Család

F: Balogh Lajos (1903–1986) atléta, edző, gépészmérnök. Leánya: Petőváryné Balogh Anikó atléta, gerelyhajító, válogatott. Unokája: Petőváry Attila vízilabdázó, válogatott, Petőváry Zsolt (1963–) vízilabdázó, válogatott, olimpiai helyezett. 

Iskola

A TF-en testnevelő tanári okl. szerzett (1929). 

Életút

A TF Torna Tanszéke gyakornoka (1929–1932), főisk. tanársegéde (1932–1937), a torna helyettes tanára (1937–1938), ny. rk. tanára (1938–1941), ny. r. tanára (1941–1952), főisk. docense (1952–1964); közben a Tanszék vezetője (1950–1952). 

A TFSC atlétája, tornásza, kosár- és kézilabdázója (1926–1944).

Atlétikában 12-szeres magyar bajnok (1932: magas- és távolugrás 1,45 és 4,92, mindkét versenyszám első magyar bajnoka!; 1932, 1936: 4x 100 méteres-es váltó; 1934, 1936, 1937, 1939: súlylökés; 1936: távolugrás; 1937: diszkoszvetés; 1943, 1944: gerelyhajítás csapat; 1944: súlylökés, diszkoszvetés csapat). Országos csúcstartó (magasugrás 1930: 1,45 m; súlylökés 1934: 11,20 m), 5-szörös magyar válogatott (1930–1935).

Tornában olimpiai 4. (1928: csapat), vb 2. (1934: csapat), vb 4. (1934: összetett egyéni). 2-szeres magyar válogatott (1928–1934).

Kosárlabdában 3-szoros magyar bajnok (1933: az első magyar bajnokcsapat tagja!, 1939, 1942). 

Rendkívül sokoldalú sportoló volt, az atlétika valamennyi szakágában (futó-, ugró- és dobószámok) jelentős eredményeket ért el. Pályafutását – mint az első magyar hölgyatléták többsége – tornászként kezdte. Az olimpiai 4. és a vb 2. helyezett női csapat tagja, a női bajnokságok elindulásával elsősorban atlétikai versenyeken szerepelt eredményesen. Kael Anna volt az első magyar magasugró- és távolugró bajnok, valamint szerepelt a TFSC első magyar bajnok női kosárlabdacsapatában. Főiskolai tanulmányai befejeztével a TF-en helyezkedett el, mint Misángyi Ottó (1895–1977) tanársegéde. Oktatóként az atlétika mozgásanyagát tanította, részt vett új tantervek, tanmenetek és főiskolai jegyzetek, valamint egyéb segédkönyvek szerkesztésében. Nyugdíjazásáig a főiskolán tanított, közben néhány évig az ideiglenes tanszékvezetői tisztet is ellátta. Írásaiban elsősorban a női atléták és általában a női sport fejlődésével, edzésmódszereinek összehasonlításával foglalkozott.