Család

Szülei, gyermekkorában elváltak, édesanyja nevelte Jászberényben. F: 1940-től Görömbey Margit, orvosnak készült, de tanulmányait abbahagyta. Leánya: Karlinger Kinga (1944–) orvos, patológus, kandidátus és Karlinger Csilla (1946–) tanár. Fia: Karlinger György (1941–) orvos. 

Iskola

A Jászberényi Állami Főgimnáziumban éretts. (1926), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1933), sebész szakorvosi vizsgát tett (1939), az orvostudományok kandidátusa (1959). 

Életút

A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Anatómiai Intézetében Tóth Zsigmond gyakornoka (1933–1937), a Sebészeti Klinikán Neuber Ernő egy. tanársegéde (1937–1939). A budapesti Szent Rókus Kórház I. sz. Sebészeti Osztálya segédorvosa (1939–1941), a pécsi Honvédkórház Sebészeti Osztálya osztályvezető orvosa (1941–1942), a II. világháború alatt hivatásos honvédorvosként egészségügyi oszlopparancsnokként szolgált (1942–1945), szovjet hadifogságba esett, őrnagyként szerelt le (1945). A Pécsi Tudományegyetem, ill. a POTE Sebészeti Klinika osztályvezető egy. tanársegéde és a traumatológiai-ortopédiai szakrendelés vezetője (1945–1950), egy. adjunktusa (1950–1952). A Tájanatómiai és Sebészeti Műtéttani Intézet tanszékvezető egy. docense (1953–1961), egy. tanára (1961–1969), egyúttal a II. sz. Sebészeti Klinika klinikaigazgató egy. docense (1956–1961), egy. tanára (1961. aug. 12.–1969), az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója (1969–1979). 

Sebészeti és kísérletes anatómiával, pankreászsebészettel, akut pankreatitiszek műtéti megoldásaival, végbéltumorok komplex operatív és sugárkezelésével foglalkozott, elsősorban a kalluszképződéssel kapcsolatos kutatások terén ért el jelentősebb eredményeket. 

Elismerés

Balassa János-emlékérem (1974).