsúzott tőle (Kiss Ferenc, az új egyetem rektora mondta a búcsúbeszédet). Jászi Viktor Budapesten, a Farkasréti Temetőben nyugszik; budapesti gyászszertartásán Haypál Benő, a budapesti református gyülekezet lelkésze mondott gyászbeszédet. A debreceni tudományegyetem részéről Kun Béla, a jog- és államtudományi kar dékánja, a Társadalomtudományi Társaság részéről Pikler Gyula elnök búcsúztatta. Halálakor a debreceni Haladás páholy külön partecédulát nyomtatott, ill. a vezetőség is részt vett a szertartáson. Testvére, Jászi Oszkár hamvait – végakaratának megfelelően – hazahozták és a Farkasréti Temetőben, szülei sírjában helyezték el (1991. jún.-ban). Itt nyugszik Jászi Viktor is. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).

Írásait Jászi Viktor és Jászi Victor néven jegyezte, a nagykárolyi lapokban a Jázon álnevet használta.

Elismerés

A Társadalomtudományi Társaság alapító tagja (1901. jan. 23.–1915. febr. 25.) és az igazgatóválasztmány tagja. A kecskeméti Katona József Kör tagja (1894–1902). A debreceni Csokonai Kör tagja (1902–1915).

Szabadkőművesként a debreceni Haladás páholy tagja (1909–1915), helyettes főmestere (1914. jan. 30.–1915. febr. 25.).

Szerkesztés

A Magyar jogi lexikon munkatársa (I–VI. kötet, Bp., 1898–1907).

Az Egyetemi Lapok alapító főmunkatársa (1888. febr. 5.–1890), a Nagykároly és Vidéke munkatársa (1890–1892).

Népszerű írásai a Kecskeméti Lapokban (1900), a Kecskeméti Friss Ujságban (1900–1903), a Debreceni Független Ujságban (1904–1910) és a Debreceni Reggeli Ujságban jelentek meg (1905–1906).