Jelky András
Jelky András

2021. október 18. Hétfő

Jelky András

utazó, felfedező

Névváltozatok

Jilka András János Nepomuk; Jellek János András; Jellek, Jan Andries 

Születési adatok

1738. április 20.

Baja

Halálozási adatok

1783. december 6.

Buda


Család

Sz: Ilka János György (†1766. aug. 21. Baja), szabómester, Kellner Éva (†1740. márc. 12.). Apja I. Lipót (uralkodott: 1657–1705), I. József (1705–1711) és III. Károly (1711–1740) alatt, mint csapatszabó katonáskodott és Belgrád ostrománál vitézül viselkedett (1717), kitüntetéssel szerelt le, és Baján telepedett le. Baján, a helyi belvárosi vegyes (magyar–német) plébánia egyházgondnoka és a helyi szabó- és szűrszabócéh céhmestere volt (1748-tól). Testvére: Jilka Mátyás szabómester, Jelka Mária Magdolna (1721. febr. 14. Baja), Gyulko János Mihály (1723. jan. 27. Baja) szabómester, Gilko János György (1725. márc. 4. Baja) szabómester, Gylka Erzsébet (1727, ápr. 20. Baja), Gilka János (1729. jún. 16. Baja; csecsemőkorban elhunyt), Gilke János (1730. júl. 19. Baja), Jilka Mária Magdolna (1733. júl. 3. Baja), Ilka Ferenc József (1736. febr. 22. Baja). Kellner Éva halála után az apa újra nősült, második felesége családneve nem ismert, csak annyit lehet tudni róla, hogy Ilka Kordulának hívták. A második házasságból két, Kristóf nevű fiú született (1741. dec. 24-én és 1742. okt. 8-án; valószínű, hogy mindkét gyermek csecsemőkorában elhunyt). A családnevek bizonytalansága a magyar nevek hangzás után bejegyzéséből és az egységes magyar helyesírás hiányából ered: a korabeli latin nyelvű anyakönyvek pl. a magyar „I” és a „J” hangot különféleképpen írták, ill. a cseh és a szlovák nyelvekben a „J” hangot „G”-vel írták át. Ez valószínűsíti a család tót eredetét. Jelkyt Ilkának vagy Jilkának hívták…

 

Testvérei közül hárman is szabómesterek voltak, többi testvéréről szinte semmit sem lehet tudni: valószínűleg legtöbben már gyermekkorukban, az 1738–1739-es pestisjárványban elhaltak (a halottak nagy száma miatt, akkor több településen, így Baján sem vezettek anyakönyveket!). – F: 1. 1760–1772: Seguin, Elisabeth (†1772) zeelandi származású, Middelburg városából származó holland nő. Leánya: Jellek, Margarethe Henrietta és Jellek Maria Magdalena; Jelky András batáviai vagyonát, végrendelete szerint két leánya örökölte. 2. 1780?–1783: Zelser Éva. Fia: Jelleke János András. 

Iskola

Már nyolc évesen apjához szegődött, hogy akárcsak testvérei, ő is kitanulja a szabómesterséget. Tizenegy–tizenhárom évesen szabadult, majd mindössze tizennégy évesen vándorbotot ragadott, hogy testvéreihez menjen Bécsbe, hogy mesterségét tökéletesítse. Bécsben vagy János György vagy János Mihály nevű testvérénél volt kb. egy évig (1753–1754), majd testvérei ajánlásával Párizsba indult, a jónevű Dupont céghez (1754. márc. 13-án), de soha sem érkezett meg oda… 

Életút

További sorsáról elsősorban visszaemlékezéseiből és az az alapján készült népszerű kalandregényből tudunk. Postakocsin indult útnak Bécsből Párizsba Prága, Drezda, Lipcse, Nürnberg és Erlangen érintésével. Aschaffenburgban azonban toborzóügynökök fogságába került, kiszabadulása után, a Hesseni Hercegségben, Hanauban ismét elfogták. Ismét sikerült megszöknie, és Bonn érintésével Rotterdamba érkezett, itt viszont kényszerrel egy holland hajó legénységének tagja lett, ezzel elkezdődtek Jelky Andrásnak Európán kívüli utazásai (1755. okt. 30-ától).

