Joó Tibor
Joó Tibor

2021. május 17. Hétfő

Joó Tibor

filozófus, könyvtáros

Születési adatok

1901. augusztus 21.

Kolozsvár

Halálozási adatok

1945. március 1.

Budapest


Iskola

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1928), a történetfilozófia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1939).

Életút

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának könyvtári tisztje (1929–1933), a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára, ill. az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szakdíjnoka, I. osztályú könyvtári segédőre, majd könyvtárnoka (1933–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1939–1945). A két világháború közötti szellemtörténeti irányzat egyik kiemelkedő képviselőjeként elsősorban a magyar nemzeteszme és a magyar történetfilozófia történetével, Böhm Károly (1846–1911) munkásságával foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén történetfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, kutatásai során jutott el Böhm Károly filozófiai rendszeréig, s ezt a rendszert megpróbálta a magyar történelem sorseseményeire alkalmazni, majd Böhm rendszerén túllépve, azt meghaladva, elsősorban a modern – 19–20. századi – magyar ideológiákat vizsgálta. Böhm munkássága mellett érdeklődése kiterjedt több kortárs filozófus tevékenységére is, majd összeállította az OSZK-ban őrzött magyar nyelvű filozófiai kéziratok bibliográfiáját (1940). Munkássága kiemelten fontos a két világháború közötti magyarság ideológiatörténetében. Alapvetően új eredményeket ért el a modern eszmék és korszellem ideológiai előzményeinek feltárása, azok magyarországi recepciójának vizsgálata terén. A magyar nemzeteszme (1939) c. munkája a korszak egyik jelentős alapvetése, amely újszerű szintézisét kívánja adni a magyar történelemnek. Joó egész művének alapgondolata, a nemzeteszme, vagyis az, hogy minden nemzetnek más szellemisége van, s a történelem sajátos fejlődéséből lehet megérteni, mi ez az eszme valójában. Véleménye szerint a nemzet eszméje teremti a nemzetet és nem a nemzet teremti a nemzet eszméjét, valamint sem az etnikai hovatartozás, sem a nyelv, sem a kultúra, sem a politika nem teremti a nemzetet; a nemzet egyikkel sem azonosítható, egyikből sem vezethető le. Úgy véli, hogy a faj csak biológiai értelemben határozhat meg bárkit is, a népet a szokások irányítják, a nemzet azonban eszme. A Joó Tibor-i nemzeteszme magja a befogadás fogalmán és gyakorlatán nyugszik. A magyar nemzet eszméje történetileg többször módosult. Az első nagyobb traumát az Árpád-ház kihalása jelentette, amelyet a Szent Korona eszméjével kezeltek: a nemzetet összetartó erejüket átszármaztatták uralmuk szimbólumára, a szent királyok koronájára. S ettől kezdve a korona nemcsak a királyi hatalom szimbóluma, hanem a nemzet egységéé is. „A nemzet a Szent Korona tagjainak egysége.” Az eredeti vagy ősi nemzeteszme véglegesen a reformkori politikai küzdelmekben veszett el, amikor is a nyugati egységesítő nemzeteszme vált általánossá, ez vetett véget a sokféleségen és a soknyelvűségen álló eredeti magyar nemzeteszmének. A magyar nemzet – Joó Tibor szerint – az állandó keveredés nyomán alakult ki. A nemzet egy erkölcsi felelősségvállalás és odafordulás, azaz nem születés kérdése, hanem azzá válás dolga. A magyarság vállalás kérdése. Nem elég magyarrá születni, azzá is kell válni! A nemzet hivatásközösség, amibe nem lehet beleszületni, de belekényszeríteni sem lehet senkit! A korszak másik emblematikus műve A magyar nacionalizmus története (1941) A magyar nemzeteszme folytatásának tekinthető, s a könyvre reflektáló, vitázó, a Magyarságtudomány c. folyóiratban megjelent kisebb-nagyobb írásokból, tanulmányokból gazdagodott monográfiává. Írásában hosszan elemzi a nomád nemzetfogalmat, s az ezzel szemben kialakult középkori univerzalizmust: a Magyar Királyság fénykora egybekapcsolta a pogány karizmát és a keresztény dicsfényt. A már korábban kifejtett első nemzeti traumával, azaz a nemzeti királyi ház kihalásával megkezdődött a hanyatlás korszaka. A 14. századtól Joó Tibor megkülönböztet ún. idegen nacionalizmusokat, amelyekkel szemben kialakul a védekező magyar nacionalizmus: Mátyás korában a védekező nacionalizmusban már tetten éri Joó Tibor az újkori nacionalizmus alapformáit. A török- és a Habsburg-ellenes nemzeti védekező harcok és szabadságharcok idején megszilárdul a magyar nemzeteszme, s ez olyan kohézió lesz, hogy a 18. század végén, amikor a nyelv kerül veszélybe, a nemzeti nyelv védelmére kovácsolódik össze a nemzet. De ez az „új nemzet” azonban már nem képes arra, hogy a betelepített új jövevényeket is megtanítsa a védekező nacionalizmusára, sajnos az új jövevények sokáig idegenek maradnak, vagy a nemzeten belül vagy/és mellett új nemzeteket szerveznek. A kialakuló új nemzet új és ellenséges nacionalizmusokkal találja szembe magát, amelyek jóval később az etnikai és az országhatárokat is szétfeszítik. Joó Tibor azon kevés magyar gondolkodó közé tartozott, aki a történelem tanulságainak ismeretében elismerte és hirdette, hogy minden népnek épp úgy joga van nyelve ápolására, mint bármelyik népnek, éljen bárhol is, bármilyen etnikai és/vagy országhatáron belül. Határozottan elítélte a „faji alapon álló imperializmust”, szerinte van visszatérés az ősi Árpádkori karizmához. Joó Tibor mindkét írása igen nagy szellemi vitát robbantott ki, de maga is kiterjedt publicisztikai munkásságot fejtett ki: nemcsak a nácizmushoz közeledő nacionalizmust és nemzetiszocializmust, ill. a faji alapon álló nemzetet utasította el, de élesen szemben állt Németh László (1901–1975) ún. mélymagyar elméletével is, amely ki akarta zárni a magyarságból a magyarság szellemi összetevőinek igen jelentős részét. Írásainak többségével történetpolitikai célokat fogalmazott meg. Munkái nem hagyományos értelemben vett történeti monográfiák, hanem az esszé és a tudományos szintézis különös keveredései. Mátyás és a magyar történelem más, kiemelkedő személyiségei élettörténetének filozófiai elemzésével, bizonyos történeti folyamatok, pl. a reformáció, a protestantizmus ideológiai jelentőségének és hatásának bemutatásával elsősorban a magyarság jövőbeli feladatait próbálta kijelölni.

