Iskola

Középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte, a Selmecbányai Akadémián tanult tovább (1912–1918), a soproni Bányászati és Kohászati Főiskolán bányamérnöki okl. (1920), a Pázmány Péter Tudományegyetemen földtanból bölcsészdoktori okl. (1927), a földtani szerkesztések és mérések tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1946). A műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1954), doktora (posztumusz, 1958). 

Életút

Az I. világháborúban, mint üzemmérnök szerbiai katonai bányászati üzemekben szolgált (Majdanpek, Rudnik, 1916–1918), az ausztriai Gewerkschaft Rathausberg bányáiban altáróépítő mérnök (1919–1920), a királd-putnoki szénbányák üzemmérnöke (1920–1927), a majdanpeki réz- és kovandbányák igazgató mérnöke (1927–1934), majd Belgrádban és Budapesten magánmérnök (1934–1935). A Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Elektromos Művek alagútépítési bányászati szakértője (1935–1937), a HFK Aknamélyítő és Bányászati Mélyépítő Vállalat vezető mérnöke, társtulajdonosa (1938–1945). A szénbányászat államosítási főmegbízottjának bányászati előadója (1946. jan.–júl.), az államosított szénbányák műszaki ügyvezető igazgatója (1946–1948), a Szénbányászati Kutatólaboratórium osztályvezetője (1949–1950), a Földalatti Vasúttervező Vállalat, ill. az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) vezető tervezőmérnöke (1950–1952). Az ún. bányamérnöki perben bányászati szabotázscselekmény szervezése koholt vádjával az ÁVH letartóztatta (harmadrendű vádlottként, 1952. aug. 6-án; 1953-ban engedték szabadon).

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE Élet- és Földtudományi Kar Földtani Intézete magántanára (1946–1952). 

Bányageológiával, bányászati mélyépítéssel, bányászati szellőzéssel, bányászati alagutak tervezésével foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a sűrített levegő fénytörő hatásának feltárása terén, a fagyasztásos aknamélyítés magyarországi bevezetője. Monográfiája és doktori értekezése (A táróhajtás szellőztetése, 1956) nemzetközileg is az elsők között foglalta össze a bányalevegő összetételét és fizikai jellemzőit, a légáramlás összefüggéseit meghatározva a természetes és mesterséges optimális bányaszellőztetés módjait (a fúvó, a szívó és a kombinált szellőztetést), valamint a szállított légmennyiség ellenőrzési lehetőségeit. Számos találmány és technikai újítás (pl. a Káposztás-féle dobzsilip, 1950; táróhajtás úszóhomokban vasbordákkal, 1951 és zártpajzzsal, 1956) fűződik nevéhez. 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Az utóbbi években az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) kutatói, elsősorban Cserényi-Zsitnyányi Ildikó kezdte meg az 1950-es évek bányamérnöki szabotázs perének feldolgozását.