 

A hajóval Kelet-India felé tartott, de az Atlanti-óceánon viharba kerültek: Jelky a hajótörést szerencsésen túlélte, angol halászok kimentették, s egy másik holland hajón vitorlafoltozói állást vállalt, így jutott el Dél-Amerikába, Holland Guyanába (= Suriname). Európába való visszatérése után (1756. febr.), Lisszabonban, egy máltai hajóra szállt, ahol szintén vitorlaszabói munkát vállalt. Jelkyt és társait a Földközi-tengeren kalózok ejtették fogságba, ahonnan az algériai Annába (= Balad el-Annab) városba hurcolták. Egy török megvette rabszolgának, kalandos körülmények között ismét megszökött, egy portugál kereskedelmi hajóval Makaóba vitorlázott, ahonnan továbbhajózott Kantonba. Kantonban beállt a holland gyarmati hadseregbe, mint közkatona és Justitia nevű hajóval megérkezett Batáviába (a mai Dzsakartába, Holland Kelet-India fővárosába, 1758. jan.-ban). Batáviában, Peter Albert van der Parra, a Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság elnöke lehetővé tette, hogy ismét polgári foglalkozásában helyezkedjen el, szabóműhelyt nyithatott. A gyarmati hadsereg vezetői azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy Jelky András letöltse a még hátralévő önkéntesi időt, hadnaggyá léptették elő, és Ceylonba vezényelték. Ceylonból eljutott a Fűszer-szigetek (Indonéziához tartozó szigetcsoport) néhány tagjára (Bandára, Ternetére és Amboinára), kalandos körülmények között, néhány bennszülött segítségével megszökött az emberevő pápuák fogságából. Hosszú időt töltött el megmentőivel egy lakatlan szigeten – a történet ezen részének valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető, irodalomtörténészek szerint Daniel Defoe, Jelky által is ismert Robinson-történetére hasonlít.

 

Végül visszatért családjához Batáviába, udvari tanácsossá nevezték ki (heemraad, 1767–1768), a holland kormány megbízásából küldöttséget vezetett Japánba is. Felesége halála után elhatározta, hogy hazatér Magyarországra: 1776. okt. 25-én elvitorlázott Batáviából, Afrika megkerülésével, 1777. aug. 30-án érkezett Amszterdamba, 1777. okt. 2-án Bécsbe, ahol a későbbi II. József császár és felesége is fogadta. Egy éves bécsi tartózkodás után Budán telepedett le (1778-ban). Élete utolsó éveit Budán töltötte, ahonnan csak egyszer mozdult ki: Bajára utazott, szülei és testvérei sírjához. 

Emlékezet

Jelky András bajai szabólegény fantasztikus kalandjainak első leírása először névtelenül jelent meg (Geschichte des Herrn Andreas Jelky címen, németül, két kiadásban 1779-ben). Vélhetően Jelky András Anton Ferdinand von Geissau (1746–1809) közelebbről nem ismert német írónak mesélte el történetét: a szintén 1779-ben megjelent 3. kiadás tünteti fel először szerzőként Geissau nevét. Sándor István (1750–1815), az első magyar bibliográfus fordításában és „átköltésében“ magyar nyelven is megjelent (Jelki Andrásnak, egy született magyarnak történetei, 1791). Valószínűleg a szerző itt szerepelt először Jelky néven, máig kiderítetlen, hogy a névnek miért ezt az alakját választotta (talán csak azért, mert magyarságához mindig is ragaszkodott és a különböző névváltozatokból a Jelky, ill. Jelky hangzott leginkább magyarosan!) A Jelky-történet legismertebb feldolgozója Hevesi Lajos (1843–1910). A Ludwig Hevesi néven, német nyelven alkotó, de magyarságához Jelkyhez hasonlóan szintén ragaszkodó író, a német nyelvű alapszöveget egészítette ki levéltári kutatásokkal és természetesen saját fantáziájával. Mindenekelőtt Hevesinek köszönhető, hogy Jelky története, mint klasszikus ifjúsági regény generációk által ismert és kedvelt olvasmány lett. Hevesi könyvének első kiadása 1872-ben jelent meg, a ma is élvezhető modern szöveg a legendás szerkesztő Czibor János (1922–1961) leleménye (1955-től). A szépirodalmi feldolgozás és a Jelky-filológia elválaszthatatlan egymástól. Jelky személye a 20. század elején vált országosan ismertté, személyével először Kollár Kálmán foglalkozott, aki Hollandiában kereste – sikertelenül – a bajai világvándor nyomait. Solymos Ede (1926–2008), a bajai Türr István Múzeum muzeológusa közölte Jelky András anyakönyvi adatait, és mutatott rá először a családnév bizonytalanságaira. Legújabban Pusztai Gábor irodalomtörténész vizsgálta a Jelky András kalandjai c. művet, összevetve a kortárs robinzonádokkal, valamint elsőként vizsgálta a 18. századi holland anyakönyvek magyarországi vonatkozásait.

 

Baján született Jilka András János Nepomuk néven, a név holland változata Jan Andries Jellek, a budai, latin nyelvű végrendeletében a Joannes Andreas Jelleke nevet használta (így hívták második házasságából született fiát is, aki 1804-ben még élt!). A bajai hagyomány szerint szülőháza az ún. Csepka-házban volt (Baja, Szabadság útja 29.). Szobra Baján, az 51-es és az 55-ös úton, a róla elnevezett téren látható: a város jelképe a bajai szabólegény alakja, aki vándorbotot tart kezében, a földgömbön állva. Az egészalakos szobor Medgyessy Ferenc, a földgömb Miskolczy Ferenc szobrászművészek alkotása (bronz, mészkő; leleplezték: 1936. okt. 18-án). Baján az egykori tanonciskola 2008. szept. 1-jén vette fel a Jelky András Szakképző Iskola és Kollégium nevet (2012. júl. 1-jétől Jelky András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium). Az iskolában Jelky András domborműve is látható (samott kerámia, Mészáros Gábor szobrászművész alkotása, 2003). Budapesten nevét vette fel a Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium (1993-ban; elődje az 1873-ban alapított Női Ipar- és Kereskedelmi Tanoda volt!).

 

Budán hunyt el, a Szent Anna-temető kriptájában temették el. Ott nyugodott 1924-ig, amíg a főváros megszüntette ezt a temetkezési helyet, az ott porladók földi maradványait nagy ládákba gyűjtötték, és a Farkasréti Temetőben, egy közös sírban helyezték el. 

Irodalom

Szépirodalom: Geschichte des Herrn Andreas Jelky, eines gebohrnen Ungarns, welcher nach ausgestandenen vielen unglücklichen Zufällen, Schiffbrüchen, Sklaverey und Lebensgefahren unter den Wilden, endlich zu  Batavia zu ansehnlichen Ehrenstellen gelangen ist. (1–2. kiad. Wien, 1779)
Geissau, Anton Ferdinand von: Etwas für alle zum Lesen im Frühling und Sommer: cverm. mit einem Auszuge aus der östreichischen Geschicht und die wunderbare Geschichte des Herrn Andreas Jelky. (Wien, 1779)
Jelki Andrásnak, egy született magyarnak történetei. A’ki , minek utána sok szerentsétlen eseteken, hajó töréseken, raboskodáson, és a’ vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott. Ford. Sándor István. (Győr, 1791)
J. A. viszontagságai. Szerk. Konrády Lászlóné és Povázsay László. (Bp., 1947)
Hegedűs Béla: J. A., a vándor, magyar vándor. Elbeszélő költemény. Ill. Bodri Ferenc. (Bp., 2004
Kecskemét, 2008). 