Emlékezet

Budapesten (Kelenföld, XI. kerület Bocskai út 49.) élt és tevékenykedett, a főváros ostroma után, egy robbanó légiakna áldozata lett. Az ideiglenesen eltemetett földi maradványait 1947. máj. 10-én, a főváros által felajánlott díszsírhelyen, a Németvölgyi úti Temetőben, a temető felszámolása után a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A szeged-kolozsvári Bethlen Gábor Kör főtitkára.

Elismerés

Baumgarten-díj (1934, 1940).

Főbb művei

F. m.: Ady arca a történetfilozófia megvilágításában. A Bethlen Gábor Kör 1927. dec. 2-án rendezett vitaestélyén tartott előadás. (A Bethlen Gábor Kör Kiadványai. 2. Szeged, 1928)
Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében. Egy. doktori értek. is. (Értekezések a Ferenc József Tudományegyetem Filozófiai Intézetéből. 2. Szeged, 1929)
Egy kiadatlan régi magyar lélektan. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1929)
A tanyai agrársettlement mozgalom Szegeden. (Magyar Szemle, 1929)
A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltsch elmélete. (A Ferenc József Tudományegyetem és az Egyetem Barátainak Egyesülete kiadványa. Szeged, 1931)
Hegel és a szellemtörténelem. (Századok, 1931)
A nyugati szellem Keleten. (Protestáns Szemle, 1931)
A művészet és a közönség új viszonya. – Mit értsünk „Európa” alatt? (Magyar Szemle, 1932)
Kerkapoly Károly történetfilozófiája. Adat a magyar hegelianizmus történetéhez. (Athenaeum, 1932 és külön: Bp., 1932)
Zrínyi történetszemlélete és a barokk. (Századok, 1932)
Spranger. (Protestáns Szemle, 1932)
A korszellem mint történetfilozófiai kérdés. (Athenaeum, 1933)
A ritmus. (Napkelet, 1934)
Bevezetés a szellemtörténetbe. Monográfia. (Kultúra és tudomány. Bp., 1935)
Magyarság és filozófia. (Magyar Szemle, 1935)
A klasszicizmus és a romantika összefüggései. (Szellem és Élet, 1936)
Történetfilozófia és metafizika. (Magyar Szemle, 1937 és Athenaeum, 1937)
Descartes emlékezete. (Búvár, 1937)
Descartes. (Tükör, 1937)
A magyar nemzeti szellem. (A Magyarságtudomány tanulmányai. 6. Bp., 1938)
Könyvbecslés a XVII. század elején. – Korszellem és könyvkötészet. – Ismeretlen Verseghy-kéziratok az Országos Széchényi Könyvtárban. (Magyar Könyvszemle, 1938)
A magyar nemzeteszme. Monográfia. (Kultúra és tudomány. Bp., 1939)
A Kálmáncsehi-breviárium útja. – Az első magyar kantiánus filozófia. (Magyar Könyvszemle, 1939)
Nemzetnevelés és szociálpolitika. Az 1939. évi közigazgatási továbbképző tanfolyamon előadta J. T. (Bp., 1939)
Öncsonkítás. Jegyzet Németh László könyvéhez. – Gulyás Pál: Öncsonkítás vagy visszametszés? – Visszametszés vagy öncsonkítás? – Kemény Zsigmond a történész feladatáról. (Protestáns Szemle, 1939)
Hunnia. (Magyar Szemle, 1939)
Mátyás és birodalma. Monográfia. 8 táblával. (Bp., 1940)
Szempontok irodalmi levelek meghatározásához. (Magyar Könyvszemle, 1940)
A magyar nacionalizmus. Monográfia. (Bp., 1941)
A nemzetnevelő. (Babits Emlékkönyv. Bp., 1941)
Irányított tudomány. (Magyar Csillag, 1941)
Tatárjárás. (Tükör, 1941)
La politique extérieure du roi Mathias. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1943)
A történetfilozófia. (A mai filozófia. Bp., 1944)
A rokokó. (Magyar Csillag, 1943
és Magyar remekírók. Esszépanoráma. 1900–1944. III. köt. Bp., 1978)
A magyar nemzeteszme. Hasonmás kiad. (Universum Reprint. Szeged, 1990)
A magyar nacionalizmus. Hasonmás kiad. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Domokos László. (Szeged, 1997)
Történetfilozófia és metafizika. Vál. írások. Vál., sajtó alá rend. Filep Tamás Gusztáv. (Magyar Minerva. Bp., 2001)
A magyar nemzeteszme. (Politikatudományi Szemle, 2004)
írásai a Nyugatban: A magyar romantika. – Korunk szelleme. – Bessenyei Tariménes-e. – Új elmélet a zseniről. – A kritika szempontjai. – A történelmi átértékelés. (1930)
Az ember és a technika. – Igazi tradicionalizmus. – Boldogasszony búcsúja. – Kant etikája és a német idealizmus. – A lélek embere. – A magyar történetírás új útjai. – Parasztok a világháború után. (1931)
Szellemtörténet. Váczy Péterrel. – Kölcsey a közéletben. (1932)
Elefántcsonttorony és világnézet. Szolnoki Istvánnal. – Pauler Ákos. (1933)
Dzsingiz khán, a világ császárja. – A világnézet kérdése és más tanulmányok. – Bányai Kornél. – Pár szó középkorról és újkorról. (1934)
Apponyi mint dramaturg. – A hellén újplatonizmus. (1936)
A 300 éves „Discours.” (1937)
Az utókor emlékezete. – Mikes eszményei. – Nomád és pásztor. (1938)
Zrínyi Miklós prózai munkái. – Népkultúra. – A búsmagyar. Még egyszer a „búsmagyar”-ról. – Latin Magyarország. – Emlékbeszéd kétezeregynéhányból. (1939)
Fegyveres Európa. – Egy félreértett magyar tudós: Bodnár Zsigmond. – Horthy Miklós és kora. Egységes magyarság. Illyés Gyulával. (1940)
Mi, magyarok. – Teleki Pál gróf halálára. (1941)
szerk.: Böhm Károly ifjúkori életrajza. Kéziratból kiadta és a bevezető tanulmányt írta J. T. (A Bethlen Gábor Kör Kiadványai. 8. Szeged, 1930)
Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyvtárban. Összeáll. (Athenaeum, 1940
és külön: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. 12. Bp., 1942)
Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok. 1826. Hasonmás kiad. Szerk., az utószót írta J. T. (Gyoma, 1941)
Bibliographia Bibliothecae Regis Mathiae Corvini. Összeáll. J. T. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. 10. Bp., 1942)
Vallomások a magyarságról. A magyar önismeret breviáriuma a honfoglalástól Széchenyiig. Összeáll. (Bp., 1943
hasonmás kiad. 1995)
Macaulay, Thomas Babington: Nagy Frigyes. – Frederic, the Great. Ford. Szigeti József. A bevezető tanulmányt J. T. írta. (Kétnyelvű Remekművek. 7. Bp., 1944)
Vallomások a magyarságról. A magyar önismeret breviáriuma a honfoglalástól Széchenyiig. Összeáll. J. T. Hasonmás kiad. A szöveget gondozta Filep Tamás Gusztáv, az előszót írta Filep Tamás Gusztáv és Hubert Ferenc. Az ajánló bibliográfiát összeáll. Szőke Katalin. (Pro Hungaris Könyvek. 1. Bp., 1995).

Irodalom

Irod.: Tankó Béla: J. T.: Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében. (Debreceni Szemle, 1930)
Bartók György: Böhm Károly ifjúsága. Böhm Károly ifjúkori életrajza. Kéziratból kiadta és a bevezető tanulmányt írta J. T. (Budapesti Szemle, 1931)
Guoth Kálmán: J. T.: A magyar nemzeteszme. (Századok, 1941)
Baráth Tibor: J. T.: Magyar nacionalizmus. (Századok, 1942)
A filozófus és a filozófia problémái. Fügedi Erik: J. T. (Századok, 1945–1946)
Hubay Ilona: J. T. (Magyar Könyvszemle, 1945)
Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. (Bp., 1964)
Bóka László: J. T. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
Lederer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. (Bp., 1969)
Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon. 1939–1944. (Bp., 1983)
Törőcsik Miklós: J. T. Gyökerek és elhatárolások. (Jelen-lét, 1992)
Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. (Bp., 1993)
Filep Tamás Gusztáv: A történelemfilozófus kabátja. J. T.-ról, aki ötven éve halt meg. (Élet és Irodalom, 1995. 11.)
Richly Gábor: J. T. mint történetpolitikai gondolkodó. (Protestáns Szemle, 1998)
Lánczi András: J. T.: A magyar nemzeteszme. (Kommentár, 2011).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013