Család

Sz: Joó Gyula (1876–1945) jogász, a kecskeméti református jogakadémia tanára, Révész Mária. Testvére: Joó Mária és Joó Sára. F: 1938-tól Máthé Imola. Hat gyermekük (egy leány és öt fiú) született. Fia: Joó Sándor, Joó Gyula, Joó András, Joó Géza és Joó Árpád; leánya: Joó Imola.

Iskola

A Kecskeméti Református Reálgimnáziumban éretts. (1928), a kecskeméti jogakadémián (1928–1929), egyúttal a Budapesti Református Teológiai Akadémián (1928–1932), majd ösztöndíjjal az amszterdami szabadegyetemen tanult (1932–1934), lelkészképesítő vizsgát tett (I.: 1932; II.: 1935). Budapesten református lelkészi okl. (1935), gyakorlati teológiából magántanári képesítést (1939), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen teológiai doktori okl. szerzett (1942).

Életút

A hollandiai Haarlemben missziói segédlelkész (1933–1934), a Budapest-Kálvin téri (1934–1935), a kecskeméti (1937), a Budapest-pasaréti gyülekezet missziós lelkésze (1937–1940), a Budapest-pasaréti gyülekezet anyaegyházközséggé tétele után lelkipásztora (1942–1970). Édesapja példájára jogásznak készült, de jogi tanulmányaival párhuzamosan református teológiai előadásokat is hallgatott; végül a lelkészi hivatás mellett kötelezte el magát. Első lelkészképesítő vizsgája után sikerrel pályázott meg egy hollandiai ösztöndíjat: a hollandiai gyülekezeti élet nagy hatással volt lelki fejlődésére, hazatérése után igyekezett hollandiai tapasztalatait Budapesten (és Kecskeméten) megvalósítani. A Pasaréti Református Egyházközség vezetőjeként jelentős szerepet játszott a magyar református megújulás munkájában és irányításában. Megújította a gyülekezetet: vasárnapi iskolát, ifjúsági bibliakört, a fővárosból Budapestre került mindenes cselédeknek Márta Kört szervezett, híres lelkigondozói beszélgetéseket szervezett. A II. világháború éveiben támogatta a hadiözvegyeket, ún. testvérgyülekezetté fogadta az erdélyi mikóújfalui kis eklézsiát, az ország német megszállása után üldözötteket (zsidókat, antifasiszta ellenállókat) bujtatott. Az ötvenes években is kiállt az üldözöttek mellett, megszervezte a kitelepített gyülekezeti tagok rendszeres támogatását és látogatását, vállalta értékeik, bútoruk megőrzését; szeretetkonyhát és árvaházat alapított. A szocialista állammal együttműködő hivatalos egyház nem támogatta működését, egyházi tisztségeket nem kapott. Részben ő írta és szerkesztette a 160 lelkész aláírásával az Egyetemes Konvent elnökségéhez eljuttatott beadványt (1956. okt. 8.-án), a forradalom idején esperesnek jelölték. A forradalom bukása után két hétig a Gyűjtőfogházban tartották fogva (1957. márc.), majd rendőri felügyelet alatt állt. Neves igehirdető volt, pátosz nélküli, hitet és szeretet sugárzó beszédei gyakran szóltak az örök élet titkairól, a halál utáni életről és megváltásról, de szívesen elemzett ószövetségi textusokat is. Ma ő a legolvasottabb református szerző: közel ezer összegyűjtött prédikációja maradt fenn, igehirdetéseinek egy része gépiratos másolás útján, vagy magnetofon-kazettán terjedt.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, nyári szabadsága idején, Veszprémben hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Igehirdetéseit Ajtony Artur lelkipásztor adja ki (1994-től 2012-ig 18 kötete jelent meg, közel 70 000 példányban!), ill. a www.joosandor.hu honlapon olvashatók. Születésének 100. évfordulóján, tevékenységéről, a kecskeméti református templomban emlékkiállítás nyílt (2010. febr. 14.–márc. 15.).

Szerkesztés

A Budapest–Pasarét c. gyülekezeti híradó és a Pasaréti Prédikációk sorozat szerkesztője.