Hevesi Lajos művének kiadástörténete: Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. Történeti kútforrások alapján. Magyar népkönyv különös tekintettel a serdültebb ifjúságra. Ill. Morelli Gusztáv. 6 táblával. (Pest, 1872
2. kiad. Bp., 1875
3. kiad. 1879
németül: Des Schneidergesellen Andreas Jelky Abenteuer in vier Welttheilen. Onkel Tom néven. Bp., 1875
2. német kiad. 1879
finn nyelven: Helsingfors, 1875
2. finn kiad. 1900?)
Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. Történeti kútforrások alapján. Magyar népkönyv különös tekintettel a serdültebb ifjúságra. (4. jav. kiad. Bp., 1896)
Jelky András rendkívüli kalandjai. (5. kiad. Bp., 1905)
Jelky András rendkívüli kalandjai. (7. kiad. 1911
8. kiad. 1915)
Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. Fáy Dezső rajzaival. (8. kiad. Bp., 1930
9. kiad. 1940? és utánnyomások)
Jelky András kalandjai. Ifjúsági regény. H. L. regényét az 1879-i 3. kiad. alapján átd. Czibor János. Hont-Varsányi Ferenc rajzaival. (Bp., 1955
2. kiad. 1957
németül: Die Abenteuer des András Jelky in drei Erdteilen. Ford. Takách József. Bp., 1961
2. német kiad. 1963
3. német kiad. 1964
4. német kiad. 1966
lengyelül: Warszawa, 1964
hollandul: Amsterdam, 1969
cseh nyelven: Praha, 1985)
Jelky András kalandjai. Átd. és az utószót írta Czibor János. Kondor Lajos rajzaival. (3. kiad. Bp., 1961
4. kiad. 1964
5. kiad. 1971
6. kiad. 1973
7. kiad. 1975
8. kiad. 1977
9. kiad. 1983
Jelky András kalandjai. Ifjúsági regény. (Bukarest, 1980)
Jelky András kalandjai. Ifjúsági regény. (Bp., Göncöl, 1990)
Jelky András kalandjai. Ifjúsági regény. Ill. Kondor Lajos. (Jonatán könyvmolyképző. Szeged, 2003
3. jav. kiad. 2013)
Jelky András kalandjai. Ifjúsági regény. A borítót Horváth Mónika és Morovszki Ildikó tervezte. (Sepsiszentgyörgy, 2006)
Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. Morelli Gusztáv rajzaival. Az előszót írta Szigethy Gábor. (Nemzeti Könyvtár. Bp., 2013)
Jelky András kalandjai. Az online kiadás nyomtatott változata. (Bp., Fapados, 2014). 

Irod.: Balla Mihály: J. A., a budai polgár. (Budapest [folyóirat], 1946)
Solymos Ede: J. A. a hiteles adatok fényében. (A bajai Türr István Múzeum kiadványai. 1. Baja, 1957)
Solymos Ede: J. A. Djakartában. (Élet és Tudomány, 1975. jan. 3.)
Világjáró szabólegény. (Esti Hírlap, 1980. aug. 5.)
Torda István: Hol volt, hol nem volt, J. A.? (Ország Világ, 1980. aug. 6.)
Solymos Ede: Ki volt J. A.? (A bajai Türr István Múzeum kiadványai. 25. Baja, 1983)
J. A. nyomában. Solymos Ede muzeológussal beszélget Csorna Béla. (Honismeret, 1986)
Solymos Ede: A világhódító vándor. (Népszabadság, 1988. ápr. 16.)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Pusztai Gábor: Robinsonok között. J. A. kalandjai és a robinzonádok. (Alföld, 2011)
Kubassek János: Magyarok a Föld körül. Felfedezők, utazók, tudós kalandozók. (Polihisztor. Bp., 2014)
Pusztai Gábor: A nem létező J. A. Fikció és valóság a világjáró bajai szabólegény történetéről. (Alföld, 2014). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2016