Kállai Gyula
politikus, miniszterelnök, író
Születési adatok
1910. június 1.
Berettyóújfalu, Bihar vármegye
Halálozási adatok
1996. március 12.
Budapest
Temetési adatok
1996. március 19.
Budapest
Fiumei út
Család
Református családból származott. Sz: Kállai Sándor (1881–1950) csizmadia, Kiss Eszter (1881–1950). Szülei gyilkosság áldozatai lettek. Kétszer nősült. Első házasságából született leánya: Kállai Judit (1945–) keramikusművész. Elvált. F: 2. Alnoch Gabriella. Nevelt leánya: Berkes Zsuzsanna (1949–) tévébemondónő.
Iskola
A hajdúböszörményi Bocskai István Református Főgimnáziumban éretts. (1930), a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1930–1933) és a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magyar–latin szakon tanult (1933–1937), tanulmányait kommunista tevékenysége miatt nem fejezhette be.
Életút
Diákkorában, Rajk László révén vett részt a baloldali ifjúsági mozgalmakban, az illegális KMP tagja (1931), a letartóztatások elől szülőfalujába menekült (1933). Debrecenben bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe, megismerkedett a népi írók mozgalmával. A debreceni Független Újság (1937–1939), a budapesti Népszava munkatársa (1939–1944), részt vett a lap 1941. évi karácsonyi, az antifasiszta népfrontos összefogást meghirdető számának előkészítésében és a Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. márc. 15-i tüntetésének megszervezésében. Tevékenységéért letartóztatták (1942. júl.), bizonyítékok hiányában azonban rövidesen szabadon bocsátották (1942. nov.). Az ország német megszállása után illegalitásba vonult, az ismét a kommunista nevet felvevő párt magyarországi központi bizottsága egyik alapítója tagja (1944. szept.). Az MKP képviseletében a Magyar Front Intézőbizottságának tagja. A front átvonulása után a főváros első lapjának, a Szabadság társszerkesztője (Darvas Józseffel és Zilahy Lajossal, 1945. jan. 19.–1945. febr. 22.).
Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. febr. 22.–1951. máj. 22.), egyúttal az MKP Propaganda Osztálya vezetője és a Budapesti Nemzeti Bizottság titkára (1945. jan. 21.–1945. febr. 22.). Debrecenben részt vett a földreform előkészítésében (1945 tavasza). A Miniszterelnökség második adminisztratív államtitkára (1945. jún. 15.–1945. júl. 15.), politikai államtitkára (1945. júl. 15.–1945. nov. 23.), a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára (1945. nov. 23.–1947. máj. 27.). Az MKP KV Sajtó Osztálya (1946. szept.–1948. dec.), Értelmiségi Osztálya (1947. szept.–1948. nov.) és Kultúrpolitikai Osztálya vezetője (1948. nov. 15.–1949. jún. 11.). A letartóztatott, majd kivégzett egykori diáktárs, Rajk László utódjaként külügyminiszter (1949. jún. 11.–1951. máj. 12.), az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) őt is letartóztatta (1951. ápr. 20.), a Kádár János és társai perben hamis vádak alapján első- (1951. dec. 18.) és másodfokon is 15 év fegyházra ítélték (1952. dec. 26., szabadulása után rehabilitálták: 1954. júl. 22.).
A Kiadói Főigazgatóság vezetője (1954–1955), népművelési miniszterhelyettes. (1955. febr. 19.–1956. okt. 31.), egyúttal az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztálya vezetője (1956. jún. 15.–1956. okt. 31.) és ismét az MDP KV tagja (1956. júl. 18.–1956. okt. 31.), az 1956. évi forradalom kirobbanásakor az MDP PB tagja és titkára (1956. okt. 23/24.–1956. okt. 31.). A forradalom és szabadságharc leverése után csatlakozott a Kádár-féle vezetéshez, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága (IIB) tagja (1956. nov. 7.–1957. jún. 29.), az MSZMP PB (1957. jún. 29.–1975. márc. 22.). Az MSZMP KB tagja (1956. nov. 11-–1989. okt. 7.) és az MSZMP KB ideológiai titkára (1957. febr. 26.–1959. dec. 5.). Többször tárgyalt a Snagovban fogva tartott Nagy Imrével, de nem sikerült rábírnia Kádár János ellenkormányának elismerésére. – Művelődésügyi miniszter (1957. márc. 1.–1958. jan. 28.), államminiszter (1958. jan. 28.–1960. jan. 15.), a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt kormány elnökhelyettese (1960. jan. 15.–1961. szept. 13.) és a Minisztertanács első elnökhelyettese (1961. szept. 13.–1965. jún. 30.), a Minisztertanács elnöke (= miniszterelnök, 1965. jún. 30.–1967. ápr. 14.). A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke (1958. jan.–1989. márc.).
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési (Bihar és Hajdú választókerületek, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.) Országgyűlési képviselő (országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15. és 1949. máj. 15.–1951. jún. 25.; Hajdú-Bihar megye és Debrecen megyei jogú város, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Debrecen, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; országos lista, 1985. jún. 8.–1990. máj. 2.). Az Országgyűlés elnöke (1967. ápr. 14.–1971. máj. 12.). Az Elnöki Tanács tagja (1967. ápr. 14.–1989. okt. 23.).
A 20. századi magyar munkásmozgalom-történet egyik jelentős személyisége. Budapesten, a diáktársa, Rajk László (1909–1949) által szervezett marxista tanulókörben ismerkedett meg a kommunista eszmékkel. Négy félév után megszakította tanulmányait, visszaköltözött Berettyóújfaluba, ahol a budapesti mintára Englert Pállal és Zöld Sándorral (1913–1951) szintén marxista tanulókört szervezett. Újhelyi Szilárd és Zöld Sándor kérésére csatlakozott a Márciusi Front debreceni csoportjához, első írásait a mozgalom Tovább c. lapja közölte. 1939-ben Budapesten telepedett le, a Népszava újságírójaként működött, az illegális KMP tevékenységébe Mód Aladár vonta be. Részt vett a Népszava 1941. évi híres karácsonyi számának szerkesztésében és a Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. márc. 15-i tüntetésének megszervezésében. Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után a Népszavát is betiltották, illegalitásba vonult. A KMP Kállai Gyulát delegálta az antifasiszta összefogás szervezete, a Magyar Front Intézőbizottságába (1944. szept.) és ő írta alá Szakasits Árpáddal a szociáldemokrata párt és a kommunista párt együttműködéséről (1944. okt. 10-én).
Az ország „felszabadulása” után az első demokratikus napilap, a Szabadság szerkesztőbizottságának a tagja, majd hosszú évekig számos kormányzati és pártfunkciót is ellátott. Addigi tisztségeiből 1949. jún.-ban felmentették, és a már bebörtönzött egykori diáktárs, Rajk László utódjaként, külügyminiszternek nevezték ki. 1951. ápr. 20-án azonban őt is letartóztatták (miniszteri tisztétől május 12-én, párttagságától május 22-én, parlamenti mandátumától június 25-én fosztották meg), és a Kádár János és társai perében végül 15 év fegyházbüntetésre ítélték. Többszöri próbálkozás után 1953. aug.-ban, valószínűleg Gerő Ernő utasítására, engedélyt kapott rá, hogy levelet írjon Rákosi Mátyásnak, amelyben tételesen cáfolta az ellene felhozott vádakat. A PB 1954. márc. 24-i ülésén döntöttek a Kádár János és társai ügy felülvizsgálatáról, ezzel kezdődtek meg a rehabilitációs eljárások. (1954. máj. 29-án büntetését félbeszakítva szabadult, és az 1954. júl. 22-i perújítási tárgyaláson vádlott-társaival – Kádár Jánossal, Donáth Ferenccel és Haraszti Sándorral – együtt minden vádpont alól felmentették.
A forradalom leverése után elsők között csatlakozott egykori vádlott társához, Kádár Jánoshoz (1912–1989). Az MDP romjain létrejött új párt, az MSZMP szinte valamennyi fontos döntéshozó szervébe bekerült. Jelentős szerepet játszott az Ideiglenes KB 1956. dec. 2–5-i ülésén elfogadott, a Kádár-rendszer ideológiai alapját képező, az „ellenforradalom” okairól szóló határozat végső megszövegezésében. A határozatnak a Társadalmi Szemlében és külön is igen nagy példányszámban megjelent, több nyelvre lefordított „népszerű” változatát Kállai Gyula írta. Kádár János Kállai Gyulát bízta meg a romániai Snagovban őrzött Nagy Imre-csoport tagjaival történő kapcsolatfelvétellel (1957. jan.). Hazatérése után az Ideiglenes KB 1957. jan. 29-i ülésén – Kádárral egyeztetve – először vetette fel Nagy Imre és társai jogi felelősségre vonásának lehetőségét. Úgy vélte, hogy Nagy Imre híressé vált beszéde („csapataink harcban állnak”) az ellenforradalom bátorítása és a harcra való felszólítás volt. Kállai Gyula KB-titkárként 1957. febr.-tól felügyelte a KB Agitációs és Propaganda Osztályát, Tudományos és Kulturális Osztályát és a pártlap Népszabadságot (ami néhány hónapja még a Nagy Imre-kormány hivatalos lapja volt…) Erőteljes fellépést sürgetett továbbá az egyházak ellen, kezdeményezte a „fegyverrejtegető” és más módon ellenséges papok megregulázását. Felelősség terheli a Magyar Írók Szövetsége 1957. ápr.-i feloszlatásáért, a MÚOSZ felfüggesztéséért valamint az akkor induló koncepciós íróperekért. Miniszterelnöksége idején folytatódtak az új gazdasági mechanizmus bevezetésének az előkészítő munkálatai, a reformok beindítása azonban már utódja, a gazdasági nyitást felválló Fock Jenő nevéhez fűződik.
Élete utolsó aktív éveiben sorra adta ki visszaemlékezéseit. Kezdetben csak a Márciusi Fronttal kapcsolatos emlékeit jelentette meg, később azonban igényes stílusban megírt, irodalmi értékű memoárokban és önéletrajzi elbeszélésekben önkritikus mérleget vont munkásságáról, meggyőződéséről, hitéről és tévedéseiről.
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), a Köztársasági Elnök Elismerésének Ezüstkoszorúja (1949), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980), a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1985).
Főbb művei
F. m.: szépirodalmi művei és visszaemlékezései: A magyar függetlenségi mozgalom. 1936–1945. (1–2. kiad. Bp., Szikra, 1948
3. kiad. 1949
4. átd. kiad. 1955
5. átd. kiad. 1965
6. kiad. Tények és tanúk. Bp., 1978
oroszul: Moszkva, 1968
angolul: The People’s Front Movement in Hungary. Bp., 1979)
A népi írók és a Márciusi Front. (Irodalomtörténet, 1974)
A Magyar Népfront négy évtizedéről. (Gyorsuló idő. Bp., 1977)
Életem törvénye. Visszaemlékezések. 12 táblával. (Bp., Kossuth, 1980
Tények és tanúk. I–II. köt. 2. kiad. 1984)
Erdei Ferenc emlékezete. (Forrás, 1982)
A Magyar Front. 24 táblával. Összeáll. Pintér Istvánnal és Sipos Péterrel. (Bp., Kossuth, 1984)
Legfőbb szövetségesünk: Zsilinszky. (Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Szerk. Vigh Károly. Bp., 1984)
Két világ határán. Visszaemlékezések. (Bp., Kossuth, 1984
Tények és tanúk. 2. kiad. 1987)
Megkésett börtönnapló. (Bp., Kossuth, 1987).
F. m.: Kikkel tartson a föld népe? (A Szociáldemokrata Párt kiadványa. Bp., 1940)
Munkásság, parasztság, polgárság. Összeáll. (A Szociáldemokrata Párt kiadványa. Bp., 1942)
Népiség, demokrácia, szocializmus. [A könyvet Révai József írta K. Gy. neve alatt.] (Társadalmi Könyvtár. Bp., 1943)
Magántulajdon, család és vallás. A Magyar Kommunista Párt álláspontja. (Bp., Szikra, 1945)
A földreform és a parasztság szerepe a gazdasági újjáépítésben 1945. jún. 12-én. K. Gy. előadása. (Az MKP KV Propaganda Osztálya kiadványa. Bp., 1945)
K. Gy. külügyminiszter 1949. nov. 30-án, a Munkásmozgalmi Intézet kiállításának megnyitása alkalmából tartott ünnepi beszéde. (Századok, 1949)
1848 öröksége és felszabadulásunk. (Természet és Társadalom, 1956)
A magyarországi ellenforradalom a marxizmus-leninizmus fényében. (Társadalmi Szemle, 1957
és külön: Bp., 1957 angol, francia, német és orosz nyelven is: 1957)
K. Gy. előadása az országos pártaktíván, 1957. máj. 5-én. (Bp., Tankönyvkiadó, 1957 a Köznevelés melléklete)
A Magyar Szocialista Munkáspárt kulturális politikája. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1957)
A magyar szocialista kultúráért. (Bp., Gondolat, 1958)
A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusáról. Biszku Bélával és Fock Jenővel. (Bp., Kossuth, 1959)
A békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc programja. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1961)
A polgári nemzettől a szocialista nemzetig. (Bp., 1965)
Az iskolareform megvalósítása az egész kulturális élet legfontosabb problémája. (Felsőoktatási Szemle, 1961)
Szocializmus és kultúra. Beszédek, cikkek, előadások. (Bp., Gondolat, 1962)
A tudomány szerepéről és feladatairól. (Magyar Tudomány, 1962)
Az állam és a szocialista demokrácia fejlődésének egyes kérdései. (Állam és Igazgatás, 1963 és külön: Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1963)
Irodalom és pártirányítás. (Kortárs, 1963)
A Magyar Népköztársaság külpolitikája. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1964
németül: 1965)
A polgári nemzettől a szocialista nemzetig. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1965)
A nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi politika kérdéseiről. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1966)
Az eszme ereje. (Kortárs, 1967)
Szocialista állami életünk fejlődésének néhány időszerű kérdése. (Állam és Igazgatás, 1969 és külön: Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1969)
Lenini eszmék korunkban. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1970)
Szocializmus, népfront, demokrácia. Beszédek, cikkek, interjúk, megemlékezések, 1962–1971. (Bp., Kossuth, 1971)
Népszava, 1941. karácsony. Szemelvények, cikkek, írások. A bevezetést írta K. Gy. (Az MSZMP Párttörténeti Intézete kiadványa. Bp., Kossuth, 1971)
Szabadságunk születése. Válogatott cikkek, tanulmányok és beszédek az 1938–1948 közötti időszak fontos kérdéseiről. Összeáll. Nagy László. (Bp., Gondolat, 1973)
A múltról a jelennek. Válogatott cikkek és tanulmányok a 30-as évek haladó mozgalmairól. (Bp., Kossuth, 1976)
A párt szövetségi politikája és a nemzeti egység fejlődése. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., 1976)
A Magyar Népfront története. Dokumentumok. 1935–1976. I–II. köt. A szerkesztőbizottság vezetője K. Gy. (A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kiadványa. Bp., Kossuth, 1977)
Helyünk a világban. Cikkek, beszédek. (Bp., Akadémiai, 1977).
F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: Május elseje, a munkásosztály nemzetközi ünnepe. (1946)
A Szovjetunió és Magyarország. (1947)
A Nagy Októberi Forradalom és jelentősége. (1949)
Április 4-e nemzeti és nemzetközi jelentősége. (1950)
A pártértekezlet után. – A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a kultúra. (1957)
A Magyar Népköztársaság külpolitikája. (1964)
A gazdasági reform és a társadalom fejlődése. (1968)
Dózsa György születésének 500. évfordulójára. (1972)
„Független, szabad, demokratikus Magyarországot!”. A magyar kommunisták, antifasiszták harcai a II. világháború éveiben. (1975)
Nemzeti felszabadulásunk útján. Felszabadulásunk 35. évfordulójára. (1980).
Irodalom
Irod.: Tóth Sándor: K. Gy.: A magyar függetlenségi mozgalom. 1936–1945. (Hadtörténelmi Közlemények, 1956)
Ortutay Gyula: K. Gy.: Szocializmus és kultúra. Beszédek, cikkek, előadások. (Kortárs, 1962)
Mesterházi Lajos: Az érvek nyelvén. K. Gy.: Szocializmus és kultúra. Beszédek, cikkek, előadások. (Élet és Irodalom, 1962. 50.)
Somlai Aliz: K. Gy.: A magyar függetlenségi mozgalom. 1936–1945. (Könyvtáros, 1965)
Sipos Péter: K. Gy.: A magyar függetlenségi mozgalom. 1936–1945. (Párttörténeti Közlemények, 1966)
Mihályfi Ernő: K. Gy.: Szocializmus, népfront, demokrácia. Beszédek, cikkek, interjúk, megemlékezések, 1962–1971. (Társadalmi Szemle, 1971)
Baranyi Béla: K. Gy.: Szabadságunk születése. Válogatott cikkek, tanulmányok és beszédek. (Alföld, 1974)
Pintér István: K. Gy.: Szabadságunk születése. (Társadalmi Szemle, 1974)
Széchy András: K. Gy.: Szabadságunk születése. (Párttörténeti Közlemények, 1974)
Johancsik János: K. Gy.: Szabadságunk születése. (Századok, 1975)
Bakó Endre: K. Gy.: Életem törvénye. (Alföld, 1981)
Somlyai Magda: K. Gy.: Életem törvénye. (Társadalmi Szemle, 1981)
Vigh Károly: Egy élet törvénye. K. Gy.: Életem törvénye. (Forrás, 1982)
Mucsi Ferenc: K. Gy.: Két világ határán. (Társadalmi Szemle, 1984)
Feitl Isván: K. Gy.: K. Gy.: Megkésett börtönnapló. (Társadalmi Szemle, 1988)
Simon Zoltán: K. Gy.: Megkésett börtönnapló. (Alföld, 1988)
Halálhír, temetés után. (Népszabadság, 1996. márc. 20.)
Varga Andrea–Vincze Gábor: K. Gy. nemhivatalos látogatása Bukarestben 1959 nyarán. (Magyar Kisebbség, 1999).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1994. (Bp., 1991–1993)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000
2. bőv. és jav. kiad. 2006)
Jónás Károly–Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei, 1848–2002. (Bp., 2002)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2019
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (662), orvos (602), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (213), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (99), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (88)