Kajtor Ferenc
Kajtor Ferenc

2020. október 23. Péntek

Kajtor Ferenc

orvos, neurológus

Születési adatok

1919. november 5.

Ágya, Arad vármegye

Halálozási adatok

1975. augusztus 9.

Budapest


Család

Sz: Molnár Zsuzsanna. Apja néptanító volt.

Iskola

A Debreceni Református Kollégiumban éretts. (1938), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1944); közben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1942–1943), ideg- (1948) és elmeorvosi szakvizsgát tett (1951), az orvostudományok kandidátusa (1957), doktora (posztumusz, 1977).

Életút

A debreceni Tisza István Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézete gyakornoka (1940–1943). A Tisza István Tudományegyetem, ill. a DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinika gyakornoka (1944–1948), egy. tanársegéde (1948–1955), egy. adjunktusa (1955–1962), egy. docense (1962–1972) és a Klinika elektrofiziológiai laboratóriumának vezetője (1951-től). Freiburgban volt hosszabb tanulmányúton.

Neurofiziológiával, epilepsziakutatással, elsősorban a központi idegrendszer élettani jelenségeinek vizsgálatával, az ún. paroxizmális betegségek kutatásával foglalkozott. Nevéhez fűződik a gócos epilepszia korszerű sebészeti kezelésének kidolgozása és a kvantitatív elektromiográfia magyarországi alkalmazásának bevezetése. Magyarországon elsőként alkalmazott Evipánt epilepsziás és epilepszia gyanúját keltő működészavarok „aktiválására” elektroenkefalográfiás és elektrokortikográfiás vizsgálat közben.

Emlékezet

Budapesten (Kissvábhegy, XII. kerület Álom utca 20.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

A Magyar Elektroenkefalográfiai Társaság alapító vezetőségi tagja és titkára.

Főbb művei

F. m.: Der praktische Wert der Liquoruntersuchung bei Hirntumoren. (Monatsschift für Psychiatrie und Neurologie, 1947)
Über einen Fall von Erythema nodosum im Anschluss an eine benigne abakterielle Meningitis. (Zeitschrift für Nervenheilkunde, 1949)
Az arteria temporalis superficialis arterialgiáján alapuló fejfájás és műtéti kezelése. (Orvosi Hetilap, 1949. 11.)
Megfigyelések idült fejfájós betegeken histaminpróbával. Orvosi Hetilap, 1949. 28.)
A histamin és a nikotinsav görcsgátló hatása az emberi kísérletes görcsrohamra. (Kísérletes Orvostudomány, 1950)
Kísérletes klinikai megfigyelések a vascularis és neuralgiás típusú fájdalmak társulását mutató fejfájásokon. (MTA V. Osztálya Közleményei, 1952)
Cranial Arterioneuralgia and Neuroarterialgia a Peculiar Syndrome of Atypical Headache. (Acta Psychologica Scandinavica, 1953)
Az idült fejfájás fájdalom-mechanizmusai. (Orvosi Hetilap, 1954
angolul, franciául és németül: Therapia Hungarica, 1954)
Az emberi halántéklebeny epilepsziás megnyilvánulásai. (Orvosi Hetilap, 1955. 16.)
A paroxysmalis fejfájás, mint neuronalis dysrhythmia. (Ideggyógyászati Szemle, 1955)
Electrographic Studies on Epileptogenic Areas of the Human Temporal Lobe. (Acta Medica, 1955)
Electrographiával tanulmányozott epileptogen területek az emberi halántéklebenyben. (MTA V. Osztálya Közleményei, 1955)
Evipan altatással aktivált görcspotenciálok elemzése halántéklebenyi epilepsziásoknál. Kand. értek. (Bp., 1956)
Az Evipánnal előidézett alvási orsók viszonya az epilepsziás gócokban. (Ideggyógyászati Szemle, 1956)
Über die Zusammenhänge der Anfälle im Schlaf- und Wachzustand mit der anatomisch-funktionelle Organisation des epileptogenen Herdes. Többekkel. (Acta Medica, 1958)
A peripheriás sensoros stimulatio hatása az emberi hippocampus görcspotentiáljaira evipan-alvás alatt. Faragó Lajossal, Török Pállal. (Ideggyógyászati Szemle, 1958)
Electrical Activity of the Hippocampus of Patients with Temporal Lobe Seizures. Többekkel. (American Archives of Neurological Psychiatry, 1958)
Adatok az éjszakai – alvás alatti – epilepsziás rohamok strukturális vonatkozásaihoz. Nagy Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1958. 18.)
Über die Zusammenhänge der Anfälle im Schlaf und Wachzustand mit der anatomisch-funktionellen Organisation des epileptogenen Herdes. Nagy Tiborral, Velok Gy.-vel. (Acta Medica, 1958)
A dimethyl-tryptamin – DMT – hatása normál egyének EEG-jára. – Elektroklinikai tanulmány temporális lobectomiával kezelt Ammonszarv sclerosisos epilepsziásokon. Többekkel. (Ideggyógyászati Szemle, 1959)
Az epilepsziások gyógyszeres kezelése. (Orvosi Hetilap, 1959. 1.)
A fokális görcstevékenység lokalizálása. – Az EEG-diagnosztika jelentősége az epilepsia-kutatásban és konzervatív kezelésében. (Electroencephalographia. Bp., 1959)
Az Andaxin – meprobamate – hatása a vázizomzat foszforiláz aktivitására. Kocsár Lászlóval, Veress Olíviával. (Ideggyógyászati Szemle, 1960
angolul: Acta Medica, 1962)
A kibernetikáról. (Az emberi test. II. köt. Bp., 1962)
Electroencephalographiás megfigyelések barbiturát intoxicatio peripheriás electrostimulatiós – PEST – kezelése kapcsán. Oszlánszky Zoltánnal. – Mitten – egy különálló EEG-hullámforma. Halász Péterrel. – Az electoencaphalographia és az electrocorticographia feladatai a fokális epilepszia sebészi kezelésével kapcsolatban. – Neuropsychiatriai problémák enuresis nocturnás gyermekeknél. Zsadányi Ottóval. (Ideggyógyászati Szemle, 1962)
Kapcsolatok az EEG-s és motoros válaszok között Evipan narkózisban. – Kvantitativ electromyographia. Mechler Ferenccel. (Ideggyógyászati Szemle, 1963)
The Role of the Depth of Barbiturate Anaesthesia and Sensory Stimulation in „Sleep Activation”. (Acta Medica, 1964)
„Epilepsia abdominalis” a gyermekkorban. Kaszás Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1964. 16.)
A fejfájás természete és kezelése. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1968
2. jav. kiad. 1970)
Néhány emberi ébresztő struktúra barbiturát érzékenysége és hierarchikus szervezettsége. Benyújtott doktori értek. (Bp., 1968).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1975. aug. 15.)
K. F. (Ideggyógyászati Szemle, 1975)
Leel-Össy Lóránt: A magyar neurológusok és neuropatológusok almanachja. 1800–2000. (Debrecen, 2001).

Megjegyzések

1. MÉL III. téves születési adat: nov. 15.! Anyakönyvi adata szerint nov. 5-én született! 

 

2. Kajtor Ferenc 1968. jún.-ban nyújtotta be doktori értekezését, az értekezés nyilvános vitáját 1970. dec. 8-án tűzték ki, a dolgozatot mindhárom opponens Ádám György és Lissák Kálmán akadémikusok és Horányi Béla tudománydoktor elfogadta. Kajtor Ferenc azonban súlyosan megbetegedett, a védést nem lehetett megtartani. Halála után özvegye kezdeményezte a posztumusz fokozatot, amit a TMB az előzmények figyelembe vételével meg is ítélt (1977. márc. 30-án). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013