Kazár György
Kazár György

2024. december 7. Szombat

Kazár György

orvos, sebész

Születési adatok

1914. június 5.

Budapest

Halálozási adatok

2002. január 17.

Budapest


Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1938), általános sebész (1941), baleseti sebész szakorvosi vizsgát tett (1960), egészségügyi szervezői szakképesítést szerzett (1969); az orvostudományok kandidátusa (1965), doktora (1978). 

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE II. sz. Sebészeti Klinikán Bakay Lajos műtőnövendéke, tanítványa (1939–1941), műtőorvos és egy. tanársegéd (1941–1949); közben a II. világháborúban szovjet hadifogságban volt (1945–1948). A BOTE III. sz. Sebészeti Klinika egy. tanársegéde (1949–1952), a BOTE központi adminisztrációjának vezetője (1952–1953). Az Egészségügyi Minisztérium Oktatási Osztálya orvos-főelőadója (1953–1957), az Országos Traumatológiai Intézet (OTI) klinikai tanársegéde (1957–1961), a budapesti VIII. kerületi Szántó Kovács János utcai Rendelőintézet igazgatóhelyettes főorvosa (1961–1966). A Fővárosi Tanács VB Egészségügyi Főosztálya kórházi csoportvezető főorvosa (1966–1968), a Gyógyító-megelőző Osztály osztályvezető főorvosa (1968–1970), Budapest főváros főorvoshelyettese (1970–1974). Az OTI Szervezési-módszertani Osztályának vezetője (1974–1976), az OTI tud. igazgatója (1976–1977), igazgatóhelyettese (1977–1984). C. egy. tanár (1979-től). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1961–1964). 

Végtag-traumatológiával, ún. katamnesztikus vizsgálatokkal, baleseti sérültek rehabilitációjával, traumatológiai sérültek ellátásának késői eredményeivel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a combsérülések és -törések, elsősorban a combnyaktörés, ill. a combnyak-álízület műtéti megoldásai, ill. a combfej, combnyaktörés utáni flebográfiás (= a láb vénáinak speciális röntgen) vizsgálata terén. Pontosította a vállficamok, a traumás csípőficam, a bokatörés kezelésének alapelveit, új módszert dolgozott ki a gyógyítási eredmények felmérésére. 

Elismertség

A Magyar Traumatológus Társaság titkára (1968–1971), vezetőségi tagja (1971-től). A Magyar Rehabilitációs Társaság (1969-től), az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesülete vezetőségi tagja (1970–1972).

 

Az Österreichistische Gesellschaft für Unfallchirurgie tagja (1965-től). 

Elismerés

A Magyar Népköztársaság Érdemérme (ezüst, 1951), Érdemes orvos (1961). 

Szerkesztés

Az Orvosi Hetilap munkatársa, állandó traumatológiai referense (1962–2002). A Magyar Traumatológia, Ortopédia és Helyreállító Sebészet olvasószerkesztője (1963–2002). 

Főbb művei

F. m.: Kettős epehólyag és choledochuscysta. (Magyar Sebészet, 1950)
Kísérletek érvarrattal fertőzött seben. Endes Pongráccal és Székely J.-vel. (A BOTE III. sz. Sebészeti Klinika tudományos munkái. 1949–1951. Bp., 1951)
Abdominalis totalis gastrektomia Szavinich szerint. – A ductus hepaticus tömlős tágulatának két esete. (Magyar Sebészet, 1951)
Helyi érzéstelenítés a mellkasi sebészetben. (Magyar Sebészet, 1952)
Égési sebek kezelése Reverdin-plasztikával. Forgács Istvánnal. (Magyar Sebészet, 1953)
A koponyatrauma korai tünetegyüttesének összefüggése a késői állapottal. Faragó Istvánnal. (Ideggyógyászati Szemle, 1955)
A gyakorlati oktatás helyzete és jelentősége az orvosképzésben. Kovácsics Jánossal. (Népegészségügy, 1955)
Tapasztalataink kombinált szeggel a combcsont felső végének töréseiben. Szabó Lászlóval. (Magyar Sebészet, 1957)
A subtrochanterikus combtörés. Manninger Jenővel és Szabó Lászlóval. (Traumatologiai és Orthopaediai Közlemények, 1958)
Néhány észrevétel a fejsérültek ellátásáról egy neurológiai szakrendelés statisztikája alapján. Faragó Istvánnal. – A beékelt combnyaktörés. Manninger Jenővel és Szabó Lászlóval. (Traumatologiai és Orthopaediai Közlemények, 1959)
A tankönyvkiadás, a hallgatók tankönyvellátása és a tankönyvekkel kapcsolatos néhány kérdés az orvostudományi egyetemeken. (Felsőoktatási Szemle, 1959)
A medialis varus – adductios – combnyaktörés. 1–3. Manninger Jenővel és Szabó Lászlóval. (Magyar Traumatológia, 1960)
A sebészet oktatása az orvosképzésben. (Magyar Sebészet, 1960)
Technikai szövődmények a comb felső végének kombinált szeggel operált töréseinek kezelésében. Manninger Jenővel és Szabó Lászlóval. (Magyar Traumatológia, 1961)
Die Bedeutung der Lage des Nagels in der Heilung medialer Varus-Frakturen des Schenkelhalses. Manninger Jenővel és Szabó Lászlóval. – Eine einfache Methode zur Verhinderung des sekundären Nagelgleitens nach Schenkelhalsnagelung. Manninger Jenővel és Szabó Lászlóval. (Monatsschrift für Unfallheilkunde, 1961)
Mennyiben segíti az egyetemi felvételi rendszer a legjobb és legalkalmasabb tanulók kiválogatását az általános orvosi karokon? 1–4. Kovácsics Jánossal. (Felsőoktatási Szemle, 1961–1963)
A kalcium-elektrostasis kezelés a poszttraumás dystrophia gyógyításában. (Magyar Traumatológia, 1962)
A venographia értéke a combfej keringésének megítélésében és a combnyaktörés prognózisában. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1963)
Klinikai gyakorlati képzés külföldön. – Az előzetes munka jelentősége a felvételi vizsga és az egyetemi tanulmányi előmenetel szempontjából. Kovácsics Jánossal. (Felsőoktatási Szemle, 1963)
Ambuláns sérülések a serdülőkorban. Volcz Józseffel. (Népegészségügy, 1964)
A combnyak-álízület és megelőzése. Kand. értek. (Bp., 1965)
A Sudeck-syndroma jelentősége a traumatológiában. Egyed Bélával. – A lábszár diaphysis-törések kezelésének eredménye és néhány tanulsága a rehabilitáció szempontjából. – Parkinson-kóros beteg kétoldali combnyak- és egyoldali pertrochanterikus törése. Manninger Jenővel és Zolczer Lászlóval. – A kéz fiatalkori naviculare-malaciájának egy esete. Dóra F.-fel és Khoór Ödönnel. (Magyar Traumatológia, 1966)
A lábszártörések kezelésének néhány szempontja és ezek rehabilitációs vonatkozásai. (Borsodi Orvosi Szemle, 1966)
A therápiás közlemények statisztikai-matematikai elemzésének és értékelésének kérdéséhez egy konkrét közlemény kapcsán. (Orvosi Hetilap, 1966)
1044 vállficam tanulságai. 1–2. Sz. Relovszky Erzsébettel. (Magyar Traumatológia, 1966–1967)
Poszttraumás Sudeck-dystrophia kezelése Nerobolil-injekcióval. Egyed Bélával. (Orvosi Hetilap, 1967. 2.)
A vállficam prognózisa. Sz. Relovszky Erzsébettel. (Orvosi Hetilap, 1967. 36.)
A belboka „álízületének” késői sorsa. Nagy Zoltánnal. (Magyar Traumatológia, 1968)
Az Oberst-érzéstelenítés iatrogén ártalmának lehetőségéről. (Orvosi Hetilap, 1968)
Prognosis of Primary Dislocation of the Shoulder. Sz. Relovszky Erzsébettel. (Acta Orthopedica Scandinavica, 1969)
Hónaljvénapangás kulcscsonttörés után. Többekkel. – Kétoldali combnyaktörések. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1969)
A combfej venographiájának és szövettani képének összehasonlító vizsgálata combnyaktörés után. Többekkel. – Arthrosis-elváltozások csípőficam- és combnyaktörés után. Többekkel. – A combfej venographiájának és szövettani képének összehasonlító vizsgálata combnyaktörés után. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1970)
Egészségügyünk súlyos problémája: az elmebeteg-ellátás. Angyal Lajossal. (Budapest [folyóirat], 1970)
A könyökficam gyógyulása. Sz. Relovszky Erzsébettel és Sármai Ernővel. (Orvosi Hetilap, 1970)
Hibák és tévedések a kézsérültek ellátásában. 1–4. Egyed Bélával és Molnár I.-vel. – Combnyaktörések a serdülőkorban. (Magyar Traumatológia, 1970–1971)
Egyes kezelési hibák jelentősége a bokatörések gyógyulásában. Nagy Zoltánnal és Somos Gyulával. – A bokatörések késői eredményei, különös tekintettel a kezelési hibákra. Nagy Zoltánnal és Somos Gyulával. (Orvosi Hetilap, 1971. 6.)
A más kerületben lakó és a vidéki betegek részaránya a fővárosi kerületi rendelőintézetekben. Dávid Lajosnéval és Magyar Dezsővel. (Népegészségügy, 1972)
A combnyakszegzés mortalitásáról és annak okairól. – Még egyszer a combnyakszegzés letalitásáról és ennek okairól. (Orvosi Hetilap, 1972)
A traumatológiai rehabilitáció helyzete és feladatai. Egyed Bélával és Hőnig Vilmossal. (A Magyar Rehabilitációs Társaság Nagygyűlése. Bp., 1973)
A venographia megismétlésének jelentősége a combnyaktörés késői szövődményeinek megítélésében. Többekkel. – Adatok a combnyaktöréskor bekövetkező intraarticularis nyomásfokozódás és tokszakadás jelentőségéhez. Többekkel. – A primer protézis javallatának kérdése idősek combnyaktörésében. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1973)
Phlebography for Fracture of the Femoral Neck in Adolescence. Többekkel. (Injury, 1974)
A traumatológiai rehabilitáció helyzete és feladatai. Egyed Bélával és Hőnig Vilmossal. (Népegészségügy, 1974)
A szakorvosi rendelőintézetek helye az egészségügyi ellátásban. (Budapest [folyóirat], 1974)
A műtéttel kezelt térdkalácstörések gyógyulásáról, különös tekintettel a sérültek rehabilitációjára. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1974. 32.)
Különböző műtéti eljárások összehasonlító értékelése a dislocalt patellatörések gyógyításában. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1975)
A gyógyító-megelőző ellátás hatékonysága a végtag-traumatológiában a késői eredmények tükrében. Doktori értek. (Bp., 1976)
Magyarország területi traumatológiai ágyellátottsága, különös tekintettel a súlyos közlekedési balesetekre. Szepesi Andrással. (Népegészségügy, 1977)
Combnyaktörések szakgondozása. Egyed Bélával és Manninger Jenővel. (Orvosi Hetilap, 1977. 34.)
A sérültellátás szervezésmódjának hatása a traumatológiai osztály terhére. Többekkel. (Népegészségügy, 1978)
Die Phlebographie des Schenkelkopfes. Cserháti Istvánnal, Fekete Györggyel, Manninger Jenővel. Monográfia. (Bp., 1979)
Néhány szempont a megyei sérültellátás értékeléséhez. (Népegészségügy, 1979)
Sérülések ambuláns kórismézése és ellátása. (Munkaegészségtan, üzemegészségtan. Bp., 1981)
Különböző szakok együttműködése a sérültellátásban. (Orvosi Hetilap, 1981. 2.)
Az alkar alsóvégének – in loco typico – törései, különös tekintettel a késői állapotra. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1981. 41.)
A progresszív ellátás regionális szintje a sérültellátás szempontjából. Barzó Máriával és Szepesi Andrással. (Népegészségügy, 1982)
Törések az ambuláns sérültellátásban. Barzó Máriával és Nagy Tivadarral. – A sérülések jelentősége, különös tekintettel a sérültellátás feladataira. Szepesi Andrással. – A sérültellátás néhány problémája a fővárosban. Barzó Máriával és Manninger Jenővel. (Népegészségügy, 1984)
Ambuláns sérültellátás. Kósa Györggyel. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1985)
Gyümölcsfáról leesés: jellemző háztáji mezőgazdasági baleset. Barzó Máriával. (Népegészségügy, 1985)
A combfej-necrosis collapsus-arányának csökkentése combnyaktörésben, sürgős osteosynthesissel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1985. 26.)
Erőszakos cselekmények okozta sérülések – heteroagresszív cselekmények. Barzó Máriával. (Népegészségügy, 1986)
Autoagresszív cselekmények okozta sérülések. Barzó Máriával és Szepesi Andrással. – Az ambuláns sérültellátás problémái. Piri Idával és Szabó Lászlóval. (Népegészségügy, 1987)
A csípőtáji combtörések epidemiológiája, gyógyítási és rehabilitációs problémái. Manninger Jenővel és Szepesi Andrással. (Orvosi Hetilap, 1987. 29.)
A primer szegezés kedvező hatása a combnyaktöröttek közvetlen sorsára. Fekete Györggyel és Manninger Jenővel. (Magyar Traumatológia, 1989)
Balesetek epidemiológiai felmérése Vas megyében. Lakner Lászlóval és Salamon Antallal. (Népegészségügy, 1989)
A baleseti típusok jelentősége a Vas megyei felmérés tükrében. Többekkel. – Balesetek epidemiológiája a Vas megyei felmérés tükrében. Többekkel. (Népegészségügy, 1990)
Mások által szándékosan előidézett sérülések. Többekkel. (Népegészségügy, 1991)
A combnyaktörés osteosynthesise két cannulalt – furatos – csavarral. Többekkel. – A Garden-beosztás jelentősége a combnyaktörés dislocatiójának meghatározásában. Többekkel. – Kerékpáros balesetek. Sarang Istvánnal és Szepesi Andrással. (Magyar Traumatológia, 1992)
Gyermekbalesetek. (Orvosi Hetilap, 1992. 31.)
A combnyaktáji töröttek rehabilitációjának egyéves tapasztalata. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1993)
A combnyaktáji töröttek sorsa – a betegek követésének jelentősége és problémája. Többekkel. (Orvosképzés, 1993)
Alkohol és trauma. Bogáth Csabával és Kósa Jánossal. (Népegészségügy, 1993)
Az otthoni balesetek jelentősége. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1994)
Sérülések a serdülőkorban. (Orvosi Hetilap, 1994. 15.)
A combnyaktörés műtéti kezelése – osteosynthesis vagy endoprothesis? Tizenöt év külföldi irodalmának áttekintése. (Magyar Traumatológia, 1995)
Otthoni balesetek epidemiológiai sajátosságai. Kósa Jánossal és Rajki Csabával. (Népegészségügy, 1995)
Időskori balesetek. (Orvosi Hetilap, 1996. 23.)
A biometria jelentősége a klinikai kutatásban, az ortopédiában és a traumatológiában. 1–4. (Magyar Traumatológia, 1996–1997)
A combnyaktöröttek kezelésének késői funkcionális eredménye. 312 eset prospektív követése öt évig. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 1997)
Combnyaktáji törés miatt kezelt betegek sorsának ötéves követése. (Orvosi Hetilap, 1997. 50.)
442 tomportáji törött sorsának ötéves követése. Halálozás, funkcionális gyógyulás. (Magyar Traumatológia, 1998)
Fokozott kockázatú combnyaktöröttek minimál ellátása osteosynthesissel. Többekkel. (Magyar Traumatológia, 2000)
Többekkel. A combnyaktörés kezelése osteosynthesissel. Monográfia. A Die Phlebographie des Schenkelkopfes c. mű átdolgozott magyar nyelvű kiadása. Cserháti Istvánnal, Fekete Györggyel, Manninger Jenővel. (Bp., 2002)

 

ford.: Bilibin, Alekszandr Fjodorovics: A legfontosabb heveny fertőző megbetegedések elkülönítő kórjelzése a táblázatban. Ford. (Bp., 1950)
Petrovszkij, Borisz Vasziljevics: A cardia- és nyelőcsődaganatok sebészete. Ford. (Bp., 1953)
A kötözés tankönyve. Ford. Kótai Endrével. (Bp., 1961)
Petrovszkij, Borisz Vasziljevics: Gyógynarkózis. Ford. (Bp.–Moszkva, 1968). 

Irodalom

Irod.: Manninger Jenő: Professzor K. Gy. – Vizkelety Tibor: Búcsúzunk lapunk olvasószerkesztőjétől, K. Gy. professzortól. (Magyar Traumatológia, Ortopédia, 2002). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője