Család

Sz: Karsai Károly, Jakatics Róza (†1944) munkások. F: Langer Elvira, az Állami Jelmezkölcsönző Vállalat tisztviselője. Fia: Karsai Károly és Karsai László. 

Iskola

A Győri Tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett (1940), a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–történelem szakon (1948–1949), az ELTE Lenin Intézetben filozófia szakon tanult (1953–1955), a moszkvai Könyvtáros és Népművelői Főiskolán népművelői okl. szerzett (1960), a neveléstudományok kandidátusa (Moszkva, 1964; honosítva: Bp., 1964). 

Életút

Győr-Szabadhelyen segédtanító (1940), Dézsérben (Bihar vm.) tanító (1940–1942), a II. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1942–1945), hadifogságban volt (1945). Noszlopon tanító és falusi szabadművelődési ügyvezető (1945–1947), a Pápai Körzeti Szabadművelődési Hivatal munkatársa, majd vezetője (1947–1948). Veszprém vármegyei (1948–1949), a szentesi Csongrád vármegyei Szabadművelődési Felügyelőség munkatársa, majd vezetője (1949–1950). A szekszárdi Népművelési Központ vezetője (1950–1952), a Népművelési Minisztérium Iskolájának oktatója (1952–1955), a Népművelési Minisztérium, ill. a Művelődési Minisztérium (MM) Oktatási Osztálya előadója (1955–1960), főelőadója (1964–1980). A moszkvai Állami Könyvtáros Intézet aspiránsa (1960–1964). 

Népművelési és művelődéspolitikai kérdésekkel, elsősorban a népművelők nevelésével, a művelődési házak ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő tevékenységével foglalkozott. Jelentős szerepet játszott a magyarországi népművelési intézményi hálózat képzési rendszerének és kutatási bázisának kialakításában, ill. korszerűsítésében.

Elismerés

Szocialista Kultúráért (1955), Magyar Szabadságért Érdemérem (1957).