Jolánkai Gyula
Jolánkai Gyula

2024. december 8. Vasárnap

Jolánkai Gyula

vízépítő mérnök

Születési adatok

1906. november 15.

Ószivác, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1976. október 20.

Budapest

Temetési adatok

1976. november 15.

Budapest

Farkasrét


Család

Régi evangélikus családból származott. Dédapja: Kaiser, Wilhelm a Baden-württembergi Tuttlingenből származott. Nagyapja: Kaiser-Jolánkai Gyula (1849–1893) mérnök, az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak főpénztárnoka. Sz: Jolánkai Vilmos (1878–1944) mérnök, a Ferencz Csatorna Társaság főmérnöke, Heincz Margit (1880–1974) tanítónő. Testvére: Jolánkai Judit és Elsner Lászlóné Jolánkai Mária Magdolna (1911–) gyógyszerész. F: Mattyasovszky Herta fotólaboráns, Mattyasovszky Gyula (1886–1959) vízépítő mérnök leánya. Fia: Jolánkai Géza (1942–) vízépítőmérnök, hidrológus, az MTA doktora és Jolánkai Márton (1949–) mezőgazdasági mérnök, kandidátus.

Iskola

Elemi iskoláit Zomborban, középiskoláit Zomborban és Budapesten végezte, a budapesti Lónyay utcai Református Főgimnáziumban éretts. (1925). A József Nádor Műszaki Egyetemen (JNME) mérnöki okl. szerzett (1929), a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián mezőgazdasági mérnöki (1930) és kultúrmérnöki szakvizsgát tett (1933).

Életút

A Kikötői Kormánybiztosság, ill. a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége (SDMK) beosztott mérnöke (1929–1934), a szolnoki Folyammérnöki Hivatal, ill. a miskolci Kultúrmérnöki Hivatal folyamszabályozási és árvíz-mentesítési tervezője, vezetője (1934–1936), a borsodi árvízmentesítő munkák fő-építésvezetője (1936–1937). Az SDMK Vízmester Iskola építésvezetője (1937–1938), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Vízügyi–műszaki Főosztálya tervezőmérnöke (1938–1945), a Duna–Tisza-csatorna felelős építésvezetője (1945–1947), az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) Tervezési és Építési Osztálya osztályvezető-helyettese (1948–1950). Az Állami Mélyépítés-tudományi Tervező Intézet, ill. a Mélyépítési Tervező Vállalat (Mélyépterv) főosztályvezetője (1950), a Különleges Tervezési Osztály vezetője és a vállalat létesítményi főmérnöke (1950–1953), a Tervellenőrzési Osztály vezetője (1953–1954), a Mélyépterv irodavezetője (1954–1959). A Vízügyi Tervező Vállalat irányító tervezője, kiemelt mérnöke (1959–1962), a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) tud. főmunkatársa és uo. a Vízügyi Műszaki Tájékoztató Iroda megszervezője és vezetője (1962–1963). Az aszály sújtotta afrikai országoknak nyújtott ENSZ segélyprogram keretében az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szakértője (1963), Ghána vízkészlet-gazdálkodási és mezőgazdasági területhasznosítási keretterve hidrológiai előkészítésének és kidolgozásának irányítója (1963–1966), Dél-Jemen vízgazdálkodási fejlesztési tervének kidolgozója (1966–1967), Szomália vízgazdálkodási tervezési munkálatainak irányítója (1967–1970). Hazatérése után a VITUKI osztályvezetője, tud. tanácsadója (1970–1976), az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) megbízásából a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei beruházásának központi vezetője (1971–1972). A csatornaépítés és a vízerő-hasznosítás kérdéseivel foglalkozott. Részt vett a Soroksári Dunaág rendezési (1929–1934) és a Tisza középső szakasza folyószabályozási és ármentesítési munkálataiban (1934–1936), majd a Tisza középső szakasza mentén a folyószabályozási és ármentesítési munkálatokat irányította (1936–1937). Jelentős szerepet játszott a vízitársulatok által készített és jóváhagyásra felterjesztett tervdokumentációk véleményezésében (tkp. valamennyi vízitársulati építkezésben részt vett: 1938–1944). A II. világháború után kidolgozta – többek között – a Keleti Főcsatorna többfeladatú torkolati zsilipjének elvi megoldását (1948–1949), a Dunai Vasmű és a budapesti felszíni vízmű szivattyútelepei telepítésének gazdaságos módját (1950–1959), valamint irányította az árvízvédelmi gátak védőképességének növelésére irányuló kutatásokat. Jelentős szerepet játszott a Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásában, több tervet készített a magyar–csehszlovák Duna szakasz kétlépcsős vízerő-hasznosítására.

Emlékezet

Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Attila út 107.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik).

Elismertség

Az MTA Hidrológiai és Vízgazdálkodási Főbizottsága tagja. A Hidrológiai Társaság elnökségi tagja.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany). Pro Aqua Emlékérem (1992).

Főbb művei

F. m.: írásai Hidrológiai kérdések a víziutak tervezésénél. (Hidrológiai Közlöny, 1946)
A Duna–Tisza csatorna. (Magyar Technika, 1947 és Magyar Hajózás, 1948)
Korszerű folyami kikötők és rakodók tervezése. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1952)
A Duna–Tisza közi hajózható öntöző és vízierő-termelő főcsatorna. (Vízügyi Közlemények, 1953)
A Tisza csatornázása után, a Tiszában minimálisan meghagyandó élővíz mennyisége. – A Balaton vízjárásának vizsgálata a Sió hajózhatóságának szempontjából. (Hidrológiai Közlöny, 1953)
A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tárolásával. (Vízügyi Közlemények, 1957)
A Tisza menti nyári gátak és a hullámtéri tározás. Bokor Mihállyal. (Vízgazdálkodási Műszaki Szemle, 1958 és Hidrológiai Közlöny, 2007)
A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő távlati fejlesztése. (Közlekedéstudományi Szemle, 1960)
Vizet szolgáltat a Pécsi Hőerőmű vízműve. Szentiványi Imrével. (Magyar Építőipar, 1960)
Vízépítési műtárgyak. Partfalak. – A vízelosztás és keresztezés művei. (Mérnöki kézikönyv. IV. köt. Bp., 1961)
Irányelvek az árvízvédelmi létesítmények védőképességének fokozására. (Bp., 1970)
A hidrológiai adatgyűjtés jelentősége és megszervezése a fejlődő országokban. (Létesítmények építése, üzembe helyezése és üzemeltetése a fejlődő országokban. Bp., 1971)
Az árvízvédelmi töltések egyes kérdései. (Vízügyi Közlemények, 1973)
A Balaton nyári vízhiányának pótlása és tavaszi túláradásának megakadályozása. Benedek Pállal, Jolánkai Gézával. (Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976). F. m.: vízi létesítményi tervei 1948–1962 között: Duna–Tisza csatorna
Tiszalöki Vízlépcső és a Keleti Főcsatorna általános tervei
az Ajkai, Tiszapalkonyai, Pécsi és Oroszlányi Hőerőmű vízellátása
a Mohács–Pécs vízvezeték
a Mura–Balaton csatorna
a Mohácsi Farostlemezgyár kikötője
a Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő fejlesztése
a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek szivattyútelepe.

Irodalom

Irod.: Horváth Sándor: J. Gy. (Vízügyi Közlemények, 1977)
A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei. 1917–2000. Összeáll. és szerk. Marczell Ferenc. (Bp., 2000)
Jolánkai Márton: 100 éve született J. Gy. Fragmensek egy vízépítő mérnökgeneráció életéből. (Mérnök Újság, 2007. 12.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője