Jolánkai Gyula
Jolánkai Gyula

2021. szeptember 22. Szerda

Jolánkai Gyula

vízépítő mérnök

Születési adatok

1906. november 15.

Ószivác, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1976. október 20.

Budapest

Temetési adatok

1976. november 15.

Budapest

Farkasrét


Család

Régi evangélikus családból származott. Dédapja: Kaiser, Wilhelm a Baden-württembergi Tuttlingenből származott. Nagyapja: Kaiser-Jolánkai Gyula (1849–1893) mérnök, az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak főpénztárnoka. Sz: Jolánkai Vilmos (1878–1944) mérnök, a Ferencz Csatorna Társaság főmérnöke, Heincz Margit (1880–1974) tanítónő. Testvére: Jolánkai Judit és Elsner Lászlóné Jolánkai Mária Magdolna (1911–) gyógyszerész. F: Mattyasovszky Herta fotólaboráns, Mattyasovszky Gyula (1886–1959) vízépítő mérnök leánya. Fia: Jolánkai Géza (1942–) vízépítőmérnök, hidrológus, az MTA doktora és Jolánkai Márton (1949–) mezőgazdasági mérnök, kandidátus.

Iskola

Elemi iskoláit Zomborban, középiskoláit Zomborban és Budapesten végezte, a budapesti Lónyay utcai Református Főgimnáziumban éretts. (1925). A József Nádor Műszaki Egyetemen (JNME) mérnöki okl. szerzett (1929), a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián mezőgazdasági mérnöki (1930) és kultúrmérnöki szakvizsgát tett (1933).

Életút

A Kikötői Kormánybiztosság, ill. a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége (SDMK) beosztott mérnöke (1929–1934), a szolnoki Folyammérnöki Hivatal, ill. a miskolci Kultúrmérnöki Hivatal folyamszabályozási és árvíz-mentesítési tervezője, vezetője (1934–1936), a borsodi árvízmentesítő munkák fő-építésvezetője (1936–1937). Az SDMK Vízmester Iskola építésvezetője (1937–1938), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Vízügyi–műszaki Főosztálya tervezőmérnöke (1938–1945), a Duna–Tisza-csatorna felelős építésvezetője (1945–1947), az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) Tervezési és Építési Osztálya osztályvezető-helyettese (1948–1950). Az Állami Mélyépítés-tudományi Tervező Intézet, ill. a Mélyépítési Tervező Vállalat (Mélyépterv) főosztályvezetője (1950), a Különleges Tervezési Osztály vezetője és a vállalat létesítményi főmérnöke (1950–1953), a Tervellenőrzési Osztály vezetője (1953–1954), a Mélyépterv irodavezetője (1954–1959). A Vízügyi Tervező Vállalat irányító tervezője, kiemelt mérnöke (1959–1962), a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) tud. főmunkatársa és uo. a Vízügyi Műszaki Tájékoztató Iroda megszervezője és vezetője (1962–1963). Az aszály sújtotta afrikai országoknak nyújtott ENSZ segélyprogram keretében az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szakértője (1963), Ghána vízkészlet-gazdálkodási és mezőgazdasági területhasznosítási keretterve hidrológiai előkészítésének és kidolgozásának irányítója (1963–1966), Dél-Jemen vízgazdálkodási fejlesztési tervének kidolgozója (1966–1967), Szomália vízgazdálkodási tervezési munkálatainak irányítója (1967–1970). Hazatérése után a VITUKI osztályvezetője, tud. tanácsadója (1970–1976), az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) megbízásából a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei beruházásának központi vezetője (1971–1972). A csatornaépítés és a vízerő-hasznosítás kérdéseivel foglalkozott. Részt vett a Soroksári Dunaág rendezési (1929–1934) és a Tisza középső szakasza folyószabályozási és ármentesítési munkálataiban (1934–1936), majd a Tisza középső szakasza mentén a folyószabályozási és ármentesítési munkálatokat irányította (1936–1937). Jelentős szerepet játszott a vízitársulatok által készített és jóváhagyásra felterjesztett tervdokumentációk véleményezésében (tkp. valamennyi vízitársulati építkezésben részt vett: 1938–1944). A II. világháború után kidolgozta – többek között – a Keleti Főcsatorna többfeladatú torkolati zsilipjének elvi megoldását (1948–1949), a Dunai Vasmű és a budapesti felszíni vízmű szivattyútelepei telepítésének gazdaságos módját (1950–1959), valamint irányította az árvízvédelmi gátak védőképességének növelésére irányuló kutatásokat. Jelentős szerepet játszott a Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásában, több tervet készített a magyar–csehszlovák Duna szakasz kétlépcsős vízerő-hasznosítására.

Emlékezet

Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Attila út 107.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik).

Elismertség

Az MTA Hidrológiai és Vízgazdálkodási Főbizottsága tagja. A Hidrológiai Társaság elnökségi tagja.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany). Pro Aqua Emlékérem (1992).

Főbb művei

F. m.: írásai Hidrológiai kérdések a víziutak tervezésénél. (Hidrológiai Közlöny, 1946)
A Duna–Tisza csatorna. (Magyar Technika, 1947 és Magyar Hajózás, 1948)
Korszerű folyami kikötők és rakodók tervezése. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1952)
A Duna–Tisza közi hajózható öntöző és vízierő-termelő főcsatorna. (Vízügyi Közlemények, 1953)
A Tisza csatornázása után, a Tiszában minimálisan meghagyandó élővíz mennyisége. – A Balaton vízjárásának vizsgálata a Sió hajózhatóságának szempontjából. (Hidrológiai Közlöny, 1953)
A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tárolásával. (Vízügyi Közlemények, 1957)
A Tisza menti nyári gátak és a hullámtéri tározás. Bokor Mihállyal. (Vízgazdálkodási Műszaki Szemle, 1958 és Hidrológiai Közlöny, 2007)
A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő távlati fejlesztése. (Közlekedéstudományi Szemle, 1960)
Vizet szolgáltat a Pécsi Hőerőmű vízműve. Szentiványi Imrével. (Magyar Építőipar, 1960)
Vízépítési műtárgyak. Partfalak. – A vízelosztás és keresztezés művei. (Mérnöki kézikönyv. IV. köt. Bp., 1961)
Irányelvek az árvízvédelmi létesítmények védőképességének fokozására. (Bp., 1970)
A hidrológiai adatgyűjtés jelentősége és megszervezése a fejlődő országokban. (Létesítmények építése, üzembe helyezése és üzemeltetése a fejlődő országokban. Bp., 1971)
Az árvízvédelmi töltések egyes kérdései. (Vízügyi Közlemények, 1973)
A Balaton nyári vízhiányának pótlása és tavaszi túláradásának megakadályozása. Benedek Pállal, Jolánkai Gézával. (Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976). F. m.: vízi létesítményi tervei 1948–1962 között: Duna–Tisza csatorna
Tiszalöki Vízlépcső és a Keleti Főcsatorna általános tervei
az Ajkai, Tiszapalkonyai, Pécsi és Oroszlányi Hőerőmű vízellátása
a Mohács–Pécs vízvezeték
a Mura–Balaton csatorna
a Mohácsi Farostlemezgyár kikötője
a Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő fejlesztése
a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek szivattyútelepe.

Irodalom

Irod.: Horváth Sándor: J. Gy. (Vízügyi Közlemények, 1977)
A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei. 1917–2000. Összeáll. és szerk. Marczell Ferenc. (Bp., 2000)
Jolánkai Márton: 100 éve született J. Gy. Fragmensek egy vízépítő mérnökgeneráció életéből. (Mérnök Újság, 2007. 12.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013