Kállay Ferenc
jogász, történetíró
Névváltozatok
Kállai Ferentz
Születési adatok
1790. december 2.
Debrecen, Bihar vármegye
Halálozási adatok
1861. január 1.
Buda
Temetési adatok
1861. január 3.
Buda
Krisztinavárosi sírkert
Család
Szülei: Kállay/i Sámuel, Virág/h Mária. Négyen voltak testvérek.
Testvérei: Kállay István, Kállay Sámuel (1780. okt. 11. Debrecen), ill. Kállay Sára (1785. máj. 14. Debrecen).
Felesége: Kacsányi/Katsányi Erzsébet (†1869. ápr. 27. Buda).
Gyermeke, fia: Kállay Bertalan (1842. ápr. 3. Pest–1907. márc. 20. Bp. Temetés: 1907. márc. 22. Farkasrét) országgyűlési gyorsíró, leánya: Kállay Hermine (1846. júl. 6. Pest). Leánya valószínűleg gyermekkorában elhunyt (1861-ben már biztosan nem élt.)
Kállay Bertalan felesége: turcsánkai és terestyénfalvi Turcsányi/Turtsányi Johanna (= Turcsányi Janka, 1854. jún. 30. Alsóköröskény, Nyitra vm. –1909. jún. 13. Bp.); Turcsányi Vince (1824. ápr. 2. Malomszeg, Nyitra vm.–1891. okt. 6. Nagylapás, Nyitra vm.) mérnök, 1848/49-es honvéd százados és Vancsay-Rigó Karolina (1836. márc. 24. Ürmény, Nyitra vm.–1909. máj. 14. Bp.) leánya.
Iskola
Elemi iskoláit Debrecenben végezte, majd a debreceni református kollégiumban és a jogakadémián tanult tovább (1796–1809), Pesten ügyvédi okl. szerzett (1813), Bécsben ún. auditori (hadbírói, katonai vizsgálóbírói) vizsgát tett (1814). Tanulmányai alatt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Kölcsey Ferenccel.
Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.; r.: 1832. szept. 1.).
Életút
Pozsonyban, az országgyűlésen, Majláth/Mailáth György mellett joggyakornok (1812–1813), tanulmányai befejezése után a 2. székely gyalogezred hadbírája (Kézdivásárhelyen, 1814–1827). Hadnagyi ranggal lépett a katonaság sorai közé, idővel főhadnaggyá, majd századossá léptették elő (1819-től kapitány). Nyugalomba vonulása után Nagyenyeden (1827–1830), Kézdivásárhelyen élt (1830–1832), akadémikussá választása után Budán telepedett le (1832–1861) és csak történeti, filológiai és politikai tanulmányokkal foglalkozott.
A forradalom és szabadságharc idején a magyar hadügyminisztérium felszólítására ismét hivatalt vállalt. Az Országos Nemzetőri Haditanácsnál hadügyész (1848. ápr. 20.–1848. jún. 19.), őrnagyi rangban a Fegyelmi Osztály főnöke (1848. jún. 19.–1848. dec. ?), egyúttal a magyar hadbírók vizsgálóbizottságában mint cenzor is működött. A szabadságharc leverése után a budai cs. és kir. várparancsnokság igazolta.
Kállay Ferenc a modern őstörténeti kutatások egyik hazai kezdeményezője és elindítója. Első „históriai értekezését” a székelységről írta, majd a nemzeti képviseletről írt jelentős dolgozatot, A ’Nemzeti Képviseletnek Tudománnya c. értekezést, jóllehet az MTA elfogadta, a cenzúra nem engedte megjelentetni (1830–1831-ben). Feltűnést keltő írásaira felfigyelt a reformkori kortárs ellenzék, a Magyar Tudós Társaság tagjai közé fogadta (1832-ben előbb levelező, majd rendes taggá választották. Levelező taggá a történettudományi, rendes taggá a filozófiai osztályba jelölték, Az Ideológiáról c. székfoglalóját szintén nem engedte megjelentetni a cenzúra!).
Kállay Ferenc az elismerés után Budára költözött, elsősorban a kereszténység előtti magyarság hitvilágával, a kazár–magyar kapcsolatok történetével foglalkozott, de gazdaságtörténeti munkái is értékesek. Nyelvészként a finnugor nyelvrokonság egyik korai híveként részletesen vizsgálta a két nyelv történetét, finn–magyar nyelvkönyvet szerkesztett, meglepő etimológiai azonosságokra figyelt fel. Elsőként vizsgálta a magyar népi hagyományban élő hiedelmeket, azoknak a finnugor népeknél is meglévő hasonlóságait. Etnográfusként elsősorban népi állattartással, valamint annak, a keleti népeknél kialakult sajátosságaival, a hazai településformák különösségeivel, a nomád állattartás és az alföldi településtípusok összefüggéseivel foglalkozott. Érdeklődése a fentieken kívül még kiterjedt poétikai, jogelméleti, filozófiai és esztétikai kérdésekre is. Alapvető jelentőségű visszaemlékezéseket közölt továbbá Kölcsey Ferenc (1790–1838) ifjúságáról, elkezdte összegyűjteni a költő addig kiadatlan írásait és kéziratait. Halála előtt néhány hónappal jelent meg fő műve, A pogány magyarság vallása (1860), amellyel posztumusz elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját (1861-ben).
Emlékezet
Kállay Ferenc régi református családból származott, nem rokona a nagykállói előnevű nemes Kállay családnak (jóllehet Kállay Bertalan gyászjelentésén szerepel ez az előnév…), néhány fennmaradt önéletrajzi feljegyzésében maga Kállay Ferenc cáfolja, hogy „valamely nemes család sarja lenne”. A család eredeti névváltozata (anyakönyvi adatok szerint) Kállai volt, írásai azonban Kállay Ferencz vagy (gyakrabban) Kállay Ferentz néven jelentek meg.
Kállay Ferenc gyermekkorában ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel, a költő 1807-ben hagyta el a debreceni kollégiumot, Kállay maradt, s ott fejezte be jogi tanulmányait. Kölcsey Ferenc életében Kállay Ferenc volt az egyetlen igaz barátja, még közel egy évtizeden át leveleztek, sőt többször személyesen is találkoztak. Kállay 1812-ben négy hetet töltött Kölcseynél Álmosdon – mint írta – felelevenítették iskoláskori emlékeiket, nagy közös utazást terveztek, de ezt a politikai helyzet (napóleoni háborúk) meghiúsította. Ugyanebben az évben Debrecenből Pozsonyba ment, ahol még látta az országgyűlés „végszakát”, egyúttal gyakornokoskodott Majláth György mellett (1813-ban Pesten ügyvédi, 1814-ben Bécsben auditori oklevelet szerzett).
Kállay Ferenc 1814-től 1832-ig élt Erdélyben (1827-ig volt aktív szolgálatban), sokat utazott, számos helyen megfordult. Későbbi, Kölcseyhez írt leveleiből megtudható, hogy katonai vizsgálóbíróként Pozsonyt, Pestet, valamint Ausztria számos városát felkereste, de járt Velencében, Tirolban és Csehországban is. Első napvilágot látott munkái a székelyekről szóltak (1818), majd Gyarmathi Sámuel és Kőrösi Csoma Sándor – két jeles székely tudós – életrajzát tette közzé (1831–1832). Akadémiai taggá választása után Budára költözött, ekkor mindössze 42 éves, közel harminc éven át csakis tudományos munkásságával foglalkozhatott.
Kállay Ferenc rendkívüli szorgalmú tudós volt, feladatait szinte katonai fegyelemmel látta el, a magyar tudománytörténetben talán ő tekinthető a tudós archetípusának. Életét szinte teljesen kitöltötte a munka, igen sok monográfiát, jelentős tanulmányt, politikai esszét, kisebb publicisztikát írt, érdeklődése kiterjedt nyelvészeti, vallási, filozófiai, gazdasági, politikai kérdésekre. Élete fő műveit az 1840-es években alkotta, az akadémiai közéletből az 1850-es évektől kezdett vissza-, ill. kiszorulni, jóllehet még rendszeresen eljárt osztályülésekre, egyéb akadémiai rendezvényekre. Kállay komplex tudománya, s a személyében megtestesített tudóstípus egyre kevésbé illett az átalakuló, szakosodó, szakszerűsödő akadémiai képbe. (Kállay inkább egy klasszikus tudós társaság, mint egy tudományos testület tagja volt…)
Kállay Ferenc élete utolsó évei csendes egyhangúsággal teltek. Mindennap írt, pontosabban délelött írogatott, egyszerű ruhában járt (pl. húsz évig viselt egy házikabátot), délután olvasgatott, időnként el-eljárt néhány megmaradt barátjához (Hubay József, Jankovich Vince, Réső Ensel Sándor, Sztrokay Antal) kártyázni, „dohogni”. Ők voltak utolsó tanúi életének, ők gondoskodtak temetéséről, s családjától sem fordultak el. Hatalmas munkássága feldolgozatlan, számos írása kéziratban maradt, ill. egy része (köztük glosszáriuma és részletes önéletírása) rejtélyes módon elkallódott vagy talán lappang valahol. Az MTA Kézirattárában őrzött, tengernyi teleírt füzetből, levélből álló hagyatékát az akadémiai „megbízott küldöttség” (Csengery Antal, Érdy János, Toldy Ferenc) mindössze háromszáz forintra becsülte, megállapítva, hogy a szerző „nézőpontjai immár túlélve magát … nyomtatásra nem alkalmasak.”
A Magyar Tudós Társaság rendszabályai kimondták, hogy levelező taggá való felvételét senki sem kérhette, e címet csak ajánlás útján lehetett megszerezni. Kállay Ferencet valószínűleg Döbrentei Gábor ajánlotta. Kettejük kapcsolata egy 1814-es kolozsvári találkozással kezdődött, majd levelezéssel folytatódott. Az Erdély szélén élő, barátoktól, kulturális élményektől elzárt Kállay Döbrenteiben látta – a gyermekkori jóbarát, Kölcsey mellett – azt a közvetítőt, aki bekapcsolhatja őt az ország, sőt a „két haza” szellemi vérkeringésébe. A Kölcseyvel folytatott levelezés – személyes találkozás híján – egy idő után megszakadt. Döbrentei azonban ápolta erdélyi kapcsolatait, s 1831 febr.-tól mint a Magyar Tudós Társaság titoknoka latba vethette befolyását pártfogoltja érdekében, akiben szövetségest is láthatott. Az Akadémia 1832-ben előbb levelező, majd rendes taggá választotta. Kállay Ferenc tudománytörténeti jelentősége azért is egyedülálló, mert ő volt az első, aki székfoglaló előadást tartott (Az Ideológiáról címmel, 1832. nov. 16-án).
Főbb művei
F. m.: önálló művei: Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Készítette Kállay Ferentz, pensionált kapitányauditor. (A Református Kollégium kiadványa. Nagyenyed, 1829)
Az Ideológiáról. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1832. nov. 16.)
Magyar játékszíni jutalmazott feleletek, a’ magyar tudós társaságnak 1833beli ezen kérdésére: miképen lehetne a’ magyar játékszínt Budapesten megalapítani? Fáy András, Jakab István és K. F. felelete. (A Magyar Tudós Társaság kiadványa. Pest, 1834)
A magyar nemzetiségről. Tanulmány. (Pest, 1836)
Kölcsey Ferencz gyermek- s’ ifjúkori életrajza s’ néhány eredeti levele. (Pest, 1839)
A ’szózat criticai bírálatja. Szerző br. Wesselényi Miklós. Bíráló K. F. (Pest, 1843)
Az eskütt székről, tekintettel az alsó táblai szónoklatokra. (Pest, 1844)
Finn–magyar nyelv. Literaturai vázlat. A finn–magyar nyelvvizsgálatok eredményei. Statistico-ethnoghraphiai ismertetése a finn népágazatoknak, historiai jegyzetekkel. (Pest, 1844)
A pogány magyarok vallása. A Kisfaludy Társaság által 50 arannyal jutalmazott pályairat. (Pest, 1861)
A pogány magyarok vallása. Fotomechanikai utánnyomás. (Magyar történelmi magyarázatok, források és tanulmányok. Mitológia. 1. New York, 1971)
K. F. két előadása: A magyar és kozár kapcsolatokról. – A gúthi, coth, geta nevekről. Készült a Zürichi Magyar Egyesület 1990. évi altenbergi konferenciája alkalmából. (Bp., 1990)
Magyar régiségek nyomozása. Tálasi István kísérő tanulmányával. (A Magyar Néprajzi Társaság reprint kiadványai. 2. Bp., 1990)
A pogány magyarok vallása. A Kisfaludy Társaság által 50 arannyal jutalmazott pályairat. Hasonmás kiad. (Bp., 1999)
Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Készítette Kállay Ferentz, pensionált kapitányauditor. Hasonmás kiad. (Históriaantik Könyvek. Bp., 2010)
A magyar nemzetiségről. Tanulmány. Hasonmás kiad. (Históriaantik Könyvek. Bp., 2010)
Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Készítette Kállay Ferentz, pensionált kapitányauditor. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Demeter László. (Szarvas, 2013).
F. m.: tudományos dolgozatai: A védelmeztetett nemes székely nemzet. (Tudományos Gyűjtemény, 1818)
Magyar régiségek nyomozása. (Tudományos Gyűjtemény, 1823)
Emlékbeszéd Köteles Sámuel felett. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1831–1832)
Gyarmati Sámuel orvos élete leírása. (Nemzeti Társalkodó, 1832)
Emlékbeszéd Görög Demeter felett. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1832–1834)
Kőrösi Csoma Sándorról. (Nemzeti Társalkodó, 1833)
A philosophia tárgya, czélja, és hasznainak főbb vonalai. – A philosophia fordulatpontjai Francziaországban. – Az angol alkotmány eredetében, következéseivel némi tekintettel Magyarországra. (Tudománytár, 1834)
A tisztelkedés mestersége. (Kritikai Lapok, 1834)
A szükség mint az éldelés egyik főrugója. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1834–1836)
Származtatások. – Törvények és szokások. (Tudománytár, 1835)
Origo et formatio linguae ugoricae. (Kritikai Lapok, 1836)
Tudós egyesületek s alapítványok hasznairól. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1836–1838)
Könyvbírálati szabályok, vagyis értekezés a recensiók természetéről. – Az angol Leslie és Drummond famíliák magyar származásokról és az elsőnek Balkány praedikátumáról – Vázolatok az opera theóriájából és történeteiből. (Tudományos Gyűjtemény, 1837)
A szabad akaratról. (Tudománytár, 1838)
A halálos büntetésről. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1838–1840)
A keleti nyelvek magyar történeti fontossága. (Tudománytár, 1839)
Lebediás. (Tudománytár, 1840)
Mithra tiszteletéről s Mithra emlékekről (Magyar Hon, 1840)
Orbaiszékben talált régiségekről. (Akadémiai Értesítő, 1840–1841)
A Frangepánok. (Tudománytár, 1841)
Vallásszabadság és türelem fogalmazásai. 1–4. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1841–1842)
Kőrösi Csoma Sándort és a magyar őslakot illetőleg. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842)
A székely nemzet rövid ismertetése. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843)
Új vélemény a szlávok tót nevéről. – Az öngyilkosság. (Tudománytár, 1843–1844)
Némely Kézdi-Vásárhelyt talált régiségekről. – Kállay nézetei a finn–magyar kérdésről. (Akadémiai Értesítő, 1843–1844)
A szibériai nyelvekről és a magyarhoni rokonságokról. – Az «ajtó» szónak rokonai más nyelvekben. – Az ősi magyar vallás kifürkészése tárgyában. (Akadémiai Értesítő, 1847)
Az ól és akol szók nyelvhasonlító fejtegetése. (Akadémiai Értesítő, 1848)
A kozár népnek az ogor népfajhoz tartozásáról. Az ősvilági rokon bölcseletek keleten és nyugaton. – A magyaroknak régi sabir nevéről. – A kozár nép származatáról. – A gylas és carchan régi magyar nevek jelentéséről. (Akadémiai Értesítő, 1850)
A kozárok uradalmáról. – A kozár birodalom királyairól, a kozár alkotmányról, kereskedésről. – A rím és rhytmus elméletéről. – Az elme szó ősvilági vallásos alapjáról. – A magyar és kozár kapcsolatokról. (Akadémiai Értesítő, 1851)
A Gúthi, Goth, Geta nevek vallásos alapja. – A czófalvi arany csákányokról. (Akadémiai Értesítő, 1852)
A hitbizományokról. A régi Szláviáról. Az elme szó értelmezése. (Akadémiai Értesítő, 1853)
Kígyótiszteletről a khami s scytha népeknél. (Akadémiai Értesítő, 1855)
Még egyszer az elme szóról. (Uj Magyar Muzeum, 1855)
A hitbizományokról. (Jogtudományi s Törvénykezési Tár, 1855)
A pogány magyarok temetkezéséről. 1–2. (Budapesti Hírlap, 1860).
Irodalom
Irod.: források és feldolgozások: Kállay István. (Vasárnapi Ujság, 1861. 49. [dec. 8.])
Özvegy Kállay Ferencné Kacsányi Erzsébet ápr. 27-én Budán meghalt. (Budapesti Közlöny, 1869. ápr. 30.)
Turcsányi Vince 67 éves korában elhunyt Nagy-Lapáson. Mint főhadnagy végigküzdötte az 1848-49-iki szabadságharcot. (Budapesti Hírlap, 1891. okt. 10.–Fővárosi Lapok, 1891. okt. 11.)
Nagykállói Kállay Bertalan, az országgyűlési gyorsiroda egyik régi tagja tegnap este 64 éves korában meghalt. Az elhunyt Kállay Ferencnek … volt a fia. (Budapesti Hírlap–Az Újság, 1907. márc. 22.)
Kállay Bertalan gyorsíró … elhunyt. (Magyarország, 1907. márc. 22.)
Kállay Bertalan gyorsírót ma temették el. (Budapesti Hírlap, 1907. márc. 23.)
Nagykállói Kállay Bertalanné Turtsányi Johanna elhunyt. (Magyarország [napilap]–Pesti Hírlap–Pesti Napló, 1909. jún. 16.)
Keve Mária: Kállay Ferenc nyelvhasonlító munkássága. (Finnugor értekezések. 4. Bp., 1940)
Tálasi István: Kállay Ferenc és az alföldi nomád mezőgazdálkodás. (Ethnographia, 1946. 1.)
Kölcsey Ferenc kiadatlan írásai. 1809–1811. Kölcsey és Kállay Ferenc műhelyének kézirataiból. Vál., a bevezető tanulmányt írta Szauder József. Sajtó alá rend. Bánhegyi György és Szauder József. (A magyar irodalomtörténetírás forrásai. 8. Bp., 1968)
Zsigmond Gábor: Egy reformkori etnográfus. (Világosság, 1978. 2.)
Dénes Iván Zoltán: A hagyományos konzervativizmus továbbélése. Kállay Ferenc „feudális antikapitalista” publicisztikája. (Magyar Tudomány, 1986. 4.)
Völgyesi Orsolya: Kállay Ferenc kiadatlan értekezése: A ’Nemzeti Képviseletnek Tudománnya. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1999. 1-2.)
Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc álmosdi évei avagy a Kölcseyek Álmosdon. (Alföld, 2011. 2.).
Irod.: lexikonok, monográfiák: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. (Pest, 1858)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Magyar néprajzi lexikon. I–V. köt. Főszerk. Ortutay Gyula. (Bp., 1977–1982)
Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. (Bp., 1989)
Domokos Péter: Kállay Ferenc. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1990)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. I–II. köt. (Bp., 2008)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:VFKB-WF3 (Kállai [!] Sára keresztelési anyakönyve, 1785)
https://www.familysearch.org/tree/person/sources/L8VX-9LY (Kállai [!] Ferenc keresztelési anyakönyve, 1790)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V5QD-V5F (Kállay Bertalan keresztelési anyakönyve, 1842)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSL-KNPW (Kállay Hermine keresztelési anyakönyve, 1846)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNW-4YLD (Turcsányi Johanna keresztelési anyakönyve, 1854)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/126030 (Kállay Ferenc gyászjelentése, 1861)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:66ZB-4853 (Kállay Bertalan halotti anyakönyve, 1907)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/125998 (nagykállói Kállay Bertalan gyászjelentése, 1907)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:66MH-5LLR (Kállay Bertalanné Turcsányi Janka halotti anyakönyve, 1909)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:669C-2DRQ (Turcsányi Vincéné Rigó Karolina halotti anyakönyve, 1909)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2024
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (662), orvos (602), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (213), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (99), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (88)