Család

A József Műegyetem Mérnöki Osztályán végzett (1924).

Iskola

A nagyváradi Sokodol cég üzemmérnöke (1924–1925), a bp.-i Immobilia cég mérnöke (1925), a medgyesi Karres testvérek cég mérnöke, főmérnöke (1926–1938), különböző, főleg budapesti cégeknél mérnökként dolgozott (1938–1945). A II. vh. után, Medgyesen magánmérnöki tevékenységet folytatott (1945–1948), az Építészeti Tervező Intézet (ÉTI) tervező mérnöke (1948–1949), az Ipari Épülettervező Intézet (ITI) tervezőmérnöke, szakosztályvezetője (1949). A Nehézipari Épülettervező Intézet Nemzeti Vállalat (NITI) tervezőmérnöke (1949–1950), a Könnyűipari Épülettervező Iroda Nemzeti Vállalat főmérnöke (1950), az Általános Épülettervező Iroda Nemzeti Vállalat (ÁÉTI) igazgatója (1950–1955). Az ÉKME, ill. a BME Mérnöki Kar, ill. Építőmérnöki Kar Építésszervezési Tanszéke, ill. Építéskivitelezési Tanszéke egy. tanára (1955. máj. 1.–1969. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1955–1964).

Életút

Vasútépítéssel, építésszervezéssel és -tervezéssel foglalkozott. Új alapokra helyezte az építőipar építésszervezési oktatását, jelentős szerepet játszott az építőipari gyakorlatban megvalósult folyamatos szalagszerű szervezési munka elméleti és gyakorlati alapjainak megvalósításában. Részt vett a Lenin Kohászati Művek (LKM) rekonstrukciójának tervezési munkáiban (1965–1966).

Budapesten élt és tevékenykedett, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik. Emlékére a Magyar Mérnöki Kamara Építési Tagozata Kardos Andor-díjat alapított (azok számára, akik hosszabb időn keresztül kiemelkedő szerepet vállaltak a magyarországi építési tevékenységben, vagy akik kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a tervezés, a kivitelezés és az oktatás területén, 2002-ben). A díjat minden évben június első vasárnapján, az Építők Napján adják át.

Az MTA Építéstudományi Bizottsága tagja.