Család

Sz: Jósika János (1778–1843) politikus, nagybirtokos, erdélyi kormányszéki elnök, Hunyad vm. főispánja, gr. Csáky Rozália (†1850) csillagkeresztes hölgy. Testvére: Jósika Lajos (1807–1891) politikus, nagybirtokos, Doboka vm. főispánja.

Iskola

Tanulmányait a kolozsvári líceumban végezte (1823-ig), jogi vizsgát tett (1825).

Életút

Az erdélyi kormányszék (1823–1824), az ítélőtábla gyakornoka (1824–1825), az erdélyi kancellária ún. számfeletti fogalmazója (1825–1827), számfeletti titoknoka (1827–1829). Torda vm. főispáni helytartója (1829–1831), a magyar udvari kancellária számfeletti udvari tanácsosa (1831–1837), az udvari kamara számfeletti udvari tanácsosa (1837); közben az erdélyi országgyűlésen kir. meghívottként a reformerőkkel szemben álló konzervatívok vezére (1834 és 1837). Az erdélyi udvari kancellária referense (1838–1844), alelnöke (1844–1846), erdélyi udvari kancellár (1846–1848, lemondott: 1848. ápr. 10.). A reformkorban, az erdélyi országgyűléseken az uralkodóhoz hű konzervatív párt egyik vezető személyisége (1834, 1837), s az uralkodót képviselte a pozsonyi országgyűlésen is (1839). Később részt vett az új Btk. kidolgozásával megbízott országos bizottság munkájában (1841–1842). A forradalom pesti győzelmét (1848. márc.) ellenségesen fogadta, már márc. 22-én indítványozta Jellasics horvát báni kinevezését. Kancellári tisztjéről csakhamar lemondott, és nem vett részt a közéletben. A Bach-korszak idején azonban többször is bírálta a kormányzati intézkedéseket, s minden, személyének felajánlott posztot (pl. az 1859-ben felkínált miniszteri tisztséget) visszautasított. Végrendeletében 4200 koronát hagyott a Magyar Tudós Társaságnak (1860-ban).

Emlékezet

Barabás Miklós litográfiát készített róla (1838-ban), mellképét közölte továbbá a Vasárnapi Ujság (1856. 43. szám).