Kerényi Károly
Kerényi Károly

2022. szeptember 25. Vasárnap

Kerényi Károly

klasszika-filológus, vallástörténész, művelődéstörténész

Névváltozatok

Kerényi, Karl Joseph 

Születési adatok

1897. január 19.

Temesvár, Temes vármegye

Halálozási adatok

1973. április 14.

Kilchberg, Svájc

Temetési adatok

1973. április 24.

Ascona

Svájc


Család

Nagyszülei: Kintzig József (†1910. ápr. Arad) postamester Újszentannán, Wolff Eleonóra (†1912. ápr. 19. Arad. Temetés: 1912. ápr. 21. Arad, Felsőtemető); Halász Károly, Vadner Anna.

Szülei: Kerényi Kálmán (= 1897-ig Kintzig Kálmán, †1934. jún. 3. Kispest. Temetés: 1934. jún. 5. Kispest, R. k. Temető) posta főellenőr, Halász Kornélia (†1931. aug. 2. Bp. Temetés: 1931. aug. 4. Farkasrét). Szülei elváltak. Édesapja 2. felesége: Pogány Erzsébet Ilona.

Kerényi Kálmán testvérei: Kintzig Kopár Ferenc (1878. Újszentanna, Arad vm.–1916. okt. 13. Bp. Temetés: 1916. okt. 15. Kerepesi út) újságíró, az Arad és Vidéke c. lap munkatársa, majd a Békésmegyei Közlöny és a Budapest szerkesztője, a Budapesti Újságírók Egyesületének titkára és Kintzig Róbert (1881. máj. 9. Újszentanna–1970. Bp.) sakkozó, sakkfeladványszerző.

Kerényi Kálmán unokatestvére: nyéki Kintzig János (1870. szept. 7. Tövisegyháza, Arad vm.–1939. júl. 14. Arad. Temetés: 1939. júl. 16. Arad, Felső Temető) Arad város utolsó magyar főispánja, a szegedi kormány földművelésügyi minisztere.

 

Feleségei:

1. Stamberger Erzsébet (1896. jan. 21. Bp.–1990. márc. 28. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1990. ápr. 13. Farkasrét) középiskolai tanár, klasszika-filológus, Stamberger Salamon (1860. Zsolna–1914. aug. 18. Bp. Temetés: 1914. aug. 20. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) jogász, ügyvéd és Strausz Franciska (†1931. ápr. 28. Bp. Temetés: 1931. ápr. 30. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) leánya. Elvált.

Gyermekei, leánya: Kerényi Grácia (1925. szept. 9. Bp.–1985. ápr. 7. Bp. Temetés: 1985. ápr. 23. Farkasrét) költő, műfordító és Kerényi Katalin (= Kerényi Kató).

 

2. 1936. aug. 17.–1973. ápr. 14.: Lukács Magdolna (= Kerényi Magda, 1914. máj. 27. Győr–2004) klasszika-filológus, a Kerényi-hagyaték gondozója, Lukács Károly (= 1893-ig Löwensohn Károly, 1882. máj. 13. Balatonboglár, Somogy vm.–1954. máj. 23. Bp.) természettudós, ichtiológus, etnográfus, a siófoki múzeum alapítója és Hatschek Terézia leánya.

Gyermekei, fia: Kerényi Dénes (= Kerényi Dionigi, 1945–2000); leánya: Barella-Kerényi Lucia (1940–2020) és Isler-Kerényi Kornélia (1942–) régész.

Iskola

Az aradi királyi főgimnáziumban éretts. (1915), a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1919) és görög–latin szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1920), tanulmányait a greifswaldi, a heidelbergi és a tübingeni tudományegyetemen egészítette ki (1920–1921).

A görög és római vallástörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926. jún. 22.).

Az MTA tagja (l.: 1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; l. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A budapesti középiskolai tanárképző intézetben a görög nyelvtan előadó tanára (1920–1934). A Pázmány Péter Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Intézete magántanára (1926–1940), a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Intézete ny. rk. (1934–1936), ny. r. tanára (1936–1940), a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Tanszéke tanszékvezető ny. r. tanára (1940–1943).

Magyarországról Svájcba költözött (1943. ápr.), a Bázeli Egyetemen a magyar nyelv és irodalom vendégprofesszora (1944–1947), a zürichi Carl Gustav Jung Intézet tud. főmunkatársa és az intézet kutatásainak vezetője (1948–1966). A Bonni (1955–1956), az Oslói és a Római (1960), a Zürichi (1961) és a Genovai Egyetem vendégprofesszora (1964).

Kerényi Károly tudományos pályafutásának kezdetén a klasszikus német klasszika-filológiával kereste a kapcsolatot. Kutatásai ugyanakkor kiterjedtek az antik irodalomtudomány és esztétika határterületeire, az antik élmény kora középkori és reneszánsz értelmezéseire. Már első, korai írásaiból – elsősorban igen nagyszámú könyvismertetéseiből – kiderült, hogy az antik szövegek rekonstrukciója és a távlatok nélküli – sokszor öncélúnak tűnő – anyaggyűjtés nem elégítette ki. A később, részben általa is szerkesztett, a szűkebb szakma két világháború közötti egyetlen hazai szakfolyóiratában az Egyetemes Philologiai Közlönyben megjelent dolgozatai a klasszika-filológia nemzetközi eredményeivel való lépéstartáson felül egyre mélyülő filozófiai, régészeti és vallástörténeti érdeklődést mutattak. Figyelme kiterjedt a magyar kultúra antik hagyományainak feltárására is, elsők között foglalkozott Ungvárnémeti Tóth László (1788–1820) első görög tragédiájával, Madách Imre Hercules-drámájával és Berzsenyi Dániel költészetének antik reminiszcenciáival. A Tübingenben kiadott első nagy művében (Die griechisch-orientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Bedeutung, 1927) Kerényi a fennmaradt antik regényeket egyetlen mitikus archetípusra próbálta meg visszavezetni, a regény műfaját a mitológiából és a vele kapcsolatos vallási kultuszból eredeztette. A könyv igen nagy visszhangot váltott ki, amelyek közül a legfontosabb a Thomas Mann-nal kezdődött és hosszú évekig tartó levélváltásai, ill. a Szerb Antallal kötött, az író haláláig tartó barátsága. (Szerb Antal róla mintázta az Utas és holdvilág c. regényének Rudi Waldheim professzorát). Kerényi Károly 1929-es görögországi útját tartotta élete fordulópontjának, amikor gyalogszerrel járta be a klasszikus görög tájak városait és falvait. Cs. Szabó László Kerényi akkor feltámadt antik élményét az 1920-as évek végének szellemi erjedésével és az alakuló népi mozgalom hatásával hozta összefüggésbe. Az időközben magántanárrá is kinevezett és az Egyetemes Philologiai Közlöny társszerkesztésével is megbízott Kerényi Károly 1930-ban, a Budapesti Philologiai Társaság közgyűlésén igen éles és átfogó bírálatban részesítette a hazai hivatalos ókortudományt, amely politikai megrendeléseket teljesített, s a nacionalista hungarocentrizmus nevében a klasszika-filológiát provinciális állapotban tartva elsorvasztotta a klasszikus antikvitás kutatására irányuló tudományos munkákat (Klasszika-filológiánk és a nemzeti tudományok, 1930). Két évvel később, a Társaságnak a klasszika-filológia egyik legnagyobb hatású professzora, a porosz Ulrich von Wilamowitz-Mollendorff (1848–1932) emlékének szentelt újabb ülésén összegezte mindazt, amit a tudomány Wilamowitz hagyatékaként magával vihet (Wilamowitz filológiája és a magyar föld antik emlékei, 1932). Kerényi – aki maga is hallgatója volt még Wilamovitznak – kísérletet tett e hagyaték kritikájára és továbbfejlesztésére. Kerényi előadása a verbális filológia kritikája és az ókori világ teljes egészében való szem előtt tartásának a követelménye volt. Másképpen: Kerényi elismerte a hagyományos filológiai „búvárlatok” jelentőségét, de keveselte a pusztán a szövegekhez tapadó filológiát, mert abban minden csak mellékes járuléka a szövegkritikának, ezek helyett (vagy inkább ezek mellett) a történelem, a vallástudomány, a régészet (klasszikus archeológia) és a filológia egységét hirdette meg. Wilamowitz törekvése a görög és az egész klasszikus antik kultúra egységben látására alapjában szellemtörténeti követelmény volt/maradt. Kerényi Károly számára az ókortudomány legsikeresebb művelőinek tudományos eredményei – amelyet természetesen maga sem vont kétségbe – legfeljebb a sikeres vadászat szenvedélyét kínálta. Ezzel szemben úgy vélte, hogy a modern ókortudomány is az ismert tényeket a maga korának összefüggéseibe igyekszik beállítani: a filológus személyében egy mai ember lép kapcsolatba az antik világgal. A klasszikus ókortudomány minden új fokán, amelyet a szellemtudományok általános fejlődése során idővel elért, képes az ókor egy új oldalát megvilágítani, és éppen ezáltal a nyugati emberiségnek ebből a kimeríthetetlen kincstárából a maga számára valami újat és fontosat is előhozni.

 

Kerényi Károly tudományos pályafutása második korszakának középpontjába a vallástörténet és a görög mitológia újszerű vizsgálata került, abban a meggyőződésében, hogy csak az antik vallás megértője előtt tárul fel az antik lét teljes, felidézésre érdemes valóságában. Ebben a minden dogmatikus elfogultsággal élesen szembenálló vallástörténeti szemléletben az antik mitológia istenei a megélt lelki és a plasztikusan szemlélt természeti valóságok, a világban a maga helyét kereső és meghatározni kívánó ember magatartásának mindenkor felidézhető alapformái, és az így értett mitológia éppen olyan igaz, akár a legújabb fizikai elméletek. Ez a felfogás, ill. az ennek szellemében írt tanulmányok, még ha a tárgyukat az ókortudományból is merítették kétségtelen eltávolodást jelentettek attól, amit szakkörökben addig „tudománynak” ismertek el. Más vélemények szerint a parancsuralmi rendszerek fokozódó szorítása tette kényszerítővé Kerényi Károly számára a szakítást a humanisztikus tartalmát vesztett szaktudomány hagyományos módszereivel és száműzetését a hivatalos magyar szakmai közéletből. Ennek ismeretében Kerényi már tudatosan elszakadt Wilamovitz filológiájától, mert számára ez a megközelítés olyan tekintélyelvűséget jelentett, amelyet a nemzetiszocializmus felemelkedésével társított. Kerényi Károly már 1934-ben felismerte a nácizmus mítoszfogalmát, helyette egy liberális és humánpszichológiai mítoszfogalom kialakítására törekedett. Már Apollon kötete (1937) bevezetésében megírta, hogy egészen más dolog valóban mitológiai alakok lényegét megismerni, mint könnyen hívő irracionalistákat újonnan kitalált mitológiákkal megtéveszteni. Tudományos megközelítése, mely szerint a görög mitológia alakjait az emberi lélek archetípusaiként értelmezte, összhangban volt Carl Gustav Jung (1875–1961) archetípus-elméletével. Junggal közösen kísérletet tettek a miológia mint tudomány igazolására (Das göttliche Kind, 1940 és Das göttliche Mädchen, 1941). A kisebb tanulmányaik alapján elkészült összefoglaló fő művük Einführung in das Wesen der Mythologie (’Bevezetés a mitológia lényegébe’, 1941) tucatnyi angol és német nyelvű kiadást ért meg (de lefordították – többek között – cseh és japán nyelvre is, magyarra nem!). A jungi pszichológiához hasonlóan Kerényi is pszichológiai archetípusokkal dolgozta ki a görög mitológia értelmezését, idővel sorra jelentette meg korszakos jelentőségű tanulmányait, elemzéseit a görög istenekről és héroszokról (Apollon, 1937; Hermes der Seelenführer, 1944; Prometheus, 1946).

Kerényi Károly fő műve, a Die Mythologie der Griechen (1951; Görög mitológia, 1977) a korabeli legmodernebb európai kultúra bölcseleti, filológiai és lélektani eszközeivel interpretált hellenika, különös tekintettel a lélektani érdeklődésre, amely Kerényi szerint az általános tájékozódás egyik legkorszerűbb formája. Kerényi arra törekedett, hogy az antik isten- és hérosz-történetekről – a világ keletkezésétől a már korábban többször tárgyalt olümposzi istenek születéséig és cselekedeteiig – az eredeti forrásoknak leginkább megfelelő képet alkosson. Nemcsak a már klasszikussá vált, „kerekded” és lecsiszolt formájú, közismert változatokat vizsgálta, figyelembe vette Homérosz és antik követői, elsősorban a görög tragédiaköltők műveit, egyéb antik forrásokat, vallási rítusokat, képzőművészeti alkotásokat, fali- és vázaképek tanúságait. Kerényi Károly egységes egészet alkotott: a görög mítoszokat egy kétezer esztendőn át érvényben lévő emberi tudás alapvető alakzatainak tekintette, a történetek rejtett értelme és összefüggései érdekelte. A mítoszokat az emberi élet és sors modelljeiként kezelte, olyan modellekként, amelyek ősi felismeréseket és tapasztalatokat rögzítettek. Kerényi módszere az, hogy egy elképzelt görög szigetlakóval, afféle narrátorral – aki nemcsak ismeri a görög mitológia teljességét, hanem benne is él annak világában – meséltette el ezeket a történeteket, egymás mellé helyezve az egyes mozzanatokról szóló eltérő hagyományokat. Másképpen: ezeket a történeteket épp a mitológiában benne élő ember tudatának megfelelően ugyanazon mitikus képzet és ugyanazon világkép egymással egyenrangú, egymást kiegészítő változataiként adatta elő. Módszerének újszerűsége tehát az, hogy nincs a görög mitológiának egy irodalmilag kanonizált változata, különböző egymással egyenértékű hagyományok vannak, s Kerényi módszere ezen hagyományok újszerű tudományos módszerekkel történő feltárása és rendszerezése.

Emlékezet

Kerényi Károly – Kintzig Károly néven – Temesvárott született, néhány hónap múlva azonban apja Kerényire magyarosított és a család Aradra költözött. Elemi és középiskoláit Aradon végezte, a budapesti tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet, legjelentősebb tanárai Némethy Géza és Hegedűs István voltak. Egyetemi tanulmányait ösztöndíjjal Greifswaldban, Heidelbergben és Tübingenben egészítette ki, s ekkor kezdődtek a később egyre rendszeresebbé váló görögországi és itáliai utazásai. Első tudományos dolgozata még egyetemi hallgató korában jelent meg (1918), néhány évvel később már magántanári előadását is megtarthatta (1926), s még ugyanebben az évben az Egyetemes Philologiai Közlöny társszerkesztésével is megbízták.

Kerényi Károly 1930–1934 között a magyar ókortudomány és klasszika-filológia vitathatatlan vezéralakja, meghatározó tekintélye lett. Ebben az időben kapott megbízást a Magyar Szemle Társaság négykötetes Egyetemes története Hornyánszky Gyula halálával gazdátlanul maradt I. (ókortörténeti) kötetének szerkesztésére. Az általa több ízben is kifejtett klasszika-filológiai koncepciójával azonban magára maradt, meg kellett válnia budapesti katedrájától (Pécsre „száműzték”), az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztőségétől, ill. 1937-ben a Budapesti Philologiai Társaság tagságáról is lemondott. A szakmai fórumok bezárulása után más nyilvánosságot keresett: kapcsolatot talált Németh Lászlóval (1901–1975) és az újonnan indult Válasz folyóirat körével (a szerkesztővel, Gulyás Pállal való barátsága emlékét őrzi a debreceni költő Kerényi-verse…)

Kerényi Károly kezdeményezésére indult meg a Sziget alkotóközösség évkönyvsorozata (1935–1939). A Sziget-műhely korának egyik legbátrabban kísérletező művészet- és tudományközi interdiszciplináris ókorkutató közössége volt. A Sziget Kerényi számára nem a visszavonulás, hanem az ellenállás szimbóluma volt. Különös, hogy a szintén 1935-ben általa megindított Kétnyelvű klasszikusok c. könyvsorozatának I. kötete, a Horatius Noster bevezető tanulmányában épp a XVI. epodus sziget-mítoszát elemezte, kiemelve a ‘sziget’ politikai (legalábbis a politika szó eredeti görög értelmében) ellenállásának jelentőségét. Kerényi és köre úgy vélte, hogy a szellemi Európa még képes regenerálódni, azaz a humanizmus továbbra is élő tradíció marad. (A Sziget 1935. aug.-ban megjelent első évkönyve Kerényi Károly írásain kívül még Dobrovits Aladár, Gallus Sándor, Hamvas Béla és Németh László dolgozatait közölte.) Kerényi Károly a Sziget évkönyvekben, a Kétnyelvű klasszikusok általa szerkesztett köteteihez készült tanulmányaiban, a Válaszban és a még számára megmaradt publikációs felületeken az antik irodalmi és mitológiai anyag vallástörténelmi elemzésével ösztönzően hatott a hazai szellemi életre, a hivatalos tudományos élettől tudatosan távoltartott új tudományokra, mindenekelőtt a néprajzra, a szociológiára (valamint ennek irodalmi műfajára, a szociográfiára). Ez az újszerű, tudományokat összekötő vallástörténeti szemlélet tette izgalmassá műveit a hagyományos tudományos kereteket feszegető filológiai esszéit (amelyek Cs. Szabó László esszéivel mutatnak távoli rokonságot). Kerényi Sziget-gondolata a hivatalos tudománnyal szemben egy új, tudományos eszmény, egy új tudományos-szellemi tevékenység eszméje volt. Utolsó hazai éveiben munkásságának középpontjában az emberiség nagy mitologémáinak (= egy mitikus téma teljes kibontása) kidolgozása állt. Művei ekkor már döntő többségben német nyelven jelentek meg (e tanulmányok közül kisebb átdolgozásokkal néhány szerepelt a Kétnyelvű klasszikusokban). Kerényi Károlyt végül 1940-ben Szegedre helyezték és megszüntették budapesti magántanári előadásait, ill. ellehetetlenült a budapesti tanítványi körrel való kapcsolata is. Nemsokára, 1941-ben, a megszűnt Nyugat utódjaként megindult Magyar Csillagban Szentkuthy Miklós megtámadta Kerényit (A mítosz mítosza), a legrosszabb német áltudományossággal, minden eredetiség hiányával, végletesen dekadens és „neurotikus vitalizmussal” vádolva meg őt. A minden alapot nélkülöző, rágalomszerű bírálat épp attól a folyóirattól érkezett, amely a németellenes antifasiszta erők igen széleskörű összefogására törekedett. Szerb Antalon és a Kétnyelvű klasszikusok fordításában közreműködő Devecseri Gáboron kívül senki sem állt ki Kerényi mellett (a Magyar Csillaggal szoros szellemi kapcsolatok kialakítására törekvő régi barát, Németh László hallgatása különösen fájdalmas volt Kerényi Károlynak…)

Kerényi Károly életének utolsó három évtizedét Svájcban töltötte: 1944-ben kinevezték a Bázeli Egyetem professzorává, valamint a zürichi Jung Intézet kutatásainak vezetőjeként is tevékenykedett. Úgy vélte, hogy akadémiai tagsága a kialakuló polgári demokráciában magyarországi visszatérését és szakmai rehabilitálását is elősegítheti. Súlyosan tévedett, Magyarországon polgári demokrácia helyett egy másik parancsuralmi rendszer alakult ki. Lukács György a Társadalmi Szemlében megjelent könyvkritikájában durván megtámadta mitológiai kutatásait, amelyek a „legsötétebb reakció irányába vezetnek”, sőt „a mitológia atmoszférája egyszer már a fasizmus előkészítésének atmoszférája volt.” Miután magyarországi tervei meghiúsultak Svájcban, folytatta összehasonlító mitológiai tanulmányait, amelyek többsége az általa szerkesztett Alba Vigiliae könyvsorozatban jelentek meg. Mitológiai tanulmányai összegzéseként jelent meg fő műve a Die Mythologie der Griechen (1951), majd élete utolsó éveiben a korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordított néhány mitologémának (Zeus und Hera, 1972; Dionysos, 1976).

Kerényi Károly a svájci Kilchbergben hunyt el, az asconai temetőben nyugszik. Német nyelvű írásai Kerényi, Karl; olasz nyelvű írásai Kerényi, Carlo néven jelentek meg.

Kerényi Károly életműve Magyarországon szinte teljesen ismeretlen, emigrációjában írt műveinek döntő többségét még magyar nyelvre sem fordították le. Magyar nyelven azonban olvashatóak Gulyás Pálhoz, Németh Lászlóhoz, ill. Thomas Mannhoz írott levelei. Német nyelven megjelent írásaiból a hagyaték gondozója, második felesége, Kerényi Magda adott ki több kötetnyi válogatást. Életművével először Lackó Miklós, majd a jóbarát-kolléga Szilágyi János György foglalkozott. Az utóbbi években több dolgozat (Fenyvesi Kristóf, J. Szabó Piroska) is vizsgálta a Sziget-mozgalom két világháború közötti művelődéstörténeti jelentőségét. Az éléetmű szempontjából fontos Kerényi Magda-levelezést Bélyácz Erika gondozta (2022-ben).

Elismertség

A Budapesti Philologiai Társaság tagja (1920–1937). A Vajda János Társaság elnöki tanácsának tagja.

A firenzei Istituto di Studi Etruschi tagja (1933-tól). A frankfurti Forschungsinstitut für Kulturmorphologie l. tagja. A Norvég Tudományos Akadémia tagja (külső: 1961).

Elismerés

Baumgarten-díj (1948).

Az Uppsalai Egyetem Teológiai Karának t. doktora (1963).

Széchenyi-díj (posztumusz, 1990), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2003).

Szerkesztés

Az Egyetemes Philologiai Közlöny c. folyóirat (Koszó Jánossal, 1926–1934), a Sziget c. évkönyv (1935–1939) és az Officina Kétnyelvű Klasszikusok c. könyvsorozat szerkesztője (1935–1943).

Főbb művei

F. m.: önálló művei: Platon és Longinus. Kutatások az antik irodalomtudomány és esztétika történetéhez. Egy. doktori értek. (Bp., 1919)
Angyali epika. [Tanulmány Milton Elveszett Paradicsomáról.] (Bp., Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt., 1920)
Die griechisch-orientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Bedeutung. (Tübingen, 1927
2. átd. kiad. kiad. Darmstadt, 1962)
Gondolatok Dionysosról. (Pannonia Könyvtár 4. Pécs, 1935)
Római ókortudományunk a háború után. (Pannonia Könyvtár 25. Pécs, 1936)
Korfu és az Odysseia. (Pannonia Könyvtár 34. Pécs, 1937)
Apollon. Studien über antike Religion und Humanität. (Wien–Amsterdam–Leipzig, 1937
2. átd. kiad. 1941
3. átd. kiad. Düsseldorf, 1953)
Die Göttin Diana im nördlichen Pannonia. (Pannonia Könyvtár 49. Pécs, 1938)
Religio Academici. (Pannonia Könyvtár 52. Pécs, 1938)
Pythagoras és Orpheus (Filozófiai értekezések 9. Bp., 1938
németül: Pythagoras und Orpheus. Albae Vigiliae 2. Berlin, 1938
2. német nyelvű kiad. Amsterdam, 1940
Alba Vigiliae Neue Folge. 9. 3. német nyelvű kiad. Zürich, 1950)
Az ismeretlen Berzsenyi. (Magyar éjszakák. A debreceni Ady Társaság kiadványa. Bp.–Pécs–Debrecen, 1940)

Die antike Religion. Eine Grundlegung. (Amsterdam, 1940
2. kiad. 1942
3. átd. kiad. Düsseldorf–Köln, 1952
olaszul: La religione antica nelle sue linee fondamentali. Bologna, 1940
Religioen antica. 2. olasz kiad. Ford. Sassi, Dora. Milano, 2001
franciául: La religion antique. Ses lignes fondamentales. Gen
ève, 1957
4. kiad.: Die Religion der Griechen und Römer címmel München–Zürich, 1963
spanyolul: La religion antiqua. Madrid, 1972
japán nyelven: Tokió, 1972)

Das göttliche Kind in mythologischer und psychologischer Beleuchtung. Jung, Carl Gustavval. (Alba Vigiliae 6–7. Amsterdam, 1941)
Das göttliche Mädchen. Die Hauptgestalt der Mysterien von Eleusis in mythologischer und psychologischer Beleuchtung. Jung, Carl Gustavval. (Alba Vigiliae 8–9. Amsterdam, 1941)
Das Ägäische Fest. Die Meergötterszene in Goethes Faust 2. (Alba Vigiliae 11. Amsterdam, 1941
2. átd. kiad. Das Ägäische Fest. Erläuterungen zur Szene „Felsbuchten des Ägäischen Meers” in Goethes Faust II. címmel Wiesbaden, 1950)

Einführung in das Wesen der Mythologie. Jung, Carl Gustavval. (Amsterdam, 1941
2. átd. kiad. Hildesheim, 1982
3. kiad. 1984
4. kiad. Zürich–Düsseldorf, 1999
2. átd. angol kiad. Essays on a Science of Mythology. The Myths of the Divine Child and the Divine Maiden. Ford. Hull, R. F. C. New York, 1963
3. angol kiad. Princeton, 1969
4. angol kiad. London, 1985
5. angol kiad. London, 2002
japán nyelven: Tokió, 1988
franciául: Introduction a l’essence de la mythologie. Paris, 1993
cseh nyelven: Brno, 1995)

Der grosse Daimon des Symposion. (Alba Vigiliae 13. Amsterdam, 1942)
Mythologie und Gnosis. (Alba Vigiliae 14. Amsterdam, 1942)
Labyrinth-Studien. Labyrinthos als Linienreflex einer mythologischen Idee. (Alba Vigiliae 15. Amsterdam, 1942
Alba Vigiliae Neue Folge. 10. 2. jav. kiad. Zürich, 1950)
Hermes der Seelenführer. Das Mythologem vom männlichen Lebensursprung. (Alba Vigiliae Neue Folge. 1. Zürich, 1944
angolul: Hermes Guide of Souls. Ford. Stein, Murray. Zürich, 1976
2. angol kiad. Dallas, 1986
3. angol kiad. Woodstock, 1996)
Töchter der Sonne. Betrachtungen über griechische Gottheiten. (Zürich, 1944
2. átd. kiad. Zürich, 1964
3. kiad. Stuttgart, 1997
olaszul: Figlie del sole. Torino, 1949
2. olasz kiad. Torino, 1991
angol nyelvű átd. kiad. Goddesses of Sun and Moon. Circe, Aphrodite, Medea, Niobe. Ford. Stein, Murray. Irving, 1979
2. angol kiad. Dallas, 1987
szerb nyelven: Gradac, 1994)
Bachofen und die Zukunft des Humanismus. Mit einem Intermezzo über Nietzsche und Ariadne. (Zürich, 1945)
Romandichtung und Mythologie. Mann, Thomasszal. (Alba Vigiliae Neue Folge. 2. Zürich, 1945
olaszul: Romanzo e Mitologica. Milano, 1960)
Die Geburt der Helena, samt humanistischen Schriften aus den Jahren 1943–1945. (Alba Vigiliae Neue Folge 3. Zürich, 1945)

Prometheus. Das griechische Mythologem von der menschlichen Existenz. (Alba Vigiliae Neue Folge 4. Zürich, 1946
Prometheus. Die menschliche Existenz in griechischer Deutung. (Rowohlts Deutsche Enzyklopädie. Hamburg, 1959
2 kiad. Wien, 1962 és utánnyomások
angolul: Archetypal Images in Greek Religion. Prometheus. Archetypal Image of Human Existence. Ford. Manheim, Ralph. New York–London, 1963
2. angol kiad. Princeton, 1997
lengyelül: Warszawa, 2000)

Der göttliche Arzt. Studien über Asklepios und seine Kultstätte. (Basel, 1947
2. kiad. Darmstadt, 1975
franciául: Le médicen divin. Promenades mythologiques aux sanctuaires d’Asclépios. B
âle, 1948
angolul: Asklepios. Archetypal Image of the Physician’s Existence. New York, 1959
2. angol kiad. 1981)
Napleányok. Elmélkedések Héliosról és görög istenekről. A klasszikus versidézeteket Devecseri Gábor ford. Szerb Antal emlékének. A Töchter der Sonne c. műve magyar nyelvű átd. kiadása. (Bp., Bibliotheca Kiadó, 1947)
Niobe. Neue Studien über antike Religion und Humanität. (Zürich, 1949)
Miti e misteri. [A magyar nyelvű kéziratot ford. Brelich Angelo.] (Collezione di studi religiosi, etnologici e psicologici 15. Torino, 1950
2. kiad. 1979
3. kiad. 1980)
La religione antica nelle sua linee fondamentali. (Pscihe e coscienza 21. Roma, 1951)
Stunden in Griechenland. [Útleírás.] 7 táblával. (Zürich, 1952)
Die Jungfrau und Mutter der griechischen Religion. Eine Studie über Pallas Athene. (Alba Vigiliae Neue Folge. 12. Zürich, 1952
2. átd. angol nyelvű kiad. Athene. Virgin and Mother. A Study of Pallas Athene. Zürich, 1978
3. angol kiad. Woodstock, 1996)

Die Mythologie der Griechen. 32 táblával. (München–Wien, 1951
2. kiad. 1958
3. átd. kiad. I–II. köt. Zürich, 1964
4. kiad. I–II. köt. München, 1966
8. kiad. 1986
13. kiad. München, 1990
15. kiad. 1996
20. kiad. 1999
angolul: Myth and Man. The Gods of the Greeks. Ford. Cameron, Norman. London–New York, 1951
Pelican Books A429. 2. angol kiad. Harmondsworth, 1958
3. angol kiad. London, 1995
olaszul: Pscihe e coscienza 22. La mitologia dei Greci. Ford. Brelich Angelo. Roma, 1951
3. olasz kiad. Ford. Tedeschi, Vanda. Milano, 1972
4. olasz kiad. 1980
5. olasz kiad. Milano, 1989
6. olasz kiad. Milano, 1994
7. olasz kiad. 2001
franciául: Bibilioth
èque historique. La mythologie des Grecs. Histoire des dieux et de l’humanité. Ford. de Roguin, Henriette. Paris, 1952
svéd nyelven: Grekiska gudar och myter. Stockholm, 1955
görög nyelven: Athén, 1968
2. görög kiad. 1975)
spanyolul: Los dioses de los griegos. Ford. López-Sanz, Jaime. Caracas, 1991
portugál nyelven: Os heróis gregos. Ford. Mendes Cajado, Ostavio. (Sao Paulo, 1993)
cseh nyelven, I–II. köt: Praha, 1996–1998
oroszul: Moszkva, 2012
magyarul: Görög mitológia. I. köt. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. köt. Hérosztörténetek. K. K. két angol nyelvű mitológiai könyvét ford. Kerényi Grácia, közreműködött Szilágyi János György. 151 táblával. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1977
2. kiad. Szeged, Szukits Kiadó, 1997)

Unwillkörliche Kunstreisen. Fahrten im Alten Europa. 1952–1953. (Alba Vigiliae Neue Folge. 13–14. Zürich, 1954)
Geistiger Weg Europas. Fünf Vorträge über Freud, Jung, Heidegger, Thomas Mann, Hofmannstahl, Rilke, Horner und Hölderlin. Alba Vigiliae Neue Folge. 15. Zürich, 1955)
Umgang mit Göttlichem. Über Mythologie und Religionsgeschichte. (Kleine Vandenhoeck Reihe 18. Göttingen, 1955)
Griechische Miniaturen. (Zürich, 1957)
Die Heroen der Griechen. Die Heroengesichten der griechischen Mythologie. (Zürich, 1958
svéd nyelven: Grekiska hjälteagor. Stockholm, 1960
hollandul: Griekse heldensangen. Bussum, 1973
angolul: The Heroes of the Greeks. London, 1974
olaszul: Gli eroi della Grecia. Ford. Tedeschi Vanda. Milano, 1995)
Abenteuer mit Monumenten. Ill. Kerényi, Cornelia. (Vereinigung Oltner Bücherfreunde. Publ. 83. Olten, 1959)
Streifzüge eines hellenisten. Von Homer zu Kazantzakis. (Zürich, 1960)
Der frühe Dionysos. (Oslo–Bergen, 1961)
Die Mysterien von Eleusis. (Zürich, 1962
angolul: Archetypal Images in Greek Religion. Eleusis. Archetypal Image of Mother and Daughter. Ford. Mannheim, Ralph. London, 1967
2. angol kiad. Princeton, 1991)
Tessiner Schreibtisch. Mythologisches – Unmythologisches. (Stuttgart, 1963)
Griechische Grundbegriffe. Fragen und Antworten aus der heutigen Situation. (Alba Vigiliae Neue Folge. 19. Zürich, 1964)

Werke in Einzelausgaben I–VIII. köt. [Szerk. Kerényi Magda.] München–Wien, 1966–1988: I. köt. Humanistische Seelenforschung
II. köt. Auf Spuren des Mythos
III. köt. Tage- und Wanderbücher. 1953–1960
IV. köt. Apollon und Niobe
V–VI. köt. Wegen ud Weggenossen. Zwei Teilbände
VII. köt. Antike Religion
VIII. köt. Dionysos. Urbild des unzerstörbaren Lebens.

Werke in Einzelausgaben I–V. köt. [Szerk. Kerényi Magda.] Stuttgart, 1994–1998: I. köt. Dionysos. Urbild des unzerstörbaren Lebens
II. köt. Antike Religion
III. köt. Humanistische Seelenforschung
IV/1. köt. Die Mythologie der Griechen
IV/2. köt. Die Heroen-Gesichten
V. köt. Urbilder der griechischen Religion.

Der antike Roman. Einführung und Textauswahl. (Reiche Libelli 315. Darmstadt, 1971)
Der höhere Standpunkt. Zum Humanismus des integralen Menschen. (List Taschenbücher 380. München, 1971)
Zeus und Hera. Urbild des Vaters, des Gattern und die Frau. (Leiden, 1972
angolul: Archetypal Images in Greek Religion. Zeus and Hera. Archetypal Image of Father, Husband and Wife. Ford. Holme, Christopher. Princeton, 1975)
Dionysos. (Archetypal Images in Greek Religion. Archetypal Image of Indestructible Life. Ford. Mannheim, Ralph. London, 1976
2. kiad. Princeton, 1996
lengyelül: Kraków, 1997
spanyoil és katalán nyelven: Barcelona, 1998)
Apollo. The Wind, the Spirit and the God. Four Studies. Ford. Solomon, Jon. (Dallas, 1983
2. kiad. 1988)
Halhatatlanság és Apollón-vallás. Ókortudományi tanulmányok. 1918–1943. Vál., sajtó alá rend. Komoróczy Géza és Szilágyi János György. Ford. Kövendi Dénes, Szerb Antal, Tatár György. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1984)
Hermész, a lélekvezető. Az élet férfi eredetének mitologémája. (Mérleg. Bp., Európa Könyvkiadó, 1984)
Wege und Weggenossen. 1–2. köt. (München–Wien, 1985–
1988)
Mi a mitológia? Tanulmányok a homéroszi himnuszokhoz. Szerk. Szepes Erika, a homéroszi himnuszokat ford. Devecseri Gábor. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988)
Oidipus Variations. Studies in Literature and Psychoanalysis. Hillman, James-szel. (Dallas, 1991
olaszul: Variazioni su Edipu. Ford. Cavallo, Tommaso. Milano, 1992
potrugál nyelven: Édipo e variacoes. Petropolis, 1995)
A Nap leányai. Gondolatok a görög istenekről. Ford. Tóth Zoltán. (Szeged, Szukits Kiadó, 1992)
Scritti italiani. 1955–1971. (Napoli, 1993)
Az égei ünnep.
Tanulmányok a 40-es évekből. Vál., ford. Kocziszky Éva. (Bp., Kréter Műhely Egyesület, 1995)
Az isteni orvos. Tanulmányok Aszklépioszról és kultuszhelyeiről. Az utószót írta Kádár Zoltán. Ford. Rákóczi Katalin. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1999)
Az örök Antigoné. Vallátörténeti tanulmányok. Vál., a szöveget gondozta, az utószót írta Bodor Mária Anna. (Bp., Paidion Kiadó, 2003)
Religio academici. Essays on Scepticism, Religion and the Pursuit of Knowledge. Vál., szerk. Losonczi Péter, Szigeti András, Vassányi Miklós. (Bp., Akadémiai Kiadó, 2009).

F. m.: fontosabb kisebb írásai: Görög tragédiánk. [Ungvárnémeti Tóth László drámájáról.] (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1918)
Madách Imre Héraklés-drámája. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1920)
Ascensio Aeneae. 1–2. A görög apokalyptika történetéhez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1923–1924)
Herakleitos és a görög filozófia eredete. (Athenaeum, 1924. 4-6.)
A római Porta Maggiore mellett felfedezett antik bazilika jelentőségéhez. Felolvasta K. K. a Budapesti Philologiai Társaság 1925. ápr. 22-én tartott ötvenedik közgyűlésén. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1925 és külön: Bp., 1925)
A gyújtogató szerelem. Ad. Ovid. Am. I. 6. – Kallimachos-epigrammák. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1926)
A Kikero-ejtés lélektanához. (Magyar Paedagogia, 1927)
Kölcsey Tacitus-olvasmányának egy nyoma. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1928)
Klasszika-filológiánk és a nemzeti tudományok. K. K. elődása a Budapesti Philologiai Társaság 55. közgyűlésén, 1930. jan. 15-én. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1930 és külön: Bp., 1930)
Vergilius, a megváltó ezredik év költője. K. K. előadása a Budapesti Philologiai Társaság Vergilius 2000 éves születési évfordulója alkalmából, 1930. okt. 15-én)
(Egyetemes Philologiai Közlöny, 1930 és külön: Bp., 1930)
A csodaszarvas az „1001 nap”-ban. (Ethnographia, 1930)
Ascensio-ábrázolás Brindisiben. (Archaeologiai Értesítő, 1930 és külön: Bp., 1930)
Árpád és a növényi termést jelentő magyar személynevek. (Magyar Nyelv, 1931. 3-4. és külön: Bp., 1931)
Zum Verständnis von Vergilius Aeneis B. VI. (Hermes [folyóirat], 1931 és külön: Berlin, 1931)
Pannonia. (Magyar Nyelv, 1932. 9-10.)
Wilamowitz filológiája és a magyar föld antik emlékei. K. K. előadása Ulrich von Willamovitz-Moellendorff emlékezetére, a Budapesti Philologiai Társaság 1932. jan 15-én tartott közgyűlésén. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932 és külön: Bp., 1932)
A római irodalom szelleme. Bevezető fejezetek a római irodalom történetéhez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932 és külön: Bp., 1932)
Halhatatlanság és Apollon-vallás. Platon Phaidonjának megértéséhez. K. K. előadása a Magyar Filozófiai Társaság 1933. máj. 27-i közgyűlésén. (Athenaeum, 1933. 4-5.)
Orphikus lélek. Pauler Ákos utolsó megjegyzéséhez. (Athenaeum, 1933. 6.)
Szatíra és satura. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933)
  Az ókortudomány vallástörténeti megújhodása 1–2. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933–1934 és külön: Bp., 1934)
Der Sprung vom Leukasfelsen. Zur Würdigung des unterirdischen Kultraumes von Port Maggiore in Rom. (Archiv für Religionswissenchaft, 1934 és külön: Leipzig, 1934)
Az örök Antigone. (Athenaeum, 1934. 1-3.)
Olympiai töredék. (Válasz, 1934. 3-4.)
Ókortudomány. (Válasz, 1934. 5.)
Az antik költő. (Válasz, 1935. 3.)
Dionysos und das Tragische in der Antigone. (Frankfurter Studien zur Religion und Kultur der Antike 13. Frankfurt am Main, 1935)
Horatius – horatianizmus. (Válasz, 1936. 1.)
Lesbosi utazás. (Sziget. II. köt. Bp., 1936)
Orphische Seele. (Gedenkschrift für Ákos von Pauler. Hrsg. Kornis Gyula. Berlin–Leipzig, 1936)
Római ókortudományunk a háború után. Az Istituto di Studi Romani kérésére tartott előadás Rómában, az Oratorio dei Filippini-ben, 1935. ápr. 6-án. (Pannonia, 1936. 4-10. és olaszul: La filologia latina nell’Ungheria del dopoguerra. Gli Studi Romani nel Mondo 3. Roma, 1936)
Trasitus és Sedatus. (Nyelvtudományi Közlemények, 1936)
Valláslélektan és antik vallás. (Athenaeum, 1936. 3-6.)
Gondolatok a bűnvallomásról. (Athenaeum, 1937. 4-6.)
Humanizmus és vallás. (Válasz, 1937)
Pythagoras és Orpheus. (Athenaeum, 1938. 1-4.)
Was ist Mythologie? (Europäische Revue, 1939)
Platonismus. (Europäische Revue, 1941)
Die Göttin Natur. (Eranos-Jahrbuch 1946. Zürich, 1947)
Socrates Socraticus. Kísérlet egy Sokrates-életrajz megalapozására. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1947. dec. 15.)
Urmensch und Mysterium. (Eranos-Jahrbuch 1947. Zürich, 1948)
Mensch und Maske. (Eranos-Jahrbuch 1948. Zürich, 1949)
Die orphische Kosmogonie und der Ursprung der Orphik. (Eranos-Jahrbuch 1949. Zürich, 1950)
Dramatische Gottesgegenwart in der griechischen Religion. (Eranos-Jahrbuch 1950. Zürich, 1951)
Das Theta von Samothrake. (Geist und Werk. Aus der Werkstatt unseren Autoren. Zum 75. Geburtstag von Dr. Daniel Brody. Zürich, 1958)
Ursinn und Sinnwandel des Utopischen. (Eranos-Jahrbuch 1963. Zürich, 1964)
Gundbegriffe und Zukunftsmöglichkeiten des Humanismus. Ein Brief an junge Humanisten. – Unnsinnliche und sinnliche Tradition. (Humanismus [folyóirat], 1970)
Satire und Satura. Zum religionsgeschichtlichen Hintergrund einer literarischen Gattung. (Die römische Satire. Szerk. Korzeniewski, Dietmar. Darmstadt, 1970)
Hérakleitosz és a görög filozófia eredete. (Hérakleitosz Múzsái vagy A természetről. A kötetet összeáll., a szöveget gondozta és az utószót írta Steiger Kornél. (Bp., Helikon Könyvkiadó, 1983).

F. m.: szerk.: Vergilius: Aeneis. I–V. és VI–XII. Szemelvények a gimnázium és a reálgimnázium VI. osztálya számára. Bevezette, magyarázatokkal ellátta K. K. (Bibliotheca discipularum. Latin nyelv és irodalom 10. és 14. (A Szent István Társaság kiadványa. Bp., 1929–1930 és utánnyomások)
Palton és Aristoteles. Olvasókönyv a gimnáziumok VIII. osztálya számára. Bevezette, magyarázatokkal ellátta K. K. (Bibliotheca discipularum. Görög nyelv és irodalom 4. (A Szent István Társaság kiadványa. Bp., 1931 és utánnyomások)
Horatius Noster. – Magyar Horatius. Anthologia textus Latinus carminum et epodon Q. Horatii Flacci quo usus est eorum cuiusque interpres Hungaricus. Ford. Arany János, Babits Mihály [et. al.] K. K. bevezetésével, összeáll. Waldapfel Imre. (Kétnyelvű klasszikusok. A1. Bp., Officina, 1935
2. bőv. kiad. 1940
3. kiad. 1943)
Egyetemes történet. Hóman Bálint, Szekfű Gyula és K. K. szerkesztésében négy kötetben. II. köt. Az ókor története. Szerk. (A Magyar Szemle Társaság kiadványa. Bp., 1935–1937
2. kiad. 1937–1941
hasonmás kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1988 és Bp., Pán Könyvkiadó, 1991)
Caius Valerius Catullus összes költeményei. Ford. Devecseri Gábor, a bevezető tanulmányt írta K. K. (Kétnyelvű klasszikusok. B1
. Bp., 1938
2. átd. kiad. 1942)
Homérosi himnuszok Herméshez, Pánhoz, Dionysoshoz.
Ford. Devecseri Gábor, a bevezető tanulmányt írta K. K. (Kétnyelvű klasszikusok. A5. Bp., 1939
2. kiad. 1941)
Énekek Éneke. Canticum Canticorum. Szent Jeromos latin fordításában, K. K. bevezetésével és párhuzamos magyar szövegével. (Officina Könyvtár 10. Kétnyelvű klasszikusok. B7. Bp., 1941)
Hölderlin, Friedrich: Hyperion oder Der Eremit im Griechenland. [Regény. Az utószót írta K. K.] (Wormerveer, 1941)
Epiktétos kézi könyvecskéje, vagyis a stoikus bölcs breviáriuma. Ford. Sárosi Gyula, a bevezető tanulmányt írta K. K. (Kétnyelvű klasszikusok. B8. Bp., 1942
2. kiad. 1943
3. kiad. 1944
hasonmás kiad. Bp., Móra Kiadó, 1991
új kiad. Bp., Gladiátor Kiadó, 2001)
Kallimachos himnuszai. Ford. Devecseri Gábor, a bevezető tanulmányt írta K. K. (Kétnyelvű klasszikusok A10. Bp., 1943)
Pseudo-Antisthenes: Beszélgetések a szerelemről. Közrebocsátotta K. K. (A Sziget [évkönyv] kiadványa. Bp., 1943)
Epikuros legfontosabb tanításai. Ford. Kövendi Dénes és Sárosi Gyula, a bevezető tanulmányt írta K. K. (Officina Könyvtár 84–85. Kétnyelvű klasszikusok. Bp., 1944)
Platon: Über Liebe und Unsterblichkeit. Die Sokratischen Gespräche. Gastmahl, Phaidros, Phaidon. [Német nyelvre ford. Schleiermacher, Friedrich. A szöveget gondozta, a német nyelvű bevezető tanulmányt írta K. K.] (1–3. kiad. Zürich, 1946)
Die Eröffnung des Zugangs zum Mythos. Ein Lesebuch. [Összeáll. K. K.] (Wege der Forschung 20. Darmstadt, 1967
2. kiad. 1976
3. átd. kiad. 1983
5. kiad. 1996 és utánnyomások)
Pseudo-Antisthenes: Beszélgetések a Szerelemről. Szerk. K. K. Sajtó alá rend., a szöveget gondozta és az utószót írta Kerényi Grácia. (Bp., Helikon Könyvkiadó, 1983).

Irodalom

Irod. és források: Kintzig Kálmán és kiskorú gyermeke, Károly családnevének „Kerényi”-re kért átváltoztatás belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1897. szept. 12.)
Kintzig József nyug. postamester Aradon elhunyt. (Pesti Hírlap, 1910. márc. 26.)
Kintzig-Kopár Ferenc, a Budapest munkatársa házasságot kötött Kertész Mariskával, Kertész Mór földbirtokos leányával. (Pesti Hírlap, 1911. aug. 15.)
Elhunyt dr. Stamberger Salamon. (Pesti Hírlap, 1914. aug. 19.)
Elhunyt Kopár-Kintzig Ferenc, a Budapest helyettes szerkesztője. (Budapesti Hírlap, 1916. okt. 14.–Az Est, 1916. okt. 15.)
Kopár Ferenc temetése. (Az Újság, 1916. okt. 15.)
Elhunyt dr. Stamberger Salamonné Strausz Franciska. (Pesti Hírlap, 1931. ápr. 30.)
Elhunyt Kerényi Kálmánné Halász Kornélia. (Magyarság, 1931. aug. 4.)
Elhunyt Kerényi Kálmán nyug. postafőellenőr. (Az Est, 1934. jún. 5.)
Németh László és Kerényi Károly levélváltása. (Kecskemét, 1935)
Eltemették Arad város utolsó magyar főispánját, nyéki Kintzig Jánost. (Magyar Lapok, 1939. júl. 18.)
Devecseri Gábor: Thomas Mann és Kerényi Károly levelezése. (Magyarok, 1947. 2.)
Thomas Mann és Kerényi Károly levélváltása regényről és mitológiáról. Ford. Petrolay Margit. (Officina Könyvtár 99-100. Bp., 1947)
Mann, Thomas–Kerényi, Karl: Gespräch in Briefen. (Zürich, 1960
angolul: Mythology and Humanism. The Correspondence of Thomas Mann and Karl Kerényi. [Német nyelvről ford. Gelley, Alexander.] Ithaca [New York], 1975)
Cs. Szabó László: A humanista garabonciás. Kerényi Károly arcképe. (Új Látóhatár, 1961. 3.)
Vadnai Zsuzsa: Csak a leírt szó számít. Római beszélgetés a 70 éves Kerényi Károllyal. (Irodalmi Újság, 1967. 1.)
Kerényi Grácia: Amit Kerényi Károly mond. (Vigilia, 1971. 2.)
Tamás Gáspár Miklós: Kerényi Károly humanizmusa. (Korunk, 1971. 9.)
Elhunyt Kerényi Károly. (Magyar Nemzet, 1973. ápr. 18.)
Berki Erzsébet: Kerényi Károly. (Irodalmi Újság, 1973. 5-7.)
Fáy Attila: Kerényi Károly emlékezete. (Katolikus Szemle, 1973. 3-4.)
Szilágyi János György: Kerényi Károly emlékezete. (Antik Tanulmányok, 1973. 2.)
Ferdinandy Mihály: Kerényi Károly humanista tanítása. (F. M. füzetei. München, 1974)
Kerényi Magda: Commemorazione di Carlo Kerényi. (Archivio di Filosofia. Roma, 1974)
Gál István: Jegyzet Kerényi Károlyról. (Forrás, 1975. 12.)
Kerényi Grácia: Zarándokutak. [Kerényi Károly családjáról.] (Vigilia, 1977. 2.)
Kerényi Károly és a humanizmus. Az 1977-ben Luganóban azonos címmel tartott tanulmányi napok előadásai. (A Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre kiadványa. Zürich, 1977)
Hanák Tibor: Tehetség szülte hírnevét. Emlékezés Kerényi Károlyra születésének 80. évfordulóján. (Új Látóhatár, 1977. 1-2.)
Kerényi Károly és a humanizmus. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem előadásai. Szerk. Saáry Éva és Szépfalusi István. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem előadásai 11. Bern, 1978)
Bänziger, Hans: Karl Kerényi und die moderne Literatur. (Neue Zürcher Zeitung, 1978. nov. 17.)
Hegyi Béla: A mestergondolkodó. [90 éves lenne Kerényi Károly.] (Élet és Irodalom, 1987. 3.)
Adj ideákat az időnek! Kerényi Károly és Gulyás Pál barátságának dokumentumai. Közzéteszi, az előszót írta Lisztóczky László. (Bp., Kráter Kiadó, 1989)
Beszélgetések levélben. Mann, Thomasszal. A bevezető tanulmányt írta Lackó Miklós. Ford. Doromby Károly, Petrolay Margit, Soltész Gáspár, Szondi Béla. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1989)
Elhunyt dr. Kerényi Károlyné dr. Stamberger Erzsébet. (Magyar Nemzet, 1990. ápr. 11.)
Tóth Eszter: Búcsú dr. Kerényi Károlynétól. (Magyar Nemzet, 1990. ápr. 14.)
Sziget. Kerényi Károly levelezéséből. 1–2. Közli Lackó Miklós. (2000 [folyóirat], 1992. 12.–1993. 1.)
Borzsák István: Kerényi Károly filológiája és a magyar föld antik emlékei. B. I. megemlékezése Kerényi Károly 100. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen az Ókortudományi Társaságban, 1997. jan. 17-én. (Antik Tanulmányok, 1997. 1-2.)
Gerlóczy Ferenc: A százéves Kerényi Károly. Egy szittya hellén. (Heti VG, 1997. 6.)
Szekernyés János: Az örök humánum tudós kutatója. Száz éve született Kerényi Károly. (Temesvári Heti Híradó, 1997. 4.)
Szilágyi János György: Egy halálhír. Kerényi Károly, született Temesváron, 1897-ben, meghalt Zürichben, 1973-ban. – Levelek Kerényi Károly archívumából. Közreadja Sz. J. Gy. – Spineto, Natale: Forráskutatás és „emberkutatás”. K. K. és az olaszországi vallástörténeti kutatások. [Tanulmányok és dokumentumok.] (Beszélő, 1998. 4-6.)
Szilágyi János György: Laodameia Asconában. Kerényi Magda halálára. (Élet és Irodalom, 2004. 9.)
Vicze Károly: Emlékezés Kerényi Károlyra, a méltatlanul elfelejtett temesvári születésű vallástörténészre. (Temesvári Heti Új Szó, 2004. 2.)
Kerényi Károly és Szilágyi János György levélváltása. 1942–1965
. Közli Komoróczy Géza. (Jelenkor, 2018. 2.)
Az elysioni aszfodéloszok közt. Kerényi Károly és Angelo Brelich levelezése. 1935–1959. Szerk. Nagy Andrea, Severino, Valerio és Varsányi Orsolya. (Bp., L’Harmattan Kiadó, 2020)
Kerényi Magda válogatott levelei és írásai. Szerk. Bélyácz Katalin. (Bp., Gondolat Kiadó, 2022).

Irod.: műveiről: Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. K. K. újabb vallástörténeti munkái. (Magyar Csillag, 1941. 2.)
Brusznyai Árpád: K. K. legújabb munkái. (Magyarok, 1947. 9.)
Lukács György: K. K.: Napleányok. (Társadalmi Szemle, 1948. 6-7.)
Noszlopi György: Ógörög mitológia – európai mítosz. [K. K. mitológiatörténeti könyveiről.] (Irodalmi Újság, 1961. 7.)
Falus Róbert: Prométheusz mártíromsága. K. K. könyvének margójára. (Világosság, 1966. 11.)
Borbándi Gyula: Naplóírás úton. K. K. Tage- und Wanderbücher 1953–1960 c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1970. 1.)
Ferdinandy Mihály: A magasabb szempont. Tallózás K. K. utolsó munkáiban. (Új Látóhatár, 1973. 3.)
Demény János: Görög mitológia – visszatért hellenika. K. K. könyvéről. (Új Írás, 1978. 8.)
Falus Róbert: K. K. mítosza és mitológiája. (Kritika, 1978. 4.)
G. Szilágyi Imre: K. K. Görög mitológiája. (Magyar Nemzet, 1978. febr. 1.)
Hahn István: Ihlető forrás. K. K.: Görög mitológia. (Népszabadság, 1978. ápr. 27.)
Pomogáts Béla: Istenek és héroszok. K. K. görög mitológiája. (Magyar Hírlap, 1978. márc. 26.)
Szilágyi János György: Károly Kerényi and His Greek Mythology. (The New Hungarian Quarterly, 1978)
Rónay László: K. K. szuggesztiója – Mátrai László racionalizmusa. K. K.: Görög mitológia. – M. L.: A kultúra történetisége. (Literatura, 1979. 1.)
Szepessy Tibor: K. K.: Görög mitológia. (Helikon, 1979. 3.)
Hanák Tibor: Kerényi útjai. K. K. Wege und Weggenossen c. művéről. (Új Látóhatár, 1986. 3.)
Kocziszky Éva: A mitológus K. K. [K. K. mitológiatörténeti munkáiról.] (Valóság, 1987. 7.)
Lackó Miklós: Párbeszéd levelekben. [Thomas Mann–K. K.: Beszélgetések levélben.] (Új Írás, 1988. 6.)
Kocziszky Éva: Olümposzi fecsely. Thomas Mann és K. K. levelezése. (Holmi, 1989. 1.)
Vekerdi László: Mítoszok igézetében. [K. K. mitológiatörténeti könyveiről.] (Élet és Irodalom, 1989. 22.)
Galicza Péter: Vegyük komolyan? Thomas Mann–K. K.: Beszélgetések levélben. (Buksz, 1990. 1.).

Irod.: önálló művek: Magris, Aldo: Carlo Kerényi a la ricerca fenomenologica della religione. (Studi di filosofia 13. Milano, 1975)
Brelich Mario: Il navigatore del diluvio. Postilla di Karl Kerényi. (Piccola Biblioteca Adelphi 87. Milano, 1979)
Lackó Miklós: Szerep és mű. Kultúrtörténeti tanulmányok. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1981)
Essays in Memory of Karl Kerényi. Szerk. Polomé, Edgar C. (Journal of Indo-European Studies Monograph Series 4. Washington, 1984)
Lackó Miklós: Sziget és külvilág. Válogatott tanulmányok. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 18. Az MTA Történettudományi Intézete kiadványa. Bp., 1996)
Monostori Imre: Rég múlt? Utak és útkeresések. Tanulmányok. (Bp., Kortárs Kiadó, 1998)
Mitológia és humanitás. Tanulmányok K. K. 100. születésnapjára. Szerk. Szilágyi János György, a szerkesztésben közreműködött Komoróczy Géza. Ford. Bencze Ágnes, Karsay Orsolya és Sajó Tamás. (Osiris Könyvtár. Történelem. Bp., 1999)
Szántó István: Hagyomány és (ön)értelmezés. A „göröggé levés” metaforikus, ideologikus és esztétikai programja a Sziget-mozgalomban. 1934–1939. PhD értek. (Bp., ELTE BTK, 2000)
Neuhumanismus und Anthropologie des griechischen Mythos. Karl Kerényi im europäischen Kontext des 20. Jahrhunderts. – Neo-umanesimo e antropologia del mito greco Karl Kerényi nel contesto europeo del XX secolo. Szerk. Schlesier, Renate von és Sanchino Martinez, Roberto. (Locarno, 2006)
Szántó F. István: A hüperioni hang. Hamvas Béla és a Sziget-mozgalom. (Bp., Kortárs Kiadó, 2007)
Ramshorn-Bircsák Anikó: Mítosz és mű. K. K. mitológia- és műhelykoncepciójának, az 1930-as, 1940-es évek magyar regényirodalmának és a korszak tudományos életének összefüggései. PhD-értek. (Bp., ELTE BTK, 2009)
Simon Attila: Dionysos színrevitele. A közvetítés kulturális technikái az antik irodalomban és filozófiában. (Classica & Theoria 1. Bp., Ráció Kiadó, 2009)
J. Szabó Piroska: A magyar üveggyöngyjátékosok. A Sziget-kör tudományfelfogása. (Uránusz Könyvek. Bp., 2011).

Irod.: fontosabb tanulmányok, könyvfejezetek: Lackó Miklós: Sziget és külvilág. K. K. és a magyar szellemi élet. (Antik Tanulmányok, 1978. 1.)
Ferdinandy Mihály: Délsziget. Vörösmarty Mihály és K. K. (Új Látóhatár, 1983. 1.)
Lisztóczky László: „A mythosok határán.” K. K. és Gulyás Pál. (Literatura, 1984. 4.)
Szilágyi János György: „Mi filológusok.” Sz. J. Gy. előadása az MTA Társadalomtudomány és szellemi élet a harmincas években c. ülésszakán, 1982. máj. 3-án. [K. K.-ról.] (Antik Tanulmányok, 1984. 2.)
Hölvényi György: Németh László és K. K. (Új Forrás, 1986. 6.)
Hanák Tibor: Apolló és Dionüszosz között. Kerényi és a filozófia (Újhold-Évkönyv, 1990)
Balassa Péter: Leverkühn és Orpheusz. [Thomas Mann és K. K.] (Orpheus, 1991. 2-3. és B. P.: Majdnem és talán. Bp., T-Twins Kiadó–Lukács Archívum, 1995)
Verebélyi Kincső: A pszichoanalízis kezdeményezői és öröksége a népi elbeszélések magyar kutatási hagyományaiban. [Róheim Géza, Hermann Imre és K. K.] (Ethnographia, 1992. 3-4.)
Pálfy Miklós: A jungi anima és animus hermeneutikája. (Tudomány és hagyomány. Szerk. Fejér Ádám és Szalma Natália. Szeged, JATE BTK, 1993)
Balassa Péter: Áttörés és összeomlás. Doctor Faustus – K. K. – Cantata profana. 1–2. (Muzsika, 1994. 5–6.)
Havasréti József: K. K. és a pécsi egyetem. – Monostori Imre: „A tudás is teremthet életérzést és új
emberséget.” K. K. fogadtatástörténete Magyarországon. 1935–1996. – Vincze Zsuzsa: Palackposta a szellem szigetéről. A Sziget-kör és a sziget-gondolat. (Jelenkor, 1997. 9.)
Lackó Miklós: K. K. és Fülep Lajos a mitológiáról. (Kritika, 1997. 1.)
Somos Róbert: K. K. és a platonizmus. (Jelenkor, 1998. 10.)
Szilágyi János György: Egy elmaradt emlékkönyv helyett. tisztelgés K. K. előtt. (Európai Utas, 1999. 2.)
Miklóssy Endre: K. K., a lélekvezető. (Magyar Szemle, 2000. 1-2.)
Gáspár Csaba László: A görög istenek nyomában. Hogyan tanítsunk a görög istenekről K. K. alapján? (Iskolakultúra, 2001. 1.)
Monostori Imre: „A mítosz tanít meg rá, hogy az igazi valóságban elférnek még az istenek is.” Németh László és K. K. (Új Forrás, 2001. 4.)
Bircsák Anikó: Földhözragadt istenek. K. K. utazásai Görögországban. (Alföld, 2005. 5.)
Bircsák Anikó: Az ünnep ideje. K. K. és Gadamer. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2006. 3.)
Rónay László: Késlekedő jóvátétel. K. K. hatása irodalmunkra. (Vallástudományi Szemle, 2006. 2.)
Végh Attila: Görög magyarok. Németh László, K. K., Ungvárnémeti Tóth László. (Magyar Napló, 2006. 4.)
Bircsák Anikó: A mítosz mítosza és a regény regénye. Kerényi, Szentkuthy, Lévi-Strauss. (Alföld, 2007. 10.)
Somos Róbert: K. K. és a filozófia. (Vallástudományi Szemle, 2007. 1.)
Mádl Antal: Thomas Mann und Ungarn. (Danubiana Carpathiaca, 2008)
Simon Attila: Az antikvitás érzéki hagyománya. K. K. és „a könyv problémája”. (Irodalomtörténet, 2008. 4.)
Becsei Péter: K. K. emlékei. A Vinkler-rajzok kalandjai Asconában. (Szeged [folyóirat], 2009. 3.)
Bercelly László: K. K. – most és korában. Adalékok és értékelés. – Ritoók Zsigmond: K. K. fellépése. (Vallástudományi Szemle, 2009. 4.)
Hajdú Péter: Európa-koncepciók a Sziget-sorozatban. (H. P.: Irodalom, történet, titok, idegenség. Tanulmányok. Bp., Balassi Kiadó, 2009)
Havasréti József: A „Táj” és a „Szellem”. K. K. és Pécs. 1934–1940. (A város láthatatlan mintázata. Pécs városa mint az emlékezet helye. Szerk. H. J., K. Horváth Zsolt és Szíjártó Zsolt. Bp.–Pécs, 2010)
Havasréti József: K. K. és a „délnek fordult” magyar világ. (Magyar Lettre International, 2010)
Fenyvesi Kristóf: „A Dél betörése.” K. K. és a Sziget topológiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2012. 3.)
Csibi-Fekete Ágnes: K. K. és a pécsi ókortudomány az 1920-as és az 1930-as években. (Ókor. Folyóirat az antik kultúrákról, 2019. 2.).

Irod. lexikonok, feldolgozások: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta és szerk. v. Szabó Pál. (Pécs, 1940)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. (Köln–Detroit–Wien, 1966)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975
4. átd. kiad. Bp., 1981)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. (Szeged, 1996)
Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektora és dékánjai. (Pécs, 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Miklóssy Endre: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél. (Bp., Széphalom Könyvműhely, 2001)
Magyar gondolkodók a XX. században. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/136926 (Kintzig Józsefné Wolff Eleonóra gyászjelentése, 1912)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1G9-YH4?i=245&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A68NQ-C79Z (Kerényi Kálmánné Halász Kornélia halotti anyakönyve, 1931)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/133223 (Kerényi Kálmán gyászjelentése, 1934)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1S2-XY?i=59&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A89BR-GMMM (Kerényi Kálmán halotti anyakönyve, 1934)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-XH29-T21?i=145&cc=1452460 (dr. Kerényi Károly József és Lukács Magdolna házassági anyakönyve, 1936. Az egyik tanú Kisfaludi Strobl Zsigmond volt).

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/136921 (Nyéki Kintzig János gyászjelentése, 1939)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője