Család

Nagyapja Károlyi György, gr. (1802-1877) politikus. Nagybátyja Károlyi István, gr. (1845-1907) politikus. Apja gr. Károlyi Tibor (1843-1904) politikus, nagybirtokos, anyja gróf Degenfeld-Schonburg Emma. Testvére gr. Károlyi Imre politikus (1873-1943) unokatestvére gr. Károlyi Mihály (1875-1955) és gr. Károlyi József (1884-1934) politikusok, nagybirtokosok. Veje gr. Esterházy Móric politikus, dédunokája Esterházy Péter író.

Iskola

Az MTA tagja (ig.: 1915. okt. 8.).

Életút

A bp.-i tudományegyetemen jogot tanult; közben a berlini és a bonni egyetem vendéghallgatója. Az MTA tagja (ig.: 1915. okt. 8.-1945. ápr. 26.). - Arad vm.-i birtokán gazdálkododott, a Főrendiház tagja (1905-1918), törvénytelenül kinevezett Fejérváry-kormány idején részt vett az ún. nemzeti ellenállásban (1905-1906). A Függetlenségi és 48-as Párt vezette koalíció kormányzása alatt Arad vm. és Arad törvényhatósági jogú város főispánja (1906-1910), a Nemzeti Munkapárt hatalomrakerülése után visszavonult a közélettől (1910), majd belépett az ifj. gr. Andrássy Gyula által újjászervezett Alkotmánypártba (1913). Az I. vh. alatt tartalékos huszárhadnagyként az orosz fronton szolgált (1914-1918), az össszeomlás után ismét Arad vm.-i birtokaira vonult vissza. A Tanácsköztársaság alatt Arad város székhellyel, elsősorban a környéki birtokosokból ellenkormányt alakított (aradi ellenforradalmi kormány, 1919. máj. 5.-1919. máj. 31.), de a román hadsereg néhány nap múlva több társával együtt Mezőhegyesen két hétre internálta (1919. máj. 9.). Kiszabadulása után (1919. máj. 22.) a francia megszállás alatt álló Szegedre utazott, ahol francia védnökség alatt újjáalakította kormányát (első szegedi ellenforradalmi kormány, 1919. máj. 30.-1919. júl. 12.), amelyben a miniszterelnöki poszt mellett igazságügyminiszter, ideiglenesen hadügy- (1919. máj. 30.-1919. jún. 6.), majd belügyminiszter is volt (1919. jún. 6.-1919. júl. 12.). Kormányának célja a bécs Antibolsevista Comitéval összhangban a proletárdiktatúra megdöntése volt, hadügyminisztere, Horthy Miklós megkezdte az önálló m. haderő, a Nemzeti Hadsereg felállítását. A remélt francia támogatás elmaradása, a hadsereg szervezésének akadályozása, sőt a katonai támadás kifejezett megtiltása, vmint az ellenforradalmi erők közötti belső viszályok miatt lemondott (1919. júl.). - A Romániához csatolt országrészből Mo.-ra áttelepedve az 1920-as évek elejétől a mintegy 12 ezer kh-as Szabolcs és Szatmár vm.-i birtokain gazdálkodott. Az örökös jogú főrendi családok küldötteként, ill. koronaőrként (1928. jún.-1930. dec.) az újjászervezett Felsőház tagja (1927-1931, 1931-1939). Az Egységes Párt programjával ogy.-i képviselő (Székesfehérvár, 1931-1932. nov.). Gr. Bethlen István kormányának külügymininisztere (1930. dec. 9.-1931. aug. 24.), Mo. miniszterelnöke (1931. aug. 24.-1932. okt. 1.), egyúttal pénzügyminiszter (1931. aug. 24.-1931. dec. 16.), valamint népjóléti és munkaügyi miniszter is (1931. dec. 16.-1932. jún. 30.). Hiv.-ba lépése után legsürgősebb feladatának a gazdasági világválság mo.-i következményeinek leküzdését tekintette, emiatt nem riadt vissza a népszerűségét visszavető, szigorító intézkedésektől. Megemelte az adókat, a költségvetési kiadások kurtítása érdekében csökkentette a köztisztviselők fizetését és a nyugdíjakat, takarékossági intézkedéseket (pl. az áll. autók használatának beszüntetése) hozott. A biatorbágyi merényletet kihasználva kormánya statáriumot vezetett be (1931. szept. 19.), ennek hatálya alatt felszámolta az MSZDP falusi szervezeteit, korlátozta a gyülekezési jogot és kiterjesztette a rögtönítélő bíróság hatáskörét. A sorozatos letartóztatásokkal, elrettentő ítéletekkel (pl. Fürst Sándor és Sallai Imre kivégzése) gyakorlatilag hosszabb időre likvidálta a KMP-t, de fellépett az éledő szélsőjobboldali mozgalmakkal szemben is (Vannay László puccskísérlete). A kormány Mo. pénzügyi helyzetének szanálása érdekében a Nemzetek Szövetsége pénzügyi biz.-ához fordult segítségért (1931. szept. 7.), majd egy évre transzfermoratóriumot (a külföldi pénzügyi követelések megfizetésének felfüggesztése) hirdetett meg (1931. dec.). Miután rövid távú válságkezelő intézkedései nem jártak eredménnyel, a demokratikus ellenzék, ill. a gazdavédelmi intézkedések elmaradását számon kérő Bethlen-csoport kereszttüzébe került, lemondott, és visszavonult a politikától (1932. okt.). A II. vh. alatt Horthy Miklós informális tanácsadó testületének, ún. titkos kamarillájának tagjaként kiállt az angolszász hatalmakkal kötendő különbéke mellett. M. kir. titkos tanácsos (1936).