Juvancz Iréneusz
Juvancz Iréneusz

2020. október 21. Szerda

Juvancz Iréneusz, id.

pedagógus, matematikus, statisztikus

Születési adatok

1882. április 18.

Pancsova, Torontál vármegye

Halálozási adatok

1950. november 11.

Budapest

Temetési adatok

1950. november 15.

Németvölgyi út


Család

F: Révész Irma középiskolai tanár. Fia: Juvancz Iréneusz, ifj. (1910–1982) orvos. Unokája: Juvancz Zoltán (1950–) kémikus, az MTA doktora, ill. Juvancz Péter (1943–) orvos, belgyógyász, farmakológus és Juvancz Gábor (1947–1972) fizikus.

Iskola

A nyíregyházi evangélikus líceumban éretts. (1900), tanulmányai idején, az országos középiskolai matematikai versenyen (= Eötvös-verseny) első díjat nyert (1900), a budapesti tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – matematika–fizika szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1904).

Életút

A budapesti Bulyovszky utcai Reálgimnázium r. tanára (1904–1915), a budapesti Trefort utcai Gyakorlógimnázium r. tanára (1915–1919), a Tanácsköztársaság alatt uo. a mintagimnázium igazgatója (1919. máj.–aug.), a Tanácsköztársaság bukása után elvesztette állását, majd biztosítási statisztikával foglalkozott (1919–1945). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen a biztosítási statisztika oktatója (1945–1950). A 20. sz. elejének egyik jelentős matematikatanáraként alapvető munkásságot fejtett ki a matematikai oktatási módszerek fejlesztése terén. Matematika mellett ábrázoló geometriát, fizikai földrajzot és természettant is tanított, különösen híresek voltak természettani tanulmányi kirándulásai. Tanítványai között volt – többek között – Szilárd Leó (1898–1964) és Teller Ede (1908–2003) világhírű atomfizikusok, Schay Géza (1900–1991) Kossuth-díjas vegyészmérnök, valamint Németh László (1901–1975) író. A Tanácsköztársaság idején kinevezték a Trefort utcai gimnázium igazgatójává, ezért a proletárdiktatúra bukása után fegyelmivel eltávolították és állásvesztésre ítélték. Soha többé nem taníthatott, jóllehet többször is sikertelenül próbált perújrafelvételt kérni: egyik ajánlója Ranschburg Pál (1870–1945) nemzetközi hírű neurológus professzor volt (1927-ben). A két világháború között biztosítási matematikával foglalkozott, a nyugdíjbiztosítási statisztika elismert magyarországi tekintélye volt.

Emlékezet

Budapesten (XI. kerület Török Ignác utca 42.) élt és tevékenykedett, az azóta már megszűnt Németvölgyi úti Temetőben nyugodott.

Elismertség

A Galilei Kör vezetőségi tagja.

Főbb művei

F. m.: A variatiosorok mellékcsúcsairól. (Bp., 1929)
Rizikódíj-eljárás az életviszont-biztosításban. (Magyar Biztosítási Évkönyv, 1932)
A nyugdíjszámítások módosításáról. (Magyar Biztosítási Évkönyv, 1935)
A nyugdíjpénztárak megmaradó állapota. (Biztosítási és Közgazdasági Lapok, 1935)
A magyar néphalandóság 1920-ban és 1930-ban. (Magyar Biztosítástudományi Szemle, 1939).

Irodalom

Irod.: Radnai Gyula: Az iskola erővonalai. 1–2. Akik Németh Lászlót matematikára, fizikára és kémiára tanították. (Természet Világa, 1993–1994)
Radnai Gyula: Teller Ede az Eötvös-versenyen. (Debreceni Szemle, 2004).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013