Joó Tibor
filozófus, könyvtáros
Születési adatok
1901. augusztus 21.
Kolozsvár
Halálozási adatok
1945. március 1.
Budapest
Iskola
A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1928), a történetfilozófia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1939).Életút
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának könyvtári tisztje (1929–1933), a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára, ill. az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szakdíjnoka, I. osztályú könyvtári segédőre, majd könyvtárnoka (1933–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1939–1945). A két világháború közötti szellemtörténeti irányzat egyik kiemelkedő képviselőjeként elsősorban a magyar nemzeteszme és a magyar történetfilozófia történetével, Böhm Károly (1846–1911) munkásságával foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén történetfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, kutatásai során jutott el Böhm Károly filozófiai rendszeréig, s ezt a rendszert megpróbálta a magyar történelem sorseseményeire alkalmazni, majd Böhm rendszerén túllépve, azt meghaladva, elsősorban a modern – 19–20. századi – magyar ideológiákat vizsgálta. Böhm munkássága mellett érdeklődése kiterjedt több kortárs filozófus tevékenységére is, majd összeállította az OSZK-ban őrzött magyar nyelvű filozófiai kéziratok bibliográfiáját (1940). Munkássága kiemelten fontos a két világháború közötti magyarság ideológiatörténetében. Alapvetően új eredményeket ért el a modern eszmék és korszellem ideológiai előzményeinek feltárása, azok magyarországi recepciójának vizsgálata terén. A magyar nemzeteszme (1939) c. munkája a korszak egyik jelentős alapvetése, amely újszerű szintézisét kívánja adni a magyar történelemnek. Joó egész művének alapgondolata, a nemzeteszme, vagyis az, hogy minden nemzetnek más szellemisége van, s a történelem sajátos fejlődéséből lehet megérteni, mi ez az eszme valójában. Véleménye szerint a nemzet eszméje teremti a nemzetet és nem a nemzet teremti a nemzet eszméjét, valamint sem az etnikai hovatartozás, sem a nyelv, sem a kultúra, sem a politika nem teremti a nemzetet; a nemzet egyikkel sem azonosítható, egyikből sem vezethető le. Úgy véli, hogy a faj csak biológiai értelemben határozhat meg bárkit is, a népet a szokások irányítják, a nemzet azonban eszme. A Joó Tibor-i nemzeteszme magja a befogadás fogalmán és gyakorlatán nyugszik. A magyar nemzet eszméje történetileg többször módosult. Az első nagyobb traumát az Árpád-ház kihalása jelentette, amelyet a Szent Korona eszméjével kezeltek: a nemzetet összetartó erejüket átszármaztatták uralmuk szimbólumára, a szent királyok koronájára. S ettől kezdve a korona nemcsak a királyi hatalom szimbóluma, hanem a nemzet egységéé is. „A nemzet a Szent Korona tagjainak egysége.” Az eredeti vagy ősi nemzeteszme véglegesen a reformkori politikai küzdelmekben veszett el, amikor is a nyugati egységesítő nemzeteszme vált általánossá, ez vetett véget a sokféleségen és a soknyelvűségen álló eredeti magyar nemzeteszmének. A magyar nemzet – Joó Tibor szerint – az állandó keveredés nyomán alakult ki. A nemzet egy erkölcsi felelősségvállalás és odafordulás, azaz nem születés kérdése, hanem azzá válás dolga. A magyarság vállalás kérdése. Nem elég magyarrá születni, azzá is kell válni! A nemzet hivatásközösség, amibe nem lehet beleszületni, de belekényszeríteni sem lehet senkit! A korszak másik emblematikus műve A magyar nacionalizmus története (1941) A magyar nemzeteszme folytatásának tekinthető, s a könyvre reflektáló, vitázó, a Magyarságtudomány c. folyóiratban megjelent kisebb-nagyobb írásokból, tanulmányokból gazdagodott monográfiává. Írásában hosszan elemzi a nomád nemzetfogalmat, s az ezzel szemben kialakult középkori univerzalizmust: a Magyar Királyság fénykora egybekapcsolta a pogány karizmát és a keresztény dicsfényt. A már korábban kifejtett első nemzeti traumával, azaz a nemzeti királyi ház kihalásával megkezdődött a hanyatlás korszaka. A 14. századtól Joó Tibor megkülönböztet ún. idegen nacionalizmusokat, amelyekkel szemben kialakul a védekező magyar nacionalizmus: Mátyás korában a védekező nacionalizmusban már tetten éri Joó Tibor az újkori nacionalizmus alapformáit. A török- és a Habsburg-ellenes nemzeti védekező harcok és szabadságharcok idején megszilárdul a magyar nemzeteszme, s ez olyan kohézió lesz, hogy a 18. század végén, amikor a nyelv kerül veszélybe, a nemzeti nyelv védelmére kovácsolódik össze a nemzet. De ez az „új nemzet” azonban már nem képes arra, hogy a betelepített új jövevényeket is megtanítsa a védekező nacionalizmusára, sajnos az új jövevények sokáig idegenek maradnak, vagy a nemzeten belül vagy/és mellett új nemzeteket szerveznek. A kialakuló új nemzet új és ellenséges nacionalizmusokkal találja szembe magát, amelyek jóval később az etnikai és az országhatárokat is szétfeszítik. Joó Tibor azon kevés magyar gondolkodó közé tartozott, aki a történelem tanulságainak ismeretében elismerte és hirdette, hogy minden népnek épp úgy joga van nyelve ápolására, mint bármelyik népnek, éljen bárhol is, bármilyen etnikai és/vagy országhatáron belül. Határozottan elítélte a „faji alapon álló imperializmust”, szerinte van visszatérés az ősi Árpádkori karizmához. Joó Tibor mindkét írása igen nagy szellemi vitát robbantott ki, de maga is kiterjedt publicisztikai munkásságot fejtett ki: nemcsak a nácizmushoz közeledő nacionalizmust és nemzetiszocializmust, ill. a faji alapon álló nemzetet utasította el, de élesen szemben állt Németh László (1901–1975) ún. mélymagyar elméletével is, amely ki akarta zárni a magyarságból a magyarság szellemi összetevőinek igen jelentős részét. Írásainak többségével történetpolitikai célokat fogalmazott meg. Munkái nem hagyományos értelemben vett történeti monográfiák, hanem az esszé és a tudományos szintézis különös keveredései. Mátyás és a magyar történelem más, kiemelkedő személyiségei élettörténetének filozófiai elemzésével, bizonyos történeti folyamatok, pl. a reformáció, a protestantizmus ideológiai jelentőségének és hatásának bemutatásával elsősorban a magyarság jövőbeli feladatait próbálta kijelölni.Emlékezet
Budapesten (Kelenföld, XI. kerület Bocskai út 49.) élt és tevékenykedett, a főváros ostroma után, egy robbanó légiakna áldozata lett. Az ideiglenesen eltemetett földi maradványait 1947. máj. 10-én, a főváros által felajánlott díszsírhelyen, a Németvölgyi úti Temetőben, a temető felszámolása után a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).Elismertség
A szeged-kolozsvári Bethlen Gábor Kör főtitkára.Elismerés
Baumgarten-díj (1934, 1940).Főbb művei
F. m.: Ady arca a történetfilozófia megvilágításában. A Bethlen Gábor Kör 1927. dec. 2-án rendezett vitaestélyén tartott előadás. (A Bethlen Gábor Kör Kiadványai. 2. Szeged, 1928)Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében. Egy. doktori értek. is. (Értekezések a Ferenc József Tudományegyetem Filozófiai Intézetéből. 2. Szeged, 1929)
Egy kiadatlan régi magyar lélektan. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1929)
A tanyai agrársettlement mozgalom Szegeden. (Magyar Szemle, 1929)
A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltsch elmélete. (A Ferenc József Tudományegyetem és az Egyetem Barátainak Egyesülete kiadványa. Szeged, 1931)
Hegel és a szellemtörténelem. (Századok, 1931)
A nyugati szellem Keleten. (Protestáns Szemle, 1931)
A művészet és a közönség új viszonya. – Mit értsünk „Európa” alatt? (Magyar Szemle, 1932)
Kerkapoly Károly történetfilozófiája. Adat a magyar hegelianizmus történetéhez. (Athenaeum, 1932 és külön: Bp., 1932)
Zrínyi történetszemlélete és a barokk. (Századok, 1932)
Spranger. (Protestáns Szemle, 1932)
A korszellem mint történetfilozófiai kérdés. (Athenaeum, 1933)
A ritmus. (Napkelet, 1934)
Bevezetés a szellemtörténetbe. Monográfia. (Kultúra és tudomány. Bp., 1935)
Magyarság és filozófia. (Magyar Szemle, 1935)
A klasszicizmus és a romantika összefüggései. (Szellem és Élet, 1936)
Történetfilozófia és metafizika. (Magyar Szemle, 1937 és Athenaeum, 1937)
Descartes emlékezete. (Búvár, 1937)
Descartes. (Tükör, 1937)
A magyar nemzeti szellem. (A Magyarságtudomány tanulmányai. 6. Bp., 1938)
Könyvbecslés a XVII. század elején. – Korszellem és könyvkötészet. – Ismeretlen Verseghy-kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban. (Magyar Könyvszemle, 1938)
A magyar nemzeteszme. Monográfia. (Kultúra és tudomány. Bp., 1939)
A Kálmáncsehi-breviárium útja. – Az első magyar kantiánus filozófia. (Magyar Könyvszemle, 1939)
Nemzetnevelés és szociálpolitika. Az 1939. évi közigazgatási továbbképző tanfolyamon előadta J. T. (Bp., 1939)
Öncsonkítás. Jegyzet Németh László könyvéhez. – Gulyás Pál: Öncsonkítás vagy visszametszés? – Visszametszés vagy öncsonkítás? – Kemény Zsigmond a történész feladatáról. (Protestáns Szemle, 1939)
Hunnia. (Magyar Szemle, 1939)
Mátyás és birodalma. Monográfia. 8 táblával. (Bp., 1940)
Szempontok irodalmi levelek meghatározásához. (Magyar Könyvszemle, 1940)
A magyar nacionalizmus. Monográfia. (Bp., 1941)
A nemzetnevelő. (Babits Emlékkönyv. Bp., 1941)
Irányított tudomány. (Magyar Csillag, 1941)
Tatárjárás. (Tükör, 1941)
La politique extérieure du roi Mathias. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1943)
A történetfilozófia. (A mai filozófia. Bp., 1944)
A rokokó. (Magyar Csillag, 1943
és Magyar remekírók. Esszépanoráma. 1900–1944. III. köt. Bp., 1978)
A magyar nemzeteszme. Hasonmás kiad. (Universum Reprint. Szeged, 1990)
A magyar nacionalizmus. Hasonmás kiad. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Domokos László. (Szeged, 1997)
Történetfilozófia és metafizika. Vál. írások. Vál., sajtó alá rend. Filep Tamás Gusztáv. (Magyar Minerva. Bp., 2001)
A magyar nemzeteszme. (Politikatudományi Szemle, 2004)
írásai a Nyugatban: A magyar romantika. – Korunk szelleme. – Bessenyei Tariménes-e. – Új elmélet a zseniről. – A kritika szempontjai. – A történelmi átértékelés. (1930)
Az ember és a technika. – Igazi tradicionalizmus. – Boldogasszony búcsúja. – Kant etikája és a német idealizmus. – A lélek embere. – A magyar történetírás új útjai. – Parasztok a világháború után. (1931)
Szellemtörténet. Váczy Péterrel. – Kölcsey a közéletben. (1932)
Elefántcsonttorony és világnézet. Szolnoki Istvánnal. – Pauler Ákos. (1933)
Dzsingiz khán, a világ császárja. – A világnézet kérdése és más tanulmányok. – Bányai Kornél. – Pár szó középkorról és újkorról. (1934)
Apponyi mint dramaturg. – A hellén újplatonizmus. (1936)
A 300 éves „Discours.” (1937)
Az utókor emlékezete. – Mikes eszményei. – Nomád és pásztor. (1938)
Zrínyi Miklós prózai munkái. – Népkultúra. – A búsmagyar. Még egyszer a „búsmagyar”-ról. – Latin Magyarország. – Emlékbeszéd kétezeregynéhányból. (1939)
Fegyveres Európa. – Egy félreértett magyar tudós: Bodnár Zsigmond. – Horthy Miklós és kora. Egységes magyarság. Illyés Gyulával. (1940)
Mi, magyarok. – Teleki Pál gróf halálára. (1941)
szerk.: Böhm Károly ifjúkori életrajza. Kéziratból kiadta és a bevezető tanulmányt írta J. T. (A Bethlen Gábor Kör Kiadványai. 8. Szeged, 1930)
Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyvtárban. Összeáll. (Athenaeum, 1940
és külön: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. 12. Bp., 1942)
Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok. 1826. Hasonmás kiad. Szerk., az utószót írta J. T. (Gyoma, 1941)
Bibliographia Bibliothecae Regis Mathiae Corvini. Összeáll. J. T. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. 10. Bp., 1942)
Vallomások a magyarságról. A magyar önismeret breviáriuma a honfoglalástól Széchenyiig. Összeáll. (Bp., 1943
hasonmás kiad. 1995)
Macaulay, Thomas Babington: Nagy Frigyes. – Frederic, the Great. Ford. Szigeti József. A bevezető tanulmányt J. T. írta. (Kétnyelvű Remekművek. 7. Bp., 1944)
Vallomások a magyarságról. A magyar önismeret breviáriuma a honfoglalástól Széchenyiig. Összeáll. J. T. Hasonmás kiad. A szöveget gondozta Filep Tamás Gusztáv, az előszót írta Filep Tamás Gusztáv és Hubert Ferenc. Az ajánló bibliográfiát összeáll. Szőke Katalin. (Pro Hungaris Könyvek. 1. Bp., 1995).
Irodalom
Irod.: Tankó Béla: J. T.: Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében. (Debreceni Szemle, 1930)Bartók György: Böhm Károly ifjúsága. Böhm Károly ifjúkori életrajza. Kéziratból kiadta és a bevezető tanulmányt írta J. T. (Budapesti Szemle, 1931)
Guoth Kálmán: J. T.: A magyar nemzeteszme. (Századok, 1941)
Baráth Tibor: J. T.: Magyar nacionalizmus. (Századok, 1942)
A filozófus és a filozófia problémái. Fügedi Erik: J. T. (Századok, 1945–1946)
Hubay Ilona: J. T. (Magyar Könyvszemle, 1945)
Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. (Bp., 1964)
Bóka László: J. T. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
Lederer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. (Bp., 1969)
Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon. 1939–1944. (Bp., 1983)
Törőcsik Miklós: J. T. Gyökerek és elhatárolások. (Jelen-lét, 1992)
Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. (Bp., 1993)
Filep Tamás Gusztáv: A történelemfilozófus kabátja. J. T.-ról, aki ötven éve halt meg. (Élet és Irodalom, 1995. 11.)
Richly Gábor: J. T. mint történetpolitikai gondolkodó. (Protestáns Szemle, 1998)
Lánczi András: J. T.: A magyar nemzeteszme. (Kommentár, 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2013
Aktuális havi évfordulók
Abodi Nagy Béla
festőművész
Gergely János
orvos, immunológus
Gárdonyi Albert
történész, levéltáros
Haeffner Emil
muzeológus, egyiptológus
Igmándy József
etnográfus, biológus, botanikